Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése ügyminiszteri munka, ez már összkormányzati feladat, amely igazán méltó volna Bethlen István gróf nagy államférfiúi kvalitásához és erélyéhez. Ámde, t. Felsőház, bármilyen fontos a közterhek leszállítása, bármilyen fontosak az adótörvények, éppen olyan fontos az a módszer, az a szellem, amellyel az adótörvényeket végrehajtják, amellyel a megadóztatást gyakorolják. A pénzügyminiszter úr ő excellenciája február hónapban rendeletet bocsátott ki az adóhatóságokhoz, amelyben figyelmezteti őket, hogy az adók kivetésénél és behajtásánál kíméletesek legyenek és vegyék figyelembe a rossz kereseti viszonyokat. A pénzügyminiszter úrnak e humánus rendelete a legnagyobb elismerést érdemli meg. Ámde a pénzügyminiszter rendel és az adóhatóságok végeznek. Az adóhatóságok legfontosabb feladatukat abban látják, hogy az adóalanyokból mdnél nagyobb adókat hozzanak ki. Ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy míg az állam bevételei csökkennek, míg különösen a forgalmiadó- és fogyasztásiadó bevételek csökkenő irányzatot mutatnak, sőt lényegesen csökkentek, ami az adóalanyok teljesítőképességének leromlását bizonyítja, addig az állami egyenesadókban ötmillióval többet sikerült behajtani. Ezt nem is csodálom, mert az adóhatóságoknak az a különös felfogása, hogy az adó rezsitétel, költség, amely éppen úgy fizetendő, mint minden más költség, akár haszonnal jár az üzlet, akár nem. Az adóbürokrácia eme szellemének felel meg az az eljárás is, amelyet kényszeregyességben az adóssal szemben, de talán a hitelezővel szemben is elkövetnek, hogy ugyanis a fizetésképtelen adós adótartozását előnyös helyzetben biztosítva, százpercent erejéig tartozik a kincstárnak megfizetni a többi hitelező kárára. Tekintettel arra, hogy az adóhatóságoknak ez a magatartása nagy elkeseredést kelt az üzleti életben, arra kérem a pénzügyminiszter urat, változtassa meg ezt a rendelkezést olyan irányban, hogy kényszeregyes égben az adós adótartozása, bár előnyös helyzetben, de igazság és méltányoság szerint ugyanabban a kvótában legyen csak kifizetendő, mint amilyen kvótát az egyességben a többi hitelező kap. Ugyanez a mentalitás nyilvánul meg akkor, amikor az adóhatóságok a forgalmi adatok birtokában a forgalmat saját külön szakértőik információja alapján olyan haszonkulccsal adóztatják meg, amely haszonkulcsoknak tragikomikus magassága akkor derül ki, amikor az adófizető fizetésképtelen lesz és nyilvánvalóvá válik, hogy már régen az adókivetés előtt, e magas haszonkulcsok megállapítása előtt deficittel dolgozott. Tekintettel arra, hogy a kincstár eddig is igénybe vette az érdekképviseletek és ipartestületek információit, arra kérem a pénzügyminiszter urat, szíveskedjék intézkedni, hogy a jövőben felelőtlen külön szakértők ilyen célra igénybe ne vétessenek. Talán ezzel a mentalitással függnek össze azok a nehézségek is, amelyek jelenleg a forgalmiadónak egyfázisos rendszerré való átalakításánál mutatkoznak. Hálásan elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr, ellentétben a kormánynak eddigi álláspontjával, melyet a fázisrendszerrel szemben elfoglalt, most már tényleg hajlandó áttérni a fázisrendszerre mindazoknál a szakmáknál, amelyekkel sikerül a fizetendő forgalmiadó kulcsa tekintetében megegyzeni. Ezek a tárgyalások megindultak, és sajnálattal kell megállapítanom, 