Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

236 Az országgyűlés felsőházának 81. ülése 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. gokat, amellyel mi részint fővárosiak, részint vidékiek, mindkét helyen egyformán adófizető és szenvedő alanyok, nézzük s akkor meg méltóztatik érteni, hogy mi egész nyugodt lélekkel tudjuk a mi főválrosi polgárságunkat összeegyeztetni a mi vidéiki polgárságunkkal és sohasem érezzük azt az ellentétet, amely a főváros és a vidék közt van. Kívánom,'hogy az ország minden polgára értékelni tudja azt a szolgálatot, amelyet a főváros a vidéknek tesz, amint a főváros mindig értékelni tudta azt a nagy támogatást, amelyet a vidéktől kauott. (Éljenzés a jobboldalon.) Mélyen t. Felsőház! A fővárossal kapcsolatban itt más megjegyzés is elhangzott, nevezetesen egyrészt a főváros adminisztrációjára vonatkozóan, másrészt pedig fővárosi új választói névjegyzék összeállításával kapcsolatban, amennyiben bizonyos kifogások emeltettek az új rendezés ellen, őszintén megvallom, a tett rendelkezést helyeslem, mert amit kifogásul hoztak fel, hogy a fővárosi választói névjegyzék • összeállításánál a belügyminisztérium azt kívánja, hogy a választók igazolják az ő választó jogosultságukat és nem hajlandó vélelmezni a választó jogosultságot, (Helyeslés a jobboldalon.) ezt a cm agam részéről a legteljesebb mértékben nemcsak helyeslem, de kívánom is, hogy ez az egész országban, úgy a törvényhatósági, mint az országgyűlési választások során kiterjesztessék. (Helyeslés.) A választójog nemcsak jog, de nagymérvű kötelesség is. (Joanovich Pál: Ez igaz!) Es ha valaki annyi kötelességet sem akar teljesíteni, hogy jogosultságát igazolja, nem tudom, mit várhatunk attól a választópolgártól ennek a jognak további gyakorlása tekintetében és micsoda érettséget tud nekem £L2t cl polgár mutatni arra, hogy beleavatkozzék az ország ügyeinek intézésébe, ha a jog gyakorlásának legkezdetét, kiinduló pontját, a jog igazolását sem hajlandó megcselekedni. Az 'ma már nem kifogás, hogy bizonyítványokat nem tudunk beszerezni; az ma már nem. kifogás, hogy nem tudom, hol és hol megtagadják a bizonyítványok kiadását. Ez talán az 1920-as évek első éveiben még indokolt volt, de ma már nem és azóta, évek óta mindenkinek módjában állott a bizonyítványok 'beszerzése. Méltóztassanak elhinni, hogy a jogkiterjesztésnek éppen az első etapja az, hogy csak annak adjunk jogot, aki érti* hogy neki ezután az ország ügyeivel kötelessége lesz foglalkozni és erre magát érdemessé teszi azáltal, hogy saját jogát igazolja. En tehát ezt teljes mértékben helyeslem. Annál kevésbbé helyeslem, őszintén megvallva, a belügyminisztériumnak és a felszólalóknak azt az álláspontját, hogy a főváros adminisztrációját főleg az új törvénnyel kapcsolatban kisebb nívóra igyekeznek a múltra vonatkozólag leszállítani. En, aki immár 30 éve veszek részt a főváros életében, merem mondani, hogy sem a 'múltban, sem a közelmúltban, sem legújabban nem volt olyan rossz a főváros adminisztrációja, hogy azt kelljen mondani, hoay ezért kellett ezt új törvénnyel helyesbíteni. Merem mondani, hogy az az adminisztráció,^amelyet mi most eltemettünk és amelynek — én hiszem — nagyon rövid idő alatt megérjük a feltámadását, nem volt olyan rossz^ Sokkal töbíbet alkotott, sokkal többet tett a főváros fejlesztése érdekében, mint ahogy azt feltüntetni szerették volna azért, hogy a fővárosi adminisztrációnak újabb formáját alkossák meg. Ha méltóztatnak megnézni, hogy 1872-től máig voltaképpen mivé fejlődött ez a főváros, ., ha méltóztatnak megnézni, hogy nemcsak területileg, nemcsak épületeiben, hanem intézményeiben is minő nagy, egészen világvárosi jelleget vett fel, akkor azt hiszem, mégis elismeréssel kell, hogy legvünk az iránt a közigazgatás iránt, amely elismerem, igen sokszor a kormány támogatásával és a kormány útmutatása mellett, de mégis olyan sok szépet alkotott és a múltban helyét megállotta. