Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-82
Az országgyűlés felsőházának 82. ülése 1930. évi június hó 24-én, kedden. .259 többi kamaráknál az illetékbevétel átlagosan az összbevételeknek egy negyed, vagy pláne egyötöd részére írúg, holott nálunk az. illetékbevételek az összbevételnek az oroszlán részlét alkotják. Mint már előbb mondottam, a mi bevételeink nem elegendők a szükséges kiadások fedezetére és úgy a folyó éviben, mint a múlt évben kénytelen voltam úgy a földmívelésügyi, mirt a pénzügyminiszter urakat ostromolni: legyenek szívesek ebben a vonatkozásban állami hozzájárulássál a kamarákat támogatni, mert különben az ott folyó munka megállt volna. A miniszter urak voltak olyan szívesek èzen kérésemnek eleget tenni, és ha nem is egészen, teljes mértékben, de mégis bizonyos öszszeget rendelkezésükre bocsátottak a kamaráknak és kötelességemnek tartom e helyről is ezért nekik a leghálásabb köszönetemet kifejezni. Azonban, igen t. Felsőház, ez nem mehet így tovább. Lehetetlen állapot ez. Szerény nézetem szerint ezeket a dolgokat intézményesen rendezni kellere. Ennek következtében úgy ennek a kérdésnek, mint az előbb említett kérldésuek rendezése tekintetében vagyok bátor a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): «Utasítsa a magyar országgyűlés Felsőháza a m. kir. földmívelésügyi minisztert, hogy a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló, 1920. évi XVIII. teikk módosítása tárgyában terjesszen törvényjavaslatot a törvényhozás elé E törvényjavaslat tartalmazzon intézkedéseket arra nézve, hogy: 1. A mezőgazdaság törvényes érdekképviseleti szervezetében a közép- és nagyobb birtokosság arányosabb képviselethez jusson, 2. az egyes mezőgazdasági kamarák fenntartási költségeihez a törvény 47. §-ában említett állami hozzájárulás megadása törvényileg és költségvetésileg biztosíttassék.» Tisztelettel kérem a Felsőházat, méltóztassék e határozati javaslatomat pártolólag támogatni. Egyébként bátor vagyok kijelentetni, hogy az előterjesztett költségvetést általánosságban a részletes tárgvalás alapjául elfogadom. (Éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Pálóczi Horváth István ő méltósága. (Halljuk!) Pálóczi Horváth István: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Két évvel ezelőtt a mélyen í. Felsőház elé határozati javaslatot terjesztettem be, amelyben földmíveléssel foglalkozó népünk gyermekeinek az iskolakötelezettség ideje alatt való gazdasági szakok/tatását kértem megvalósítani. Ehhez a határozati javaslatomhoz úgy a miniiszterelnöik úr, mint a kultuszminiszter és földmívelésügyi miniszter urak hozzájárultak és a mélyen t. Felsőház egyhangúlag elfogadta. A kultuszminiszter úr válaszadásában azt a nyilatkozatot tette, hogy amint a határozati javaslat mondotta (olvassa): «egyelőre legalább az 500 tankötelessel bíró iskoláknál van erre szükség. Éppen ezért én a határozati javaslathoz a magáim részéről hozzá is járulóik, mert mindazokat a gondolatokat tartalmazza, amelyek, mint ahogy a miniszterelnök úr is jelezte, ebben^ a dologban minket vezetnek. Erre hamarosan rákerül a sor és ha két év alatt már cselekedni akarunk, afckor ma már nagyon behatóan kell tanulmányoznunk és terveznünk. De addig sem maradunk teljesen tétlenül.» En akkori felszólalásomban rámutattam arra, hogy földmíveléssel foglalkozó népünk igen nehezen tudja gyermekeit az általános tankötelezettség ideje alatt is nélkülözni, de seanmikép nem teheti, és