Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-81
252 Az országgyűlés felsőházának 81. ülése 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. nem mint professzor, mindazt, amit ezzel kapcsolatosan elmondani méltóztatott, aláírom, helyeslem és támogatom is, amit azonban a költségvetésekről méltóztatik megjegyezni, az egyetemek kiadásaihoz való hozzájárulás tekintetében, hogy tudniillik 'ha két seb vérzik és most csak egy seb gyógyítására jut, akkor ne oszszuk meg a ráfordítható költségeket, hanem Szegedre küldjük, bocsánatot kérek, ezt nem támogatom. Eármilven kis összeg áll is rendelkezésre, azt mind a két egyetemre fordítanám, mert mind a két egyetem támogatása az országnak közérdeke. (Üov van! Ügy van! Helyeslés a balközéven.) Ha valaki a mai nehéz gazdasági viszonyok közepette a kormány általános, gazdasági, avagy kulturális politikájáról bírálatot kíván mondani egy testület vagy fórum előtt, ahol a megnyilatkozásokat jól meg kell fontolni és súlyt ihelyez arra, hogy felelősséggel szóljon, a mai nehéz viszonyok között, amikor szól, azt hiszem, nem könnyű feladatra vállalkozik. Egykét-íhárom évvel ezelőtt a kormányt támogatók táborában nem voltunk kevesen, mondhatnám aránylag elég sokan^ voltunk, akik már akkor kifogásolták a kormányzat gazdasági politikáját, amikor a válság előre vetette árnyékát és sokan a támogatók közül is azt tartottuk, hogy a kormányzat nem tesz meg mindent, amit a gazdasági helyzet nehézségének enyhítésére meg kellene tenni. Ma, mélyen t Felsőház, egészen más a helvzet. Ma már átment a iköztudatba, hogy á gazdasági válság nemi kizárólag magyar probléma. Mindenkinek el kell fogadnia és tudnia kell, hogy itt a kormányzat ma már nincs abban a helyzetben, hogy a válságot megszüntesse, legfeljebb azt teheti, hogy ideiglenes intézkedésekkel könnyítéseket léptet életbe, hogy a válságnak súlyos ténhét a közönség, különösen a gazdaközönség könnyebben viselhesse el a változás elkövetkeztéig. De azt megkívánni a kormánytól, hogy a válságot meg lehessen szüntetni, ami azt jelentené, hogy ki ki munkájáért tisztességes ellenszolgáltatást, jövedelmet kapjon, hogy az, aki fizikai vagy szellemi munkát kíván végezni, megtalálja az ő elhelyezkedési lehetőségét, hogy a munkanélküliséget meg lehessen szüntetni, hogy a gazdasági élet széles rétegeiben bizonyos megelégedést lehessen kormányintézkedésekkel előidézni, ma már nézetem szerint nem lehet. Nincs könnyebb, mint a közönséggel és különösen a "könnyen hivő nép széles rétegeivel elhitetni azt, hogy a kormány nem áll a helyzet magaslatán, mert nagyok a közterhek, kevés a takarékosság, sok a képviselő, a kormány nem képes kereskedelmi szerződéseket megfelelően kötni, nem nyúl a kisember hóna alá, olcsó a búza, drága a pénz, nincs titkos választójog, nem teljes a demokrácia stb., stb. Mélyen t. Felsőtház î En nem merném azt állítani, hogy e felsorolt panaszok között nincsen olyan, mely a kritikát tényleg kihívja, de az. hogy ezeket a bajokat a kormány rossz politikája is okozná, és hogy a kormánynak módja volna arra, hogy ezen felsorolt bajok közül, a fontosabb bajok elhárításával, a válságot megszüntethesse, ezt a nyilvánosság előtt nem merném mondani, így tehát az a két-három év előtt elhangzott szigorú kritika jóhiszeműnek mondható, míg a ma fellépő, lekicsinylő kritika helyt nem áll. (Ügy van! Ügy van!) Helyt nem álló, mert a legutolsó évben azt kell megállapítanunk, hogy akár a külügyi, akár a belügyi, akár a gazdasági politikában bizonyos