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy azok a sokat ócsárolt üzemek^ valami öncélt szolgáltak volna a tanács részére, amely azokat megalkotta, mert azok is, amelyek nem állandóan elsőrendű közcélt szolgálnak, mint például a villany, víz és gáz, a háborúokozta szükségesség folytán jöttek létre és azok is szolgálták és szolgáliák még kevés kivétellel a főváros lakosainak szükségleteit. Már maga a belügyi kormányzat is ibelátta, hogy nem helyes, hogy azokat ócsároljuk és halálra ítéljük és azok leépítését csak szukcesszíve kívánja. Igaz, ihogy ott is voltak hibák, de ezeket a hibákat mi magunk is láttuk, magunk is kifogásoltuk, annak ellenére, hogy azokat a belügyminisztérium jóváhagyta. Kifogásoltuk ;' elsősorban, hogy az autóbusz a villamos vasútnak csinált konkurrenciát és egymás mellett futtat• tuk a villamost és az autóbuszt, úgy, hogy mind a kettő deficittel kezdett dolgozni. Mi tiltakoztunk ellene és a belügyminiszter úr a pénzügyminiszter úrral karöltve jóváhagyta, tehát nem lehet azt mondani, hogy az autonómia nem értette ezt meg és csak ő végezte rosszul a dolgát. Vagy ott van az, hogy a vízi beruházásokkal kapcsolatban a törvényhatóságot teszik felelőssé a vízszolgáltatás romlásáért. Ezt, mint egy alkalommal már más helyen kifejtettem, elsősorban a földmívelésüaryi kormányzat hibája okozta. Az, hogy a főváros megkérdezése nélkül és a főváros víziogának megsértésével megépítette a megyeri csárda mellett a keres ztgátat, aminek következtében a főváros már megvolt, nagy áldozatokkal kiépített világhírű, elsőrendű kútjai betemetődtek és eliszaposodtak. Méltóztassék elhinni, hogy ez nemcsak azt a kárt okozta, hogy az a jó pár tízmillió pengő, amit oda beépítettünk, most kárbaveszett, hanem azt is, hogy a főváros ivóvízellátása^ igazán kritikus helyzetbe került és most újabb cirka 30 millió pengő lesz beruházandó azért, hogy a főváros vízellátása megfelelő legyen. Ha a földmívelésügyi kormány minket akkor meghallgatott volna, sőt, h a a földmívelésügyi kormány akkor figyelemre méltatta volna a mi felszólalásunkat, akkor azt a keresztgátat úfv, ahogy megépíttette, annál kevésbbé építtette volna meg, mert azzal nemcsak a vízszolgáltatást tette tönkre, hanem tönkretette az ottani helyi közlekedést is, amely, ha így halad, nár év alatt semmivé lesz. Ezekre, mélyen t. Felsőház, csak azért mutattam rá, hogy ma, amikor érzem, hogy szükség van az együttmunkálkodásra, egyrészt a kormány, másrészt a főváros és más vonatkozásban a főváros és a vidék között, akkor azt a diszharmóniát, amely különböző oldalról keletkezett, igazságos bírálattal bizonyos középvonalra lehessen leszállítani, és ha ezzel a tárgyilagossággal fogjuk kezelni a mi helyzetünket, akkor méltóztatik meglátni, r hogy az a szeretet, amellyel a főváros iránt vagyunk, nem kisebb sem az új, sem a régi törvény alatt és nem kisebb sem a vidékkel való foglalkozásunkban, sem pedig a főváros és a vidék közös érdekében való munkálkodásunkban. Ha a fővárossal még egy pillanatra foglalkozom, csak azért teszem, hogy egy dologra