Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése Itt vagyok bátor egy jelszóra utalni, amely szintén olyan, amely megtéveszti a gondolatokat. Bocsánatot kérek a Kúria nagyméltóságú elnök urától, hogy szembe morék vele e tekintetben helyezkedni. Ö újévi beköszöntőjében hivatkozott arra, hogy elszakított testvéreinkkel való jogközösségünk fenntartása szempontjából is félve kell nyúlnunk a magánjogi törvénykönyv megalkotásához Ez az, amit én, sajnos, jelszónak vagyok kénytelen deklarálni, mert például Csehszlovákia a tőlünk elszakított területére kiterjesztette már évekkel ezelőtt az osztrák polgári törvénykönyvet a magánjog legnagyobb részére, Erdélyben pedjg az osztrák polgári törvénykönyv szabályozta az általános magánjogot és csak részlettörvények voltak, így a házassági törvény és még néhány, amelyeket 60 év óta alkotott magánjogi kodífikációinjk és reformtörvényeink életbeléptettek. Nekünk tehát Erdélyben és a Felvidéken e tekintetben nem sok várnivalónk van és nincs miért ebből a szempontból attól tartanunk, hogy a jogközösséggel egyszersmind leszakítunk egy darabot a testvéri érzésből is, amely összeköt bennünket. Méltóztassanak megnyugodva lenni abban a tekintetben, hogy Csehszlovákiában dolgoznak a magánjogi törvénykönyvön. Evekkel ezelőtt csekélységemnek jutott az a megtisztelő feladat, hogy egy brünni profeszszornalk éppen a magyar feudális jog vádjával szemben megfelelhessek. Az illető azt állította Genfben — a Nemzetek Szövetsége előtt vagy hol — arról tartott előadásában, hogy miért kell nekik a magánjogi törvénykönyvet megcsinálnioik: legfőkép azért, — ezt mondotta — mert a Magyarországtól elszakított területen a magyar magánjog volt érvényben, már pedig ez a mai korral nem egyeztethető többé össze, mert a feudális kor maradványa. E tekintetben hivatkozott példákra is, amelyeket a mi szempontúinkból nagyon szerencsésen választott ki, mert igen könnyű volt megfelelni, hogy amit ő feudálisnak tart. az olyan, ami után ma. egész Magyarország áhitozik, értem ez alatt a közszerzeményi intézmény általánossá tételét, amely megérett arra, hogy általános legyen és ne csak a. nem nemeseik privilégiuma, hanem a nemeseké és a honorácioroké is, de különösen az asszonyoké is, akik eddig el voltak ütve attól, hogy mint közkeresők, részesülhessenek a közös szerzeményből. Csehország tehát készül a magánjogi törvénykönyvre, sajnos, nem sokáig fog tartani tehát a mai állapot, mert ők is megcsinálják a maguk törvénykönyvét. Ez a körülmény tehát nem tarthat vissza bennünket attól, hogy mi is megalkossuk a polgári törvénykönyvünket. Ezzel a kérdésseel kapcsolatban iut eszembe, de már nem mondom el, hogy itt van például nálunk a mi vizsgarendünkben, a mi tanulmányrendünkben még mindig az osztrák polgári törvénykönyv szerepe. Miféle önállóság és nemzeti büszkeség az, amikor ezt még mindig^ott figuraltatjuk a küllőddel szemben"? Eh kijátszom, mert én nem írom be sohasem, hogy osztrák uolgári törvényt vagy osztrák polgári jogot adok elő, hanem résszerű magánjogot. Ezen a címen mehet a külföldre, de a vizsgarendben és tanrendben mégis ott van akkor, amikor ez sohasem volt ^istaz, mert Magyarországon az osztrák magánjog sohasem volt életben, de volt az osztrák Dolgári törvénykönyv, amennyiben hatályon kívül nem volt helyezve, az ausztriai magánjog pedig sokkal szélesebb mezőket ölel fel. Mondom, ez a kérdés is olyan, amellyel adott esetben lehet foglalkozni. 