Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-83

Az országgyűlés felsőházának 8S. ülése mi történt azótal Határozatlan időre ki­mondották a vámszedés ezen a hidon. Egyik közigazgatási bizottsági, ülésünkön Szolnokon ezt a kérdést előhoztam és interpelláció alak­jában megkérdeztem az államépítészeti hiva­talt, hogy tulajdonképpen meddig fogja még zaklatni a közönséget a vámszedéssel ez a két galíciai — véletlenül ugyanis két galíciai em­berre bízták a vámszedés jogát — és egyálta­lán hogyan áll ennek a vámszedésnek a kér­cfêse. Elszomorító választ kaptam. Ezt a vám­szedési jogot kiadták ennek a két gabona­kereskedő vigécnek 8000 pengőért. Köztudo­mású, hogy ez a vámszedés évente legalább 50—60.000 pengő bevételt reprezentál, legalább így vagyunk informálva a forgalomról. Hi­szen nem tudhatták, hogy ennyi lesz a be­vétel, kiadták, ez rendben van. De mi történt tovább? A helyett, hogy nyilvános árverést hirdettek volna az újabb kiadásnál, meg­lepődve láttam, hogy ezeknek a vámszedési jogát kéz alatt meghosszabbították. Nem állí­tom, melyik minisztérium jóváhagyásával, de denikve ezek az urak kéz alatt jogot kaptak arra, hogy még két esztendeig szedik a vá­mot ugyanabban az árban, mint a régebbi időben, holott a forgalom igen természetesen szaporodott, tehát igen sokkal, többet lehetne ebből bevenni. Nem akarok sokáig időzni ennél a vám­kérdésnél, csak azt kérem a mélyen t. pénz­ügyminiszter úrtól, állapítsa meg számszerű­leg azt az összeget, amellyel a forgalom tar­tozik az államnak enne a hidnak a helyre­hozataláért. Azt hiszem, hogyha ezt a vám­szedési jogot rendesen, nyilvános árverésen adták volna ki, már régen befolyt votn cl cl. Z cl Z (Isszeg, amely az államot kielégítheti. Nem hiszem, hogy a miniszter úrnak az lenne az intenciója, hogy ilyen, ha bár nem is direkt, de indirekt adóztatással, ezzel a vámszedéssel még jobban megterhelje a közönséget, amely amúgy is eléggé meg van adóztatva. Nagyon kérem a miniszter urat, hogy ebben a kérdés­ben legyen szíves intézkedni és ha lehetséges, mielőbb beszüntetni a többi országok mintá­jára ezen a nagy forgalmú helyen ezt a vám­szedési jogot. Sajnálom, hogy nincs itt a földmívelés­ügyi miniszter úr, akinek nagy tisztelője va­gyok hár, 'd'e most nem valami kellemes dol­got akarok mondani. (Halljuk! Halljuk! a középen.) A miniszter úrnak évekkel ezelőtt egy igen jó és szerencsés elgondolása volt. Segíteni akart a . gazdaközönségen^ azáltal, hogy a külföldről érdeklődők számára, meg­nyitja a. zsilipeket a magtermelésre vonatko­zólag, annál is inkább, hiszen a magtermelés rendkívül jövedelmező dolog. Én már köirül­'oelül 20—25 éve foglalkozom borsótermeléssel és tudom, milyen áldást jelent a közönségre nézve, ha fix, lekötött áron tudja eladni bor­sóiját. 5—600 pengő jövedelmet is adhat egy katasztrális hold föld 1 . Néhány évvel ezelőtt megindult a Horticultura, erős állami támoga­tás, miniszteri szubvenció mellett, hogy a magkereskedőkartellt megtörje. Nagyon jól tudjuk, mindig az a haj, hogy kartellek léte­sülnek, hiszen ezek az érdekeltek mindig meg- ' találják egymást. Azt a borsót, amelyet a Horticultura 42—45 pengőért váltott be tavaly, Mauthner és a többi magkereskedők 27—28 pen­gőért váltják be, tehát horribilis nagy ár­különbség van. Mi sem természetesebb, hogy ezek a kartellbe lépett magkereskedők min­dent elkövettek, hogy ezt az egészséges intéz­ményt, amely annyira hozzá volt nőve a mi­1930. évi június hó 25-én, szerdán. 