Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése vannak a lelkek, azokat még tovább is izgatni egészen felesleges, sőt hiba volna. Éppen azért azt kérem, ne várja a kormány, amíg ezeket t újfoól és újból tárgyaljuk, ne várja a kormány, hogy mi ezeket újból és újból itt és kint és az újságokban pertraktáljuk és a kormány figyelmébe ajánljuk. Ezek nem olyan dolgok, amelyek a budgetet emelik, vagy csökkentik, ezek nem olyan dolgok, amelyek befolyással volnának arra, hogy a költségvetés ekkora, vagy akkora. Ez csak az a támogatás, az az ellenőrzés, felügyelet és. az a munka, amelyet a földmívelésügyi minisztérium az ő állandó berendezkedése mellett elvégezhet és el kell hogy végezzen és ha ezt elvégzi, a nélkül, hogy bárminő budgetáris munkát végezne, segít azoknak az adófizetőknek, akik szívesen viselik azt a terhet, amely rájuk méltányosan, de igazán méltányosan ki van vetve. Mélyen t. Felsőház! Fontosnak tartom, hogy a kormány ezt a lépést megtegye, mert hiszen amikor (mi a közállapotokról beszélünk és amikor azt tartjuk, hogy ma már a közállapotok, igenis,, a legnehezebb ponton^ vannak és azoknak a javítása érdekében szólunk, akkor ezeket a gazdasági nehézségeket nem mellőzhetjük. Elhangzott itt a legutóbbi ülésen a közerkölcsökről nagyon szép beszéd a házassági elválásokkal kapcsolatban. Nagyon helyeslem, hogy ezekről tárgyalunk, de méltóztassék nekem elhinni, hogy mind ennek ma az alapja elsősorban az a gazdasági nehézség, amellyel szinte alig tudunk megküzdeni. Szükségesnek és. helyesnek tartom, hogy erről beszéljünk, mert azt viszont, hogy ezek az állapotok előidéződtek, szerény nézetem szerint annak a materializmusnak és annak a rosszul értelmezett liberalizmusnak köszönhetjük, amely a házassági törvényt úgy hozta meg, amint meghozta, és amely ennek megfelelően a közerökölcsöket is aláásta. Amikor arról beszélünk, hogy milyen gyakori a házassági elválás, akkor ne beszéljünk csak a .lázról, amely fellép, hanem beszéljünk a betegségnek arról a gyökeréről is, amely inficiálta a közéletet és amelynek eltakarítása az egyedüli módja annak, hogy a közerkölcsöket megjavítsuk. Méltóztassék necsak — amint hallom, hogy az igazságügyminiszter úr erre készül — a válást megnehezíteni, méltóztassék azt in radiée megnehezíteni azzal, hogy a házasságnak ezt a formáját eltöröljük, de mindenesetre eltöröljük a házassági törvény 77. §-ánalk a) és b) pontjait, amelyek szinte kötelességévé teszik a bíróságnak a házasság felbontását, amikor az illető házasfél megtagadja a visszamenetelt a bírói visszahívásra. Nem kell más, mint a két házasfél egyszerű megbeszélése és akkor a házasság, amelyről úgy beszélünk, ihogy szentség, és amelynek f szentségi jellegét az egész Ház fenntartani kívánja, öt nerc alatt felbontatott azért, mert nem. vagyunk hajlandók arra, 'hogy radikálisan rendelkezzünk ebben a tekintetben, hanem mindig csak a lázat akarjuk leszállítani és azt gondoljuk, hogy azáltal, ha a láz leszállíttatott 40 fokról 39 fokra, most már a beteg meggyógyul. Nem, mélyen t. Felsőház, nem fog addig meggyógyulni, amíg ezt az alapvető hibát nem fogjuk kiküszöbölni, amit a,?

