Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés felsőfuhánaíc 69. ülése 1929. évi december hő 10-én, kedden, Í5 a jobboldalon.) Ezt a hatalmat azonban csak a trianoni szerződés betűszerinti szövegének és szellemének megsértésével gyakorolhatják. A trianoni szerződés betűjének és szellemének meg­sértése az ára annak, ha ők ezt így erőszakkal reánk fognák oktrojálni. Hogy ez tényleg így van, hogy Trianon betűje és szelleme tényleg mellettünk szól, arra nézve ismét a cseh félhi­vatalosra vagyok bátor utalni, amely nemrég egyik számában azt írta: Különben türelemmel be kell várni, míg ez a 'kérdés — t. i. a magyar jóvátételi kérdés — Párizsban és Hágában úgy fog megoldatni, amint íinnak történnie kell, ne­vezetesen nemcsak a békeszerződések szavainak és szellemének tétessék elég, hanem az igazság­nak is. (Derültség.) Beismerik tehát, hogy a békeszerződés szel­leme és szavai mi mellettünk szólnak. Az ő igazságuk azonban bolsevista eljárás, (Ügy van! Úgy van!) azzal a különbséggel, hogy míg az orosz bolsevisták minden álarcféle nélkül szabadon garázdálkodtak az idegen javakban, ők egy burkolt, szépített bolsevizmussal teszik ugyanazt. Ez az ő igazságuk. Mellettünk csak a jog, csak a törvény, csak az etikai igazság szól. (Ügy van! Ügy van!) És mindennek dacára nem találkozunk-e nap-nap után azzal a váddal, hogy Közép-Európában nem lehet békét- és nyugalmat teremteni emiatt a nyugtalan, iz­gága, a békét veszélyeztető Magyarország miatt! Hát igen, ilyen igazság mellett nincs az a magyar nemzet, amely meghajtsa fejét efféle követelések előtt. (Ügy van! Ügy van!) Es hu úgy fogják fel az igazságot, ha úgy fogják fel a jó szomszédi viszonyt, hogy minden szomszéd országbeli sarki hordár a maga sáros csizma­ját Magyarországba törölheti, ebből a jó szom­szédi viszonyból nem kérünk. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Azt olvastam ezelőtt két vagy három nappal, hogy a nagyhatalmak megállapodtak már a jóvátételi kérdésben. Azt olvasom, hogy feloszlatták már Magyarország 1943 után fizetendő jóvátételét százalékosan. Tíz százalék jut Romániának, két százalék Jugoszláviának, — mert ezt már a mostani jóvátételből nagyobb mértékben kielégítették — Görögországnak r jut annyi, hogy háborús adósságát kiegyenlíthesse, a többire nézve pe­dig^ a nagyhatalmak lemondottak a maguk jóvátételéről, hogy átengedjék azt a kiséntente­országoknak az esetre, ha Magyarország köve­telései fejében mégis fizetéseket tartoznak majd teljesíteni. Szebb beismerést, mint azt, hogy fizetések teljesítésének szükségét ők maguk is elismerik, nem kell kívánni^ De ha mégis igaz volna, hogy így meghallgatásunk nélkül, vagy majdan formai meghallgatásunkkal elintéznék ezt a kérdést, ez nem jelent egyebet, mint azt, hogy a trianoni szerződés papírronggyá vált. (Felkiáltások; Eddig is az volt!) Ha ők ezt akarják, ne búsuljunk érte; így mi is annak te­kinthetjük majd, ha elérkezik ennek az ideje és amibor erre módunk lesz. (Helyeslés.) Appel­lálni fogunk a civilizált világhoz, a civilizált Európához és egyéb világrészekhez, (Egy hang a középen: Saját erőnkre!) hogy felvilágosít­suk őket, milyen igazságtalanság történt raj­tunk. És amint mindaddig, amíg ez a szeren­csétlen új hágai konferencia meg nem kezdő­dött, a világ kezdte már belátni Magyarország igazságát és lényegesen javult a felfogás — amiben külügyi, vezetésünknek lényegesen nagy érdeme van, ezt el kell ismernünk — Magyai'­ország helyzete, Magyarország erkölcsi értéke tekintetében: bízom Istenben, hogy ismét el fogjuk