nem hajlandó azt termi, hogy .az iskolakötelezettségen túl terjedő időben bármiféle tanfolyamra küldhesse íryermekeit. (Ügy van! a középen.) Éppen ezért rámutattam arra, hogy milyen nehézségekkel jár a mélyen t. földmívelésügyii miniszter úrnak az a terve, hogy téli tanfolyamokat nyit, amire fe* dezetet is oly szűkösen tud előteremteni, hogy tíz éven belül lehet remélni egy-e^v járás terű* létén ilyen téli tanfolyam létesítését. Rámutattam arra, hogy Örkényben a Vitézi Rend léte 1 sített egy gazdaképző iskolát, amely most már négy év óta működik igen jó eredménnyel olyképpen, hogy az ország különböző részeiből, vármegyék, gazdasági kamarák és gazdasági egyesületek 'Stipendiumával ott internátusban vannak elhelyezve körülbelül 40—45-en. Ez egyéves tanfolyam. Mostanáig nem bírtuk rávenni s'aját falunkban a népet, ho* 1 " 7 csiak meg is kísérelje, hogy valaki a faluból oda ingyenesen bejöjjön tanulni. Hogyan fog akkor elmenni a járás 'Székhelyén lévő téli tanfolyamokra? Mindennap kocsin fognaik odamenni? Ez a kérdés csak úgy oldható meg, ha az elemi iskola keretében a rendes tankötelezettség ideje alatt működnek olyan tanítók, akik gazdasági szakoktatásra képesítve vannak. Rámutattam akkori beszédemben arra, hogy ez a cél igen könnyen elérhető, ha az alatt az öt esztendő alatt, amíg a tanítójelöltek az elemi iskolai tanítóképzőkben tanulnak, alkalom adatik nekik, hogy gazdasági képzettséget nyerjenek. Ha öt éven keresztül gazdasági szakiskolába járhatnak, csak félnapon vagy egy napon is hetenként, akkor megszerzik azt a csekély tudást, amire az 5—10 holdas gazdának szüksége van, hogy a kor színvonalán álló gazdaság vitelt megtanulja, akkor tanító úgy kerül ki a népiskolához, hogy, mint a nép megértő barátja működhetik a faluban, igazi joltevojeként a népnek, akihez a nép bizalommal fordulhat. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ja, nép tulajdonképpen nem barátját látja a tanítóban, mert a tanító még csak halvány fogalommal sem bír a nép életéről. Nem érti, nem érzi annak baját, gondját. Ha pedig a tanító gazdaságilag képzett lesz, akkor átérti, és a népnek igazi barátjaként tud tanácsot adni. A legelső teendő az volna, hogy szaktanítók képeztessenek ki. Hol? A preparandiában. Hogy ez megvalósíthető legyen, szaktanárokat kell képezni, akik a pedagógiumban tanítanak. Jelenleg egyáltalában nincs gazdasági szaktanárképzés. Arra nézve vagyok bátor kérdést intézni az összkormányhoz és főképpen a kultuszminiszter úrhoz, méltóztassék velünk közölni, hogy ez alatt a két év alatt minő lépéseket tett arra,, hogy ez az ügy, amelyet az egész Ikormány magáévá tett, megoldható legyen. Tudomásom szerint a tanítóképzőkben erre egyáltalában semmi intézkedés nincs, nincsenek szaktanárok, hanem a csekély, talán hetenként egy tanórát kitevő gazdasági ismereteket természetrajztanárok, vagy fizikatanárok tanítják. Hogy milyen eredménnyel, azt látjuk abból, hogy a tanítók, akik kijönnek, azt sem tudják, mi a dudva, és mi a nemes növény, amelyet az általuk tanítandó gyermekeknek művelni kell. A másik kérdést, amelyre ki akarok terjeszkedni, komlótermelő gazdatársaim felkérésére teszem. Meg akarom világítani a komlótermelésnek mai helyzetét hazánk területén. A háború előtti Nagy-Magyarországon 4000 katasztrális holdon volt komlótermelés, amely az összeomlás után megcsonkított hazánk területén 70 holdra olvadt le. Ez nem képes fedezni megcsökkent sörfőzésünk komlószükségletét.