r igazságügyminiszter úr törvényjavaslatától várok is. Mélyen t. Felsőház! Vannak, akik a budgetjogot és az ez alánon beterjesztett költségvetést nem számszerűségi és nemcsak politikai, hanem erkölcsi alapon vizsgálják és erkölcsi FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 230 alapon tagadják meg a kormánytól a költségvetést. Azt mondják, hogy a mai kormány nem áll azon az alapon, amely az országot a mai nehéz viszonyokból kivezetni tudja, mert — amint mondják — az egyedüli alap erre a nemzeti demokrácia és az általános titkos választójog lenne. Bizonyára hozzá méltóztatik járulni a mélyen t. Felsőháznak, hogy ne fejtegessem itt sem a nemzeti demokráciát, sem az általános titkos választójogot, sem annak határait. Meg vagyok arról győződve, 'hogy a mai nehéz viszonyokból sem a nemzetinek mondott demokrácia, sem semminő új választójog minket kivezetni nem fog, még akkor sem, ha azt óhajtjuk, hogy a nép minél szélesebb rétegei vegyenek részt az ország kormányzásában. Ez nem lesz az az eszköz, amely minket a mai válságból kivezet. Hiszen volt rá idő, amikor hozzáengedtük a nép széles rétegeit az ország kormányzásához, ez pedig a legszégyenteljesebb korszakaink egyike, amelyet az ország megért. (Ügy van! Ügy van!) Tisztában vagyok azzal, mélyen t. Felsőház, hogy ezen a válságon segíteni kell. Kernelem, hogy ez a kormány kívánsága is, és azt is remélem, hogy a kormány — vagy ez vagy egy másik —' bennünket ebből a válságból ki fog vezetni. Azt azonban újból hangsúlyozom, hogy ennek az orvossága nem a nemzeti demokrácia, sem az általános választójog. Mert a gazdasági bajok mellett ott van a lelkek nyugtalansága, a közelégületlenség, t nem az anyagiakkal, hanem az elégületlen s ég a szellemiekkel és a lelkiekkel. Es itt kell keresni a második gyógvforrást. Adjuk vissza a népnek a ihitet és a lelki megnyugvást, adjuk vissza a gyermekeknek a szülőket, adjuk vissza a családi élet erkölcsét és a tisztaságát, »akkor el fogjuk érni azt a lelki állapotot, amelyben még e nehéz gazdasági viszonyokat és nagy megpróbáltatást is elbírjuk. A -költségvetést elfogadom. (Elérik helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Székács Antal ő méltósága! Székács Antal: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A költségvetés tárgyalása alkalmával nem lehet fontosabb feladatunk, mint foglalkozni az ország súlyos gazdasági helyzetével. Meg kell viszgálnunk, vájjon gazdasági politikánk helves úton jár-e? A kormány igen t. tagjaitól gyakran hallottuk már. hogy nem kritikát várnak tőlünk, hanem konkrét j javaslatokat. Legyen szabad erre megjegyeznem, hogy teljesen tisztában vagyok a világgazdaság nehézségeivel és speciális magyar gazdasági válságunkkal. Tudom, hogy csodaszerek nem léteznek. Ilyeneket a kormánytól nem.várhatunk és magam sem tudok ilyeneket ajánlani, de viszont nem lehet elismerni annak helyességét, hogy kritikára szükség nem volna, mert minél nehezebb a segítés útja, annál inkább kell vigyáznunk arra, hogy hibákat ne kövessünk el s annál inkább kell hangsúlyoznunk azt, hogy a tárgyilagos kritika nem egy terméketlen negatívum, hanem egy pozitív irányú útmegjelölés. Ha vizsgáljuk azokat az összetett okokat, amelyek a gazdasági válságot súlyosbítják, különösen két komponenssel kell foglakoznunk: az egyik a közterheknek rendkívüli magassága, a másik a dolgozó polgárság teherbíróképességének nagymérvű leromlása. Mélyen t. Felsőház! Azt hiszem, teljesen felesleges, hogy itt sötét kénét fessek aggasztó gazdasági helyzetünkről, fogyasztóképességünk 40