Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-82

258 Az országgyűlés felsőházának 82. % eső vetőmagszükségletét kiszámítva és azok mennyiségét a gazdacsoportok szerint megkülönböztetett termésből levonva, végeredménykép megállapítható, hogy a kereskedelmi forgalomba a közép- és nagygazdaságok búzában 3,400.000 mázsát, a kisgazdaságok pedig 6,400.000 mázsát, rozsban pedig a nagyobb birtokokból eredőleg 1,400.000 mázsát, a kisbirtokokból pedig 2,500.000 mázsát juttatnak. Nem akarom az igen t Felsőházat ezekkel a számokkal tovább untatni, mert kellene még bizonyos számolási műveletet végezni, hogy egészen pontosan ahhoz a számhoz jussak, amelyhez jutni akarok, pusztán csak a végszámot akarom az igen i Felsőháznak elmondani, amely szerint a 100 holdon aluli birtokok a kereskedelmi forgalomba kerülő összes búzának a 65'4%-át szállítják, a 100 holdon felüli birtokok pedig 34;6%-át, a rozsnál pedig a kisebb kategóriák ugyancsak a kereskedelmi forgalomba kerülő összmennyiségnek 64'4%-át, a nagyobb kategóriák pedig 35;4%-át szállítják. Ezek alapján nyugodtan meg lehet állapítani azt, hogy ezek a politikai célzatú beállítások közgazdaságilag meg nem állanak és az itt felsorolt számok alapján teljes mértékben, a legdrasztikusabban megcáfolhatok. (Ügy van! Ügy van!) Áttérek most már felszólalásom utolsó tárgyára, nevezetesen a mezőgazdasági kamara intézményére. Amint bölcsen méltóztatnak r tudni, a mezőgazdasági társadalomnak már régi óhaja volt az, hogy a törvényes érdekképviseleti szerve létesüljön. Már az 1899-ben Szegeden, valamint az 1902-ben Pozsonyban megtartott gazdakongresszuson mindinkább hangosabbá vált az a követelménye a mezőgazdasági társadalomnak, hogy törvényes érdekképviselete minél előbb állíttassanak fel. En nagyon jól tudom, hogy abban az időben Darányi Ignác földmívelésügyi miniszterünk ezeket a követeléseket nemcsak hogy pártolta, hanem igen hatalmasan és igen alaposan támogatta is. (Helyeslés.) Sajnos azonban, a mezőgazdasági kamara megalkotása tekintetében a gazdatársadalom felfogása nagyon különböző volt. Noha egyhangú volt az a nézet, hogy a törvényes érdekképviselet csak a kötelező társulás alapján jöhet létre, nem volt egységes az álláspont arra vonatkozólag, hogy ez tulajdonképpen miképpen építtessék fel. Egyesek azt akarták, hogy a vármegyei gazdasági egyesület vármegyénként kamarákká szervezzék, át, mások pedig azt akarták, hogy kerületekre legyen az ország felosztva és körülbelül egyforma gazdasági viszonyok között gazdálkodó vármegyék ezekben a kerületekben legyenek tömörítve. A magyar ember egyenetlenkedési hajlama nem engedte meg körülbelül 20 éven át, hogy sikerüljön ennek a törvényes érdekképviseletnek a létesítése. Jönni kellett egy véres világháborúnak, jönni kellett azoknak a lehetetlen időknek, amelyek ez után következtek, jönni kellett majdnem a teljes Összeomlásnak, míg végre olyan stádiumba léphetett ez a kérdés, hogy megvalósítható lett, és Rubinek Gyula akkori föjdmívelésügyi miniszter az 1920 : XVIII. tc.-kel a mezőgazdasági érdekképviseletet^ de facto meg is tudta teremteni; felismervén, hogy itt az utolsó óra arra, hogy a magyar mezőgazdság minden rétegét, a magyar föld minden mi velőjét egy egyetemes és Öntudatos szervvé kell tömöríteni, sse 1930. évi június hó 24.