Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése még rámutassak a közigazgatási rendőrséggel kapcsolatban. Szerény meggyőződésem szerint a közigazgatási rendőrség mai létszáma és mai berendezkedése mellett a legteljesebb mértékben megfelel feladatának. Nem azért említem ezt fel, hogy dicséretet mondjak, mert a közigazgatási rendőrség akkor is jól elvégzi feladatát, ha itt nyilvános dicséretet nem kap, hanem azért említem meg, mert ha azt kívánom, hogy ez a feladatteljesítés a lehető legjobb legyen, akkor kérnem kell a belügyminiszter urat, hogy a közigazgatási rendőrség létszámát egészítse k'i. Egészítse ki nemcsak addig, amíg a törvény megengedi ezt a kiegészítést, hanem még azon túl is ÚPT, hogy legalább még 400 legénységig állományú egyén, illetve altiszt a közigazgatási rendőrség szolgálatában állhasson. Tudom, hogy ez terhet jelent, de egyrészt a főváros nagy terhet visel a közigazgatási rendőrség fenntartásával kapcsolatban, másrészt pedig, méltóztassék elhinni, hogy erre az áldozatra szükség van, és annak megvan az értelme, mert olyan teljesítményt kívánunk ma ezektől a rendőröktől, amelynek ők a mai létszám mellett, még akkor is alig tudnak megfelelni, ha szabadnapjukat szinte állandóan feáldozzák. Azt hiszem, hogy nem lehet kívánni az emberektől, hogy minden pihenést munkára áldozzanak^ legfeljebb más vonatkozású munkára, ami azt teszi, hogy amikor szabadnapjuk lenne, más munkára osztják be őket, voltaképpen nem pihenés és kimerült rendőrökkel borzasztó nehéz a rendet fenntartani. Hiszen méltóztassék elhinni, ihogy ezeknek a baleseteknek, amelyek nap-nap után előfordulnak, jórészt az az oka, hogy a rendőrség képtelen olyan gyorsan, azzal az eréllyel megjelenni, amely szükséges volna, sőt képtelenek rendőrszemeket felállítani a forgalmas útvonalakon, mert kevés a rendőr. Azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr ezt épp olyan jól tudja, mint mi látjuk, akik úgy havonként egyszer sürgetjük ennek a helyzetnek a megváltoztatását, és^ én remélem, hogy a legközelebbi költségvetésben már azt fogom mondhatni, — ha az TTristen megengedi — hogy örömmel látom, hogy ez is el van intézve és ezek a hiányok is pótoltattak. A 'másik, amit megjegyezni bátor vagyok, ugyancsak a rendőrséggel kapcsolatban, hogy' én nemcsak a közlekedési és közigazgatási rendeletek szigorú végrehajtását kívánom, de nagyon szeretném, ha a rendőrség a közerkölcsökre vonatkozó rendelkezéseket is ugyanazzal a szigorúsággal, minden melléktekintet nélkül foganatosítaná. Mi meglehetősen igyekszünk arra, hogy a fővárosban azok az erkölcstelen plakátok meg ne jelenhessenek, de amikor a különböző lokálok előtt megjelennek a fél és egész erkölcstelen hirdetések, amelyekre a rendőrség ad engedélyt és amikor ezt panasz tárgyává tesszük, azt a választ kapjuk, 'hogy kérem, ez minden nagyvárosban megvan. Kénytelen vagyok tiltakozni az ellen, hogy e jelszó alapján a rendőrség ezeket elnézze. (Helyeslés.) Méltóztassanak^ elhinni, én nem az öregember megbotránkozásával állok itt fel és ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a mélyen t. Felsőháznak akarok erről prédikációt tartani, de nem tudjuk elzárni gyermekeinket az elől. hogy ezek előtt a helyiségek előtt az utcán el ne menjenek és meg ne lássák ezeket (Ügy van! Ügy van!) és ha talán az módjukban is van egyeseknek, hogy oda őket ne emgediék, lehetetlen, hogy a népet elzárjuk az elől, hogy azokon a forgalmas útvonalakon menjen és ezeket meglássa. 