érni azt, hogy a világ meggyőződik ar­ról, hogy a jog, az igazság és áz írott szerződés mi mellettünk szól. (Ügy van! Ügy van! ~— Taps.) Befejezem beszédemet, mélyen tisztelt Felső­ház és levonom a konzekvenciákat. (Halljuk!) Azt hiszem, sikerült bebizonyítanom mind a négy tételemet, hogy Magyarország terhére nem róható a párizsi konferencia kudarca, hogy a Young-terv semmi kapcsolatban nincs a hágai konferenciával, sikerével vagy sikertelenségé­vel, hogy a békeszerződés mellettünk szól és nem azok mellett, akik ezt a kérdést jog, igaz­ság és megbízóik ellenére előráncigálták, és azt is, hogy Magyarország kötelezettségeit teljesíti, és továbbra is teljesíteni akarja mindazokat a kötelezettségeket, amelyek reá hárulnak, de hogy újabb jóvátételt fizetni a legjobb akarat mellett sem tud. (Ügy van! Ügy van!) Most levonva a konzekvenciát, azt a kérdést kell feltennem magamban, hogy megtette-e a kormány mindazt ebben a helyzetben, Magyar­országnak ebben a mostani külügyi 'körülzárt­^ágában, ami kötelessége volt a (magyar érde­kek megvédésére? Azt hiszem, nyugodt lelki­ismeretességgel adhatom meg reá a választ a közöltek alapján, hogy a magyar kormány nemcsak helyesen járt el, nemcsak kötelességét teljesítette, hanem másként eljárnia nem is lett volna szabad, másként eljárni nem is lehetett volna. A kérdés nincs eldöntve, sőt sokkal na­gyobb vehemenciával támadnak ránk, mint ed­dig. Minél jobban közeledik a második hágai konferencia, annál hatványozottabb önértékben növekednek a támadások és Magyarország kül­politikai elszigeteltsége. Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a nemzetnek zárt sorokban kell az egységes vé­delmi frontba állania, félretéve minden más kér­dést; egységes zárt sorokban kell a kormány mögé állania, tekintet nélkül arra, hogy egyi­künknek vagy másikunknak: a kormány belső vagy külső politikája ellep, a kormány pénzügyi vagy gazdasági politikájával szemben vannak-e észrevételei, kritikát akarunk-e gyakorolni. Sze­rintem ma azt a pillanatot éljük ismét, mint Trianon előtt. Egységesnek kell lennie a nem­zetnek; a külföldnek tudnia kell, hogy a kor­mány mögött, amely Hágában képviselendi a magyar érdekeket, az egységes magyar nemzet áll, és örömmel állapíthatom meg, hogy ebben az egységben a szociáldemokraták is a nemzet­tel együtt vannak, őszinte köszönet illeti őket ezért, mert azonosítják magukat a nemzet nagy érdekeivel, amint azt nem is lehet ilyen válsá­gos időkben másképpen várni. Meg kell tudnia a külföldnek azt, hogy nemcsak eza kormány az, amely nem engedi Magyarország jogainak ilyetén megcsorbítását, hanem nem lehetséges olyan magyar kormány, amely ebbe belemenne, mert a magyar közvélemény elsöpörné azt he­lyéről. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Mindezeket kifejezésre juttatandó, bátorko­dom egy határozati javaslatot előterjeszteni és azt kegyes figyelmükbe ajánlani (Halljuk! Hall­juk! Olvassa): «Az Országgyűlés Felsőháza megütközéssel vesz tudomást azokról a kísérle­tekről, amelyek a Magyarországra erőszakolt trianoni békeszerződés egyetlen, az országnak kedvező, a magyar állampolgároknak a lekap­csolt területeken levő vagyontárgyaik biztosig tását célzó rendelkezéseinek megváltoztatására irányul. Midőn helyesli a kormánynak a ma­gyar állampolgároknak szerződésben biztosított jogainak védelmében tanúsított magatartását, egyben biztosítja a kormányt arról, hogy ebben a magatartásában számíthat az Országgyűlés Felsőházának egyértelmű támogatására. >>(ií??éw&

Next

/
Thumbnails
Contents