élénkséggel igyekszik a kormány az ország érdekeit istápolni és a lehetőségig könynyítéseket igyekszik életbeléptetni. Mélyen t. Felsőház! Ezek előrebocsátása után méltóztassanak megengedni, hogy a költségvetéssel egészen röviden foglalkozhassam. Tudvalevő, ihogy a pénzügyi kormányzat arra törekszik, hogy a bevételeket és kiadásokat leszállítsa, s ezt körülbelül 5% erejéig sikerült is elérnie. En azt a 30 vagy esetleg 50 milliónyi összeget, amely ezáltal megtakaríttatik, egy 1,400.000,000 pengős budgetnét sem becsülöm le, mert tudom, hogy ez milyen erőfeszítést igényel. Tudvalevő, hogy a budgetnél a személyi kiadások képezik a legnagyobb százalékot, így tehát a dologi kiadásoknál azt gondolnám, leghelyesebb lenne egyes tételeket teljesen törölni, míg a másik tételt 5%-kal sem lehetne nézetem szerint apasztani, mert ez sok esetben visszaesést, stagnációt, sőt az eddigi áldozatok kockázatát is jelentené. Bátor vagyok igénytelen nézetemnek a költségvetési politika tekintetében egészen röviden kifejezést adni, úgy, amint azt a Képviselőházban és legutóbb a jelenlegi pénzügyminiszter úr Ő excellenciája előtt a Képviselőház pénzügyi bizottságában szerencsém volt kifejteni: nézetem az, hogy a bevételi tételek leszállítását nem erőltetném, mert sajnos, azt tartom, hogy ezek maguktól is le fognak szállni, hanem főleg a takarékosságra helyezném, a fősúlyt, még nagyobb mérvben, mint ahogy most történik (Elénk helyeslés.) és .helyesnek tartanám, ha ezen politika mellett a zárszámadások 30 vagy 50 'milliónyi felesleget mutatnának fel, amely feleslegeket a kormány a gazdaság azon ágazatának alátámasztására fordíthatná, amely legjobban rászorul. Hogy melyik az jelenleg, azt ebben a magas Házban, azt hiszem, szükségtelen fejtegetnem. (Ügy van!) Nem helyeslem tehát, hogy. több oldalról^ is kifogás tétetik az ellen, hogy zárszániadásilag feleslegek mutatkoznak: Ami azonban azt a kérdést illeti, hogy ezek a feleslegek hogyan használtassanak fel, erre nézve azt tartom, hogy ez, igenis, vita tárgya lehet és itt, sajnos, egyetértek azokkal, akik azt .a nézetet nyilvánítják, hogy a beruházási tételeknél nem mindenütt vitték keresztül a takarékosságot úgy, amint az kívánatos lett volna. Itt mindjárt rámutatok egy példára. Láttam egy mezőgazdasági ismétlőiskolát, amelynek felállítását mint képviselő, magam szorgalmaztam, de fogalmiam sem volt arról, hogy erre a célra egy 400.000 pengőbe kerülő palotát fognak felépíteni. Egy ilyen iskolának legfeljebb 100.000 pengőbe szabad kerülnie. (Ügy van! a középen.) Egyáltalában kénytelen vagyok a mélyen t. pénzügyminiszter úr ő excellenciájának figyelmét felhívni arra, hogy az állami építkezések körül bizonyos intézményes reformokra van szükség (Ügy van! Ügy van!) és hogy ezek a reformok minél előbb keresztülvitessenek s az építkezések kisebb fényűzéssel és olcsóbban eszközöltessenek. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Ezt az általam felemlített iskolát nem nevezem 'meg; ha a kormányzat érdeklőlő "^agja meg fogja tőlem .kérdezni, hogy melyik az, szívesen fogok rendelkezésére állni. Azt tartom azonban, hogy ezt a palotát más célokra kell felhasználni, hogy gyümölcsözővé tétessék. Visszatérve témámhoz, a költségvetéssel általánosságban és részleteiben, ami az egyes tárcákat illeti, már az idő rövidsége miatt is, csak igen röviden fogok foglalkozni és csak annyit jegyzek meg, hogy nagyon örvendenék, ha azok a terhek, amelyeket a mezőgazdaságra kivetettek, nevezetesen a vagyonadó