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 251 Ma tehát jelszó a takarékosság minden vonalon, és ez a takarékosság bilincset rak az ember gondolataira is, mert nem mondhatja el itt sem mindazt, amit szeretne elmondani. Nem mondhatja el azokat a célkitűzéseket, amelyek a nemzet szempontjából kívánatosak és helyesek, mert mindezeknek a célkitűzéseknek megvalósításához az kell, amit Montecuccoli is háromszor ismételt, pénz. pénz és pénz, az pedig nincs. Ha a jogi oktatáshoz akarunk nyúlni, azt se tudjuk megcsinálni, mert a jogi ^oktatást helyesen másképoen, mint a segéderők beállításával, nem igen = tudjuk megvalósítani, ahhoz pedig megint oénz kell. A Felsőháznak nem feladata az, hogy a politikai szimpátia vagy antipátia szemüvegén keresztül bírálja a kormány működését évről-évre, de az kétségtelen, hogy tárgyilagos alapon bírálhatja. De gondolatom szerint nagyon helyes volt az a megjegyzés, hogy a Felsőházban tulajdonképpen célkitűzéseket kell a kormánynak adni, mert ezek a célkitűzések azok, amelvek megtermékenyítik az ember lelkét, ha pedig . nincsenek ilyen célkitűzések, akkor a nemzet élete nem lesz más, mint máról-holnapra való tengődés, amely végre is az élvezethez visz el, azt pedig nem kívánhatjuk, hogy a magyar nemzet élvezetek után szaladgáljon. Mélyen t. Felsőház ! En a legteljesebb bizalommal vagyok a kormány iránt, tárgyilagos alapon bírálom a kormány működését, lelkiismeretesen vizsgálva azokat, amiket végez. Jól meglátva és fontolva azt kell mondanom, hogy azokért a be nem következésekért, amelyeknek terhét hordjulk, amelyek részben a mi megaláztatásunknak és megcsonkításunknak a következményei, a kormányt felelőssé tenni nem lehet. Magáim is állítom ugyanis, hogy helyükben más valaki sem tudta volna jobban csinálni. Mondom, a kormány minden tagja iránt teljes bizalommal vagyok, különösen pedig bizalommal vagyok a • miniszterelnök úr iránt, akinek működése Magvarország felemeltetéséhez nagymértékben járult hozzá, aki annyit végzett, mint más hasonló korban élő kormányférfiak közül penki sem. Es teljes bizalommal vagyok a kultuszminiszter úr iránt is, s merem mondani^ hogy neki megnyugvására szolgálhat, hogy az ő általános kultúrpolitikája ellen senki sem szólalt fel. Részletkérdésekben voltak ugyan kifogások, magam is előadtam ilyeneket, de kultúrpolitikájának általános iránya általában helyesléssel találkozott. Mondom, én tehát télies bizalommal vagyok a kormány iránt és a költségvetést a magam részéről készséggel elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: K. Mándy Sámuel Ő méltósága következik szólásra. K. Mándy Sámuel: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Bár az előttem felszólalt mélyen t. felsőházi tagtársunk igen kevés időt engedett nekem arra, üogy igénytelen előadásomat elmondhassam, mégis illendőnek tartom, 'hogy szavaira, amelyeket nagy érdeklődéssel hallgattam, egy fél percig kitérjek, nevezetesen érdekes beszédének azt a részét, iamelyben a .kultúrpolitikával foglalkozott, annyira közérdekűnek tartom és anynyira helyeslem, hogy a magam részéről — mint nem professzor ember is — kiemelendőnek tartom azokat, lamiket elmondott. Azok után az éles támadások után. amelyek a kultúrpolitikának vezetősége ellen itt elhangzottak, nagyon helyeslem, hogy az előttem felszólalt mélyen t. tagtársam azokról megemlékezett. En, mint gyakorlati gazda, tehát