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 2&7 Méltóztassanak elhinni, hogy ezek a plakátok, képek, rajzok stb. sokkal több kárt okoznak éppen azért, mert tilosak, és sokkal jobban, mint a távolállók gondolják. Azt hiszem, a fővárosi stílusnak nem árt, sőt használ s szerény nézetem szerint a fővárosi forgalomnak sem árt, hanem csak használ, ha ezek nincsenek. Ha pedig az idegenforgalomnak ártana, esészen nyíltan és nyugodtan kijelentem, inkább legyen kisebb az idegenforgalmunk, de az az idegenforgalom az erkölcs és a köztisztesség jegyében legyen nálunk, ne pedig úgy* hogy a világnak mindenféle szemete a fővárosba jöjjön. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon sok szó esett mostanában a gazdaságig nehézségekről, a nagy adózásról, a hitel nehézségeiről stb. Ezekről nem kívánok be'szelni, csak két dolgot említek meg, amelyeket ismételten sürgettem már és amelyeket újólag sürgetni vagyok kénytelen. Az egyik a kataszteri kidgazítások és helyszínelések keresztülvitele, a imásik a telekkönyvek rendezése. Hiába igyekszünk mi bármilyen jó záloglevéltörvényeket alkotni, hiába ijesztgetnek bennünket, hogy legközelebb jön a nagy külföldi kölcsön, a zálogleveles, hosszú lejáratú külföldi kölcsön, hiába félünk attól és reméljük, hogy minél hamarább olcsó kölcsönt kapunk, ha a birtokosok nem képesek telekkönyvüket rendbehozni, ha nem képesek a katasztert rendbetartaná, az azonosítást keresztülvinni és ezáltal a felveendő kölcsönt hetábláztatni, méltóztassék nekem elhinni, nemcsak a jó záloglevélkölcsön esett a kútba ránk nézve, hanem minden szanálás és mindenféle segítség, ami az adóelengedésben nyilvánul. Azt mondoni, hogy ez nálunk

1 a kezdete annak, hogy hiteléletünket rendezzük. Tudom, hogy a pénzügyminisztérium adott ki rendelkezéseket, hogy ezeket az ügyöket lehetőleg soronkívül intézzek el, azt is tudom, hogy megengedték a maigénmérnöki munkálatok révén valló keresztülvitelt, azt is tudom, hogy ezzel nag'yon sok zaklatás és kellemetlenség jár, sőt azt is tudom, hogy megtörtént az, hogy rosszul vitték keresztül a kataszteri helyszínelést és bizony, bizony panaszkodhatunk az osztálybaS'orozláts tekintetében, ahol pedig azt gondoltuk, hogy javítunk és csak rosszabb helyzetet teremtettünk. Nagyon helyesen rendelte el tehát a pénzügyminisztérium, hogy hivatalos közegei ezeket a helyszínelési műnk álatokat r felülvizsgálják. Ha, ezt mégis sürgetem, ezt azért teszem. mert a tervezet szerint még így is hat-nyolc és esetleg tíz évig tart, míg ezt mind keresztül) viszik. Egész községeket ismerek, ahol senMa világon nem képes egyetlen darab földecskéjének telekkönyvi helyzetét tisztázni és azt a kataszterrel azonosítani, márpedig ez a kezdete annak, hogy záloglevélköilcsönhöz hozzáijáthasson. Azt is tudom, hogy az igazságügyminiszter igyekezett könnyíteni az igazságszolgáltatás helyzetlén és főleg teleikkönyvi tekintetben igeii sóik rendelkezést tett. Itt azonban újból csak azt kell mondanom, hogy azok a telekkönyvi rendelkezések, amelyek évek múlva fogják majd gyümölcsüket megteremni, rajtunk nem segítenek, akik inkább ma szeretnénk jó rendezést, mint holnap. Ma nem lehet keresztülvinni ezt. mondja az igazságügyminiszter, mert nines rá fedezet. Azt kiválnom azombán, hogy legyen rá fedezet még akkor is, ha a kormánynak nem sikerül a. költségvetést a jövő évben pár millióval leszállítani. Nekünk sokkal fontosabb, hogy ezek az ügyek tlsztáztassanafc és rendeztessenek, mint az, hogy azt mondhassuk, hogy a budgetet pár millióval leszámítottuk. Vagy pedig