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 211 hogy a megegyezésnek igen nagy akadályai vanhak. Elsősorban akadálya az, hogy a pénzügyminisztériumnak nincs forgalmiadóstatisztikája. A második akadálya az, hogy a pénzügyminiszter úr ragaszkodik a kulcsok megállapításánál a multévi forgalmi adóbevételekhez. márpedig ha ehhez a pénzügyminiszter úr mereven ragaszkodik, akkor lehetetlen lesz a megegyezés és lehetetlen lesz a forgalmiadónál az egyfázisos rendszerre való áttérés; Most, a legutolsó napokban sikerült végre a legfontosabb szakmában, — hogy csak egy példát említsek — a textilszakinában a gyáripar, a feldolgozóipar, a kisipar és a kereskedelem között a kulcs tekitetében megegyezést létesíteni. Ha a pénzügyminiszter úr nem lesz hajlandó elnézést és előzékenységet tanúsítani, akkor úgy ebben a szakmában, valamint a többi szakmában az annyira kívánatos fázisrendszerre való áttérés lehetetlenné válik. Márpedig ha a fázisrendszerre nem térhetünk át, ez annyit jelent, hogy elsősorban fennmarad az az évek óta kifogásolt nagy sérelme a kereskedelemnek, amely szerint 2%-os hátrányban vannak a külföldi importőrrel szemben, amit az igen t. kormány már többször maga is olyan sérelemnek jelentett ki, amelyet

1 feltétlenül orvosolnia kell. Ha a megegyezés nem sikerül, továbbá lehetetlen lesz felszabadítani a kisipart, a feldolgozóipart és a kereskedelmet a forgalmiadó alól, holott ez nemcsak gazdasági, hanem politikai érdek is volna. Szükséges volna a forgalmiadónak fázisrendszerre való átváltoztatása már abból az okból is, mert a jelenlegi forgalmiadórendszer a kivitelben jelentékeny hátrányokat jelent és a Külforgalmi Intézet legutóbbi jelentésében is rámutatott arra, hogy ebből azokból nálunk exportkereskedelem nem fejlődhetik. Ha mármost figyelembe vesszük, hogy a fázisrendszernél a kincstár jelentékeny megtakarításokra tehet szert; ha figyelembe vesszük azt, hogy milyen nagy előny válnék a fázisrendszer által abból, hogy megszűnnék a kereskedelem hátrányára fennálló diszparitás; ha figyelembe vesszük azt, hogy a kisipar mentesítése a forgalmiadó alól éppen a fázisrendszer által lehetővé volna téve: akkor kell, hogy a pénzügyminiszter úr is belássa, hogy egy kis^ előzékenységgel ezt a kérdést megoldani még mindig célszerűbb és üdvösebb volna, mint például olyan eszközhöz folyamodni, amilyet most volt kénytelen igénybe venni, hogy ugyanis kapcsolatban a gabonarendeletekkel, amelyek előkészületben vannak, a segéd nélkül dolgozó kisiparost felmenteni kívánja a forgalmiadó alól. Ámde meggondolandó, hogy ez a rendelkezés nem fog-e újabb és újabb igényeket támasztani a kisiparosság növekvő nyomorúsága folytán, és a pénzügyminiszter úr aligha fog megállhatni ennél a rendelkezésnél, és kénytelen lesz azt esetleg szélesebb körökre is kiterjeszteni. Ebben az esetben elesik a kincstár a forgalmiadótól, mí^ a fázisrendszerben a forgalmi adóból eredő jövedelem biztosítva van, és az egész forgalmiadókérdés nyugvópontra jut, ami gazdasági, szociális és politikai tekintetben is rendkívül nagy előny volna. Ismételve kérem tehát a pénzügyminiszter urat

v hogy a fázisrendszerre való áttérés megkönnyítése céljából a kulcsok megállapításánál némi előzékenységet tanúsítani szíveskedjék. Ezekután legyen 'szabad áttérnem a gazdasági válságnak egy másik súlyos okára^ amely egyszersmind okozat is: a teherbíróképesség nagymérvű leromlására. Józan éfeszel azt kel40*