279 niszter úr szívéhez, minél előbb felrobbantsák. Ügy latom, hogy ez sikerült is nekik, pedig a földmívelésügyi miniszter úr ebben az évben is az utolsó percig biztató nyilatkozatokat tett a deputációknak. így a pártban a Horticul­turát támadó képviselőuraknak olyan nyi­latkozatot tett, hogy a Horticulturáért jót­áll, annak minden tartozását az utolsó kraj­cárig kifizetik. Tényleg nagyjában ki is fizették a tartozásokat s talán csak egy­kettő van, amely per alatt áll. Nem azért, rninha nem akarnák kifizetni, hanem azért, mert peres kérdés van a szállítás minőségére vonatkozólag. Most az történt, hogy az utolsó percben — gondolom a miniszter háta mö­gött — történhetett a minisztériumban va­lami, amit én igen szomorúan látok és egy­szerűen azt mondották: menjen csődbe a Horticultura, ezentúl levesszük a kezünket róla és nem törődünk tovább vele. Ez nagyon szép dolog, de ezt nem június­ban kellett volna elhatározni és nem olyan miniszteri kijelentések és ígéretek után, ami­lyenek elhangzottak, hanem idejében, amikor még nem voltak megkötve a szerződések, mert hogy jövünk hozzá mi gazdák, hogy ilyen, az utolsó percben, azt lehet mondani, szeszély sze­rint kiadott intézkedés miatt tetemes kárt szenvedjünk 1 ? Mi fog történnie Már aratjuk a borsót nemsokára. Leszerződtünk a Horticultu­rávial, illetőleg a Horticultura leszerződött az angolokkal és a hollar.dokkal; igen ám, de neki ezt a borsót össze kell szednie, szortíroz­nia kell és ha nem szortírozza, az angolok nem veszik át, a szortírozáshoz pedig pénz kell és a mi szerződésünk úgy szól, hogy a borsó árá­nak 60%-át az átvételkor keil fizetni. Az fog tehát bekövetkezni, hogy az angolok és_ a többi külföldiek nem kapják meg a borsóju­kat, mi nem kapjuk meg a pénzünket és egy szomorú csalódással ismét gazdagabbak le­szünk, a zsebünk pedig üresebb lesz. Figyelmeztetem a földmívelésügyi minisz­ter urat, vegye ő a kezébe ezt a dolgot és re engedjen a háta mögött senkit sem intézkedni, ment különben nagyon félő, hogy ebből a do­logból is országos botrány lesz. (Mozgás.) Nem veszem tovább igénybe, a mélyen t. Felsőház türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A helyi, kisjelentőségű kérdések mellett egy nagyjelen­tőségű kérdéssel állottam elő. Az én f erőm gyenge, hogy alátámasszam ezt a kérdést, hi­szen statisztikai adatok szükségesek ahhoz, hogy e kérdés megoldásának minden oldalról való előnyös volta megvilágíttassék. Űgy ér­zem azonban, hogy szolgálatot tettem hazám­nak a kérdés felvetésével és ha csak egy lé­péssel vittem is előre ezt az ügyet, akkor bol­dognak érzem .magam és ezt életem legszebb sikerének fogom tekinteni. A költségvetést különben elfogadom. (Élénk helyeslés és taps. A szónokot sokan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik Pinezich Ist­ván ő méltósága! Pinezich István: Nagyméltóságú Elnök Űr! Tisztelt Felsőház! Válságos gazdasági időket élünk. Ilyen válságos, kritikus gazdiasági vi­szonyok közepette az államháztartás rendjé­nek megállapítása, költségvetésének előkészí­tése rem könnyű feladat, Nrncsen azonban könnyű dolguk azoknak sem, akik az ilyen kö­rülmények között, Ilyen nehéz viszonyok kö­zött készült költségvetés bírálatára, hivatva vannak, arra vállalkoznak. A tárgyilagos kritika megköveteli, hogy mindenekelőtt elismerjem azokat a nehézsé­46*

Next

/
Thumbnails
Contents