Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

Az országgyűlés felsőházának 81. ülése 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. 233 tiszteletére, a gép tiszteletére építenek új temp­lomokot, és ami talán előző, régi kultúr­epochákban hibája volt ezen a téren az em­beriségnek, az fokozott módon, új és új for­mában jön most ott újból felszínre. A legna­gyobb baj azonban — és e felől fenyegeti a világot a legnagyