Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

Az országgyűlés felsőházának 82. ülése hogy az adófizetők azokat elviselni már nem képesek. Midőn ezért őszinte bizalommal üdvözlöm a nagyméltóságú kormányt, ugyanakkor méltóztassanak megengedni, hogy az egyes tárcák költségvetéseire nézve, különösen a költségvetés összegének felhasználására nézve, egész röviden néhány szerény észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) A jelen költségvetés pénzügyi bizottsági tárgyalása alkalmával már szóvátette Simonsits Elemér ő exceleneiája a nagyméltóságú népjóléti és munkaügyi miniszter úrnak azt az eljárását, amellyel a közkórházak költségvetését, már költségvetésileg megállapít ott dotációjáit jelentékenyen csökkentette. A legnagybb tisztelettel és elismeréssel adózom a nagyméltóságú népjóléti és munkaügyi miniszter úr személye és egyénisége iránt, de éppen azért ezt a megvonási eljárásit nem helyeslem. Több jelentékeny kórház építése, keletkezése, fennállása a miniszter úr nevéhez fűződik. Kérdem, van-e ezeknek lét jogosultságuk, ha nem képeseik betegeket felvenni, azokat ellátni, gyógyítani? Szerény véleményem szerint egyrészt az az öszszeg, amelyet megvont a nagyméltóságú népjóléti és munkaügyi minisztérium a közkórházaktól, a közkórházaknak már költségvetésileg megállapított dotcáiójából, jelentékenyen túlszárnyalja az 5%-os megtakarítási arányt, másreszt inkább máshol lett volna ez megtakarítandó. Midőn ezt tisztelettel a nagyméltóságú miniszter úr figyelmébe ajánlom, ugyanakkor kérem, mélítóztassék ezeket a keserű panaszokat, amelyek az egész vonalon keletkeztek és méltán keletkeztek, — ha helyesen értesülök, mivel 40—60%-ig csökkentette ezt az ellátási összeget — orvosolni. Kérem ezt nem a magam

1

, hanem a beteg, szenvedő emberiség érdekében. Az előttem szólott felsőházi tag urak köj zül többen, nevezetesen gróf Somssich László őexcellenciája, Vásáry József és Bernát István ő méltósága figyelmébe ajánlották a nagyméltóságú földmívelésügyi miniszter úrnak a gazdasági egyesületek pártolását, azoknak jelentékenyebb segítését. A legmelegebben járulok hozzá indítványaikhoz és kérelmükhöz, mert ezeknek a gazdasági egyesületeknek tevékenysége sokkal értékesebb, mintsem azt a költségvetésbe felvett összeg elárulja. Ezek a gazdasági egyesületek közvetlen érintkezésben vannak a kisgazdákkal és a nagybirtokosokkal, mindegyiknek lépten-nyomon tanácscsal szolgálnak és minden úton-módon segítségére vannak, ismerik a helyi és személyi viszonyokat, tehát sokkal könnyebben és helyesebben oldhatják "meg feladatukat. Nem akarok semmit sem levonni a mezőgazdasági kamarák működésének érdeméből, de mivel 3—4 vármegyére terjed ki egy gazdasági kamiara tevékenysége, nem rendelkezik azzal a könnyű mozgékonysággal, azokkal t a személyi és helyi ismeretekkel olyan mértékben, hogy feladatát úgy oldhatná meg, amint ezt megoldani képesek és meg is oldják a gazdasági egyesületek. Ezek a gazdasági egyesületek a múltban érdemeket szereztek arra, hogy jelentékeny támogatásban részesüljenek. Annak ellenére, hogy ma alig képesek egy-egy titkárt eltartani, pedig a nélkül tulajdonképpen egész tevékenységük tönkre van téve, mégis folytatják tevékenységüket, mert érzik, hogy a mezőgazdának segítségére, támogatásra van szüksége. Mélyeri t. Felsőház! Pécs város törvényhatósága 1928. december 19-én tartott közgyűlésében közlelkesedéssel kimondotta, hogy a 1930. évi június hó 2k-én> kedden. 261 pécsi Erzsébet Tudományegyetem fejlesztése érdekében emlékirattal fordul az országgyűlés mindkét házához, a nagyméltóságú miniszterelnök úrhoz, a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszter urakhoz. Kérte, hogy az előző országgyűlési, törvényhozási és kormányzati előkészületek megtétele után tűzessék ki napirendre az Erzsébet Tudományegyetem korszerű fejlesztésének ügye; kérte, hogy az elhelyezés és felszerelés minden tekintetben korszerű emeléséhez szükséges végleges beruházó terv megállapíttassék és e végből az összes érdekelt tényezők bevonásával az előkészületi munkálatok megindíttassanak. Kérte továbbá, hogy a beruházó tervnek egyfelől a Dunántúl és az egész ország közérdeke által megkívánt, másfelől az ország pénzügyi helyzete által megengedett fejlesztése minél előbb és a legsürgősebben végrehajtassák. Dunántúl törvényhatóságai és városai 1928. december 5-én Pécsett értekezletre gyűltek össze s ott egyértelműen megállapították, hogy a jelenlegi állapotban sok a kívánni és sok a tennivaló. Megállapították, hogy az Erzsébet Tudományegyetem korszerű kiépítése az ország tudományos, kulturális és népjóléti érdeke, tehát a legszorosabb és legigazibb értelemben vett közérdek. Az emlékirat elkészült és eljutott illetékes helyekre. Az egyes dunántúli törvényhatóságok tárgyalták ezt az emlékiratot, a legmelegebben felírtak és idejutott a mélyen t. Felsőház elé is. Azóta majdnem három év eltelt és nem történt semmi, de semmi. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ezt a Dunántúlnak ezen a délnyugati őrhelyén csendben, de annál sikeresebben működő egyetemet három éven át sorvadni engedte. Tudomást sem vett róla, mintha nem is léteznék, vagy legfeljebb elismerte, hogy sem elhelyezése, sem felszerelése nem felel meg a mai viszonyoknak. Megnyugodott volna ebben Pécs törvényhatósága, megnyugodott volna a pécsi egyetem iránt a legmelegebb rokonszenvet áooló Dunántúl közönsége akkor, ha az állami költségvetésbe felvett összegből máshová sem jutott volna semmi vagy legfeljebb valami. De amikor máshova bőven jutott, akkor ez az eljárás igazán méltán válthatta ki Pécsett az elkeseredést. Nem meglepő ezért az az újságcikk sem, amely éppen eljövetelem előtt a múlt hétfőn egy ellenzéki érzelmű kis pécsi helyi lapban látott napvilágot és amely azt lehet mondani, persziflálja a nécsi egyetemmel szemben elkövetett eljárást. Ez ekként szól: «Azt mondja az egyik képviselő, hogy a kultuszminiszter a rendkívüli kiadásoknak majdnem 50%-át Szegedre költi. Tévedett. A miniszter úr maga cáfolta meg, kijelentvén, hogy a debreceni egyetem többet kapott, mint a szegedi.» Ismeretes a Felsőház előtt a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi minisztérium mentalitása a pécsi ee-vetemmel szemben, ö azt mondja: ahol többet kap, ott többet ad. Ezt az indokolást azonban csa'k abban az^ esetben .fogadhatnám el, ha Pécs város törvényhatósága az Erzsébet Tudományegyetemnek nem adott volna semmit vagv nem adott volna annyit, amennyit csak adhatott. De amikor feláldozta igazán fényes, korszerű intézeteit, amikor szeretettel ölelte keblére az új r egyetemet, akkor ezt a felfogást, ezt az indokolást annál keyésbbé fogadhatom el, mivel az ország nénzéről van szó. Az adózó polgárok filléreivel rendelkezik a vallás- és közoktatásügvi miniszter úr. Elismerem, hogy Pécs város törvényhatósága az-