Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés felsőfuhánaíc 69. ülése 1929. évi december hő 10-én, kedden, Í5 a jobboldalon.) Ezt a hatalmat azonban csak a trianoni szerződés betűszerinti szövegének és szellemének megsértésével gyakorolhatják. A trianoni szerződés betűjének és szellemének megsértése az ára annak, ha ők ezt így erőszakkal reánk fognák oktrojálni. Hogy ez tényleg így van, hogy Trianon betűje és szelleme tényleg mellettünk szól, arra nézve ismét a cseh félhivatalosra vagyok bátor utalni, amely nemrég egyik számában azt írta: Különben türelemmel be kell várni, míg ez a 'kérdés — t. i. a magyar jóvátételi kérdés — Párizsban és Hágában úgy fog megoldatni, amint íinnak történnie kell, nevezetesen nemcsak a békeszerződések szavainak és szellemének tétessék elég, hanem az igazságnak is. (Derültség.) Beismerik tehát, hogy a békeszerződés szelleme és szavai mi mellettünk szólnak. Az ő igazságuk azonban bolsevista eljárás, (Ügy van! Úgy van!) azzal a különbséggel, hogy míg az orosz bolsevisták minden álarcféle nélkül szabadon garázdálkodtak az idegen javakban, ők egy burkolt, szépített bolsevizmussal teszik ugyanazt. Ez az ő igazságuk. Mellettünk csak a jog, csak a törvény, csak az etikai igazság szól. (Ügy van! Ügy van!) És mindennek dacára nem találkozunk-e nap-nap után azzal a váddal, hogy Közép-Európában nem lehet békét- és nyugalmat teremteni emiatt a nyugtalan, izgága, a békét veszélyeztető Magyarország miatt! Hát igen, ilyen igazság mellett nincs az a magyar nemzet, amely meghajtsa fejét efféle követelések előtt. (Ügy van! Ügy van!) Es hu úgy fogják fel az igazságot, ha úgy fogják fel a jó szomszédi viszonyt, hogy minden szomszéd országbeli sarki hordár a maga sáros csizmaját Magyarországba törölheti, ebből a jó szomszédi viszonyból nem kérünk. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Azt olvastam ezelőtt két vagy három nappal, hogy a nagyhatalmak megállapodtak már a jóvátételi kérdésben. Azt olvasom, hogy feloszlatták már Magyarország 1943 után fizetendő jóvátételét százalékosan. Tíz százalék jut Romániának, két százalék Jugoszláviának, — mert ezt már a mostani jóvátételből nagyobb mértékben kielégítették — Görögországnak r jut annyi, hogy háborús adósságát kiegyenlíthesse, a többire nézve pedig^ a nagyhatalmak lemondottak a maguk jóvátételéről, hogy átengedjék azt a kiséntenteországoknak az esetre, ha Magyarország követelései fejében mégis fizetéseket tartoznak majd teljesíteni. Szebb beismerést, mint azt, hogy fizetések teljesítésének szükségét ők maguk is elismerik, nem kell kívánni^ De ha mégis igaz volna, hogy így meghallgatásunk nélkül, vagy majdan formai meghallgatásunkkal elintéznék ezt a kérdést, ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a trianoni szerződés papírronggyá vált. (Felkiáltások; Eddig is az volt!) Ha ők ezt akarják, ne búsuljunk érte; így mi is annak tekinthetjük majd, ha elérkezik ennek az ideje és amibor erre módunk lesz. (Helyeslés.) Appellálni fogunk a civilizált világhoz, a civilizált Európához és egyéb világrészekhez, (Egy hang a középen: Saját erőnkre!) hogy felvilágosítsuk őket, milyen igazságtalanság történt rajtunk. És amint mindaddig, amíg ez a szerencsétlen új hágai konferencia meg nem kezdődött, a világ kezdte már belátni Magyarország igazságát és lényegesen javult a felfogás — amiben külügyi, vezetésünknek lényegesen nagy érdeme van, ezt el kell ismernünk — Magyai'ország helyzete, Magyarország erkölcsi értéke tekintetében: bízom Istenben, hogy ismét el fogjuk érni azt, hogy a világ meggyőződik arról, hogy a jog, az igazság és áz írott szerződés mi mellettünk szól. (Ügy van! Ügy van! ~— Taps.) Befejezem beszédemet, mélyen tisztelt Felsőház és levonom a konzekvenciákat. (Halljuk!) Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom mind a négy tételemet, hogy Magyarország terhére nem róható a párizsi konferencia kudarca, hogy a Young-terv semmi kapcsolatban nincs a hágai konferenciával, sikerével vagy sikertelenségével, hogy a békeszerződés mellettünk szól és nem azok mellett, akik ezt a kérdést jog, igazság és megbízóik ellenére előráncigálták, és azt is, hogy Magyarország kötelezettségeit teljesíti, és továbbra is teljesíteni akarja mindazokat a kötelezettségeket, amelyek reá hárulnak, de hogy újabb jóvátételt fizetni a legjobb akarat mellett sem tud. (Ügy van! Ügy van!) Most levonva a konzekvenciát, azt a kérdést kell feltennem magamban, hogy megtette-e a kormány mindazt ebben a helyzetben, Magyarországnak ebben a mostani külügyi 'körülzárt^ágában, ami kötelessége volt a (magyar érdekek megvédésére? Azt hiszem, nyugodt lelkiismeretességgel adhatom meg reá a választ a közöltek alapján, hogy a magyar kormány nemcsak helyesen járt el, nemcsak kötelességét teljesítette, hanem másként eljárnia nem is lett volna szabad, másként eljárni nem is lehetett volna. A kérdés nincs eldöntve, sőt sokkal nagyobb vehemenciával támadnak ránk, mint eddig. Minél jobban közeledik a második hágai konferencia, annál hatványozottabb önértékben növekednek a támadások és Magyarország külpolitikai elszigeteltsége. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a nemzetnek zárt sorokban kell az egységes védelmi frontba állania, félretéve minden más kérdést; egységes zárt sorokban kell a kormány mögé állania, tekintet nélkül arra, hogy egyikünknek vagy másikunknak: a kormány belső vagy külső politikája ellep, a kormány pénzügyi vagy gazdasági politikájával szemben vannak-e észrevételei, kritikát akarunk-e gyakorolni. Szerintem ma azt a pillanatot éljük ismét, mint Trianon előtt. Egységesnek kell lennie a nemzetnek; a külföldnek tudnia kell, hogy a kormány mögött, amely Hágában képviselendi a magyar érdekeket, az egységes magyar nemzet áll, és örömmel állapíthatom meg, hogy ebben az egységben a szociáldemokraták is a nemzettel együtt vannak, őszinte köszönet illeti őket ezért, mert azonosítják magukat a nemzet nagy érdekeivel, amint azt nem is lehet ilyen válságos időkben másképpen várni. Meg kell tudnia a külföldnek azt, hogy nemcsak eza kormány az, amely nem engedi Magyarország jogainak ilyetén megcsorbítását, hanem nem lehetséges olyan magyar kormány, amely ebbe belemenne, mert a magyar közvélemény elsöpörné azt helyéről. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mindezeket kifejezésre juttatandó, bátorkodom egy határozati javaslatot előterjeszteni és azt kegyes figyelmükbe ajánlani (Halljuk! Halljuk! Olvassa): «Az Országgyűlés Felsőháza megütközéssel vesz tudomást azokról a kísérletekről, amelyek a Magyarországra erőszakolt trianoni békeszerződés egyetlen, az országnak kedvező, a magyar állampolgároknak a lekapcsolt területeken levő vagyontárgyaik biztosig tását célzó rendelkezéseinek megváltoztatására irányul. Midőn helyesli a kormánynak a magyar állampolgároknak szerződésben biztosított jogainak védelmében tanúsított magatartását, egyben biztosítja a kormányt arról, hogy ebben a magatartásában számíthat az Országgyűlés Felsőházának egyértelmű támogatására. >>(ií??éw&