Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-69

If* Az országgyűlés felsőházának 69. üté éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván-e még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólani? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr kíván a szólás jogával élni. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után az igazán mélyen járó és érdekes fejtegetések után, amelyekben Szterényi József ő excellenciája a javaslathoz hozzászólott, amelyek azonban nem mozogtak azon a téren, amelyet a napirenden levő javaslatok felölelnek, magam is abban a kényszerhelyzetben vagyok, hogy rövid felszólalásomban nem a javaslatokkal, hanem azzal a témával foglalkozzam, amelyet ő excellenciája beszédében felvetett. Magukhoz a javaslatokhoz csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy különös örömömre és elégtételemre szolgál az, hogy a Spanyolországgal és Bolgárországgal kötött arbitrázs szerződések a magyar közvéleményben osztatlan elismeréssel és örömmel fogadtattak és úgy látom, hogy a Felsőház is helyesli és magáévá teszi ezeket a javaslatokat. Ez örömömre szolgál azért, mert hiszen az egyik javaslat, a spanyol javaslat, olyan országgal köttetett, amelynek fennkölt uralkodója és jelenlegi kormánya is minden alkalommal és minden irányban tanújelét adta annak a mélységes szimpátiának és jóindulatnak, amellyel Magyarország iránt viseltetnek. (Élénk éljenzés.) Örömömre szolgálj hogy a bulgár javaslat is 'hasonló megítélésnek örvend, mert hiszen ez a szerződés olyan nemzet kormányával köttetett, amelyhez minket a háborús élmények, a közös szenvedések emlékei fűznek (Ügy van! Ügy van!) és amelynek jelenlegi sorsában, nehéz küzdelmeiben magunk is szimpátiával osztozunk. (Ügy van! Ügy van!) Ezek után legyen szafrad nekem magamnak is pár szót szólanom arról a problémáról, amelyet Szterényi ő excellenciája beszédében felölelt és amely a jelen pillanatban talán a legnagyobb aktualitással bír a nemzet élete szempontjából. Nem fogok a kérdés részleteivel foglalkozni, nem fogok' belemenni azoknak a tárgyalásoknak ismertetésébe sem, amelyek folyamatban vannak,^ amelyek még lezárva nincsenek és amelyek éppen ennek folytán nem alkalmasak ma még arra, hogy a közvélemény elé egész nyíltsággal állíttassanak, de igenis akkor, amikor Szterényi ő excellenciája határozati javaslatot terjesztett a Felsőház elé, amelyben felszólítja a Felsőház tagjait, hogy egységesen sorakozzanak a kormány háta mögé abban a küzdelemben, amelyet a reparációs kérdésben folytat^ kötelességemnek tartom röviden, úgyszólván csak pragmatikus formában ismertetni azokat a szempontokat és elveket, amelyek a kormányt vezérlik akkor, amikor tárgyalást folytat. En ezeket a szempontokat és elveket négy tételben foglalhatom össze és azokat röviden kívánom előadni. Első tételem az, hogy meggyőződésem szerint és a kormány meggyőződése szerint, ha a velünk szembenálló nemzetek a trianoni szerződés intencióit és határozatait komolyan figyelembe veszik és ha figyelembe veszik azokat a dolgokat, amelyek 1924-ben történtek, akkor, amikor Magyarország szanálásáról volt szó a Népszövetség előtt és ennek kapcsán a reparációs bizottság is határozatot hozott, ha mondom, mindezeket figyelembe veszik, akkor Mae 1929. évi december hó 10-én, kedden. gyarország további reparáeiók teljesítésérenem kötelezhető. (Ügy van! Ügy van!) A trianoni szerződés értelmében ugyanis Magyarország reparációjának megállapításánál figyelembeveendő az ország teljesítőképessége. - 1924-ben megállapíttatott Magyarország teljesítőképessége, 1924-ben kimondatott, hogy Magyarország húsz éven keresztül több reparációt nem fizethet, mint évente 10 milliót, húsz év alatt együttvéve 200 milliót. 1924. év óta öt esztendő telt el, azóta Magyarország teljesítőképessége a bekövetkezett gazdasági válság, (Ügy van! Ügy van!) szomszédai elzárkózása folytán, (Ügy van! Ügy van) amely Magyarországon értékesítési krízist idézett elő, (Ügy van Ügy van!) és azon helyzet folytán, amely az egész világon a pénzt oly szűkké tette és Magyarországot abba a helyzetbe juttatta, hogy nélkülöznie kell gazdasági felépítése érdekében azokat a tőkéket, amelyekre múlhatatlanul szüksége van, mégpedig megfelelő kamatláb mellett, (Ügy van! Ügy van!^ mondom, ezek a körülmények ma Magyarország fizetőképességét nemcsak hogy nem emelték, hanem csökkentették, (Ügy van! Ügy van!) és én vállalkozom arra, hogy ezt a tételt részletekbemenően bizonyítsam ott, ahol erre illetékesség van. (Helyeslés.) De 1924-ben . olyan kijelentések történtek egyes faktorok részéről, amelyek indokolttá teszik, hogy annak idején ezekre a kijelentésekre hivatkozva utasítsam vissza azt a követelést, hogy Magyarországgal szemben 1943 után is újabb fizetések követeltessenek. Magyarország 1924-ben húsz évre való reparációt és további áldozatokat a szomszéd államokkal szemben, különösen Romániával szemben csak ilyen kijelentések után és azokban bízva vállalt. Megengedem, hogy ezek jogi formába akkor nem öntettek, de velünk szemben morális obligációtalkotnak, amelyekre mindig férfiasan és nyiltan hivatkozni kötelességem lesz. (Helyeslés.) Nem vállalhat Magyarország reparációt a 250. § alapján magyar állampolgárok követeléseinek kiegyenlítése érdekében sem. Ezt immorális követelésnek tekintjük, mert a békeszerződés megsértéséből származnak azok, amelyeket nem mi, hanem mások követtek el^ és amelyekért financiális téren Magyarországot éppen ennélfogva felelőssé tenni nem lehet. (17gy van! a jobb- és a baloldalon.) Második tételem az volt, hogy Magyarország nem mondhat le arról a védelemről, amelyet neki a 250 § nyújt abbar a tekintetben, hogy ma magyar állampolgárok az elcsatolt területeken birtokaikat, vagyonukat megtarthatják és azok szekvesztrum alá nem vehetők. Nem mondhatunk le erről a védelemről visszamenőleg a múltra nézve sem, mert hiszen ez precedenst képezne a jövőre nézve (Ügy van ! a jobb- és a baloldalon.), de nem mondhatunk le a jövőben sem, mert ez felbátorítás lenne szomszédaink részére abban a tekintetben, hogy azt a munkát, amelyet a mul'ban folytattak, ezentúl fokozattabb mértékben folytassák. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Hajlandók vagyunk a múltra nézve barátságos megegyezésre azokon a kereteken belül, amelyeket a Népszövetség előtt is bejelentettünk és amely kereteken belül folytak azok a tárgyalások, amelyek a Népszövetség égisze alatt folytattattak. A két kérdést, a reparáció és a 250 §-szal kapcsolatos fizetések kérdését

< összekapcsolni nem engedhetjük (Ügy van! a jobb- és baloldalon.),mert ezek össze nem tartoznak és egyik a másikkal nem kompenzálható. Harmadik tételünk, amelyre Szterényi ő excellenciája is hivatkozott az, hogy Magyar-