-én, kedden. nemcsak a saját, hanem az ország érdekében is. (Ügy van!) Igen t. Felsőház! Az a körülmény, hogy ebben a szervben a magyar mezőgazdasági munkás- és cselédember, a 10 holdon aluli gazda, a 10—30 hold közötti gazda, a 30—100 hold közötti gazda, valamint a 100 holdon felüli közép- és nagybirtokos öt kúriára tagolva, közös akarattal intézi saját ügyeit, alapjában véve záloga kell hogy legyen az egészséges és célszerű kifejlődésnek, és alapul kell hogy szolgáljon sok nehéz, szociális és gazdasági vonatkozású kérdés sikeres megoldásának, őszintén bevallom azonban, hogy ez a törvény azoknak az időknek jellegét viseli magán, amelyekben hozatott, és a közép- és nagybirtokosok nincsenek olyan arányosan képviselve abban a mezőgazdasági kamarában, mint amilyen arányosan kellene képviselve lenniök, (Ügy van!) különös tekintettel arra, hogy az Ötödik kúriában elégtelen számban vesz csak részt. Miután azonban .szerintem — és ezt szerénytelenség nélkül, majdnem 10 évi praxis után mondom — a mezőgazdasági kamarák nem fognak tudni eredményes és igazán jó munkát kifejteni mindaddig, amíg ezen az állapoton nem segítünk, amíg a nagyobb és középbirtokosoknak az arányos képviseletét a kamarákban nem biztosítjuk és amíg egyéb kategóriák is nem vesznek nagyobb számmal részt a tanácskozásokban, mint eddig, ennek következtében leszek bátor erre vonatkozóan később a törvény módosítására irányuló határozati javaslatot beterjeszeni. Kiterjeszkedni kívánok mép" egy kérdésre, nevezetesen a kamarai illeték kérdésiére, es egyáltalában a kamarai anyagi eszközök kérdésére. A kamarák adminisztrációs költségeik fedezetére, intézményeik fenntartására, valamint egyéb közhasznú munkásságuk költségeinek a fedezetére a törvény értelmében kamarai illetéket kapnak, amely a törvény j£8. §-a értelmében a földadónak és a földbérlőknél a kereseti adónak egészen a 4%-áig terjedhet, azonban ezidőszerint csak 2 és /4%-ot tesz ki. Ez az egész országra kiterjedőleg kereken 900.000 pengőt tesz ki, egy-egy kamarára átlagosan 180.000 pengőt. Ezek az összegek, t. Felsőház, már régen nem elegendők azoknak a feladatoknak megoldására, amelyek elé a kamarai intézmény állítva van, és ennek következtében törekedni kell ebben a tekintetben jobb és célszerűbb állapotok megteremtésére. Hogy egy bizonyos fokig tájékoztassam az igen t. Felsőházat arról, hogy példának okáért ez a kérdés Németországban hogyan áll, vettem magamnak a fáradságot és kiírtam a múlt évi Deutsches Statistisches Jahrbuch-ból azokat az adatokat, amelyek erre vonatkoznak. Alapul vettem a 36 létező kamarák közül a 10 legforgalmasabb kamarát és a következő eredményre jutottam. Csak egy pár példát fogok felhozni, nem akarom hosszasabban untatni az igen t. Felsőházat. Itt van a königsbergi kamara, amelynek a zárószámadási összbevétele 7,800.000 márka, ebből illeték címén csak 783.000 márka folyik bje. Itt van a brandenburgi és a berlini kamara, amelynek összbevétele 7,300.000 márka, itt az illetékbevételek csak 1,800.000 márkát tesznek ki. Itt van a breslaui kamara, amelynek összbevétele 6,036.000 márka, ott aa illetékbevételek csak 1,300.000 márkát tesznek ki, és így tovább. T. Felsőház! Ezekből az adatokból azt látjuk, hogy — egyetlenegy eset kivételével, a dresdeni kamaránál, ahol az illetékek az összbevételeknek körülbelül a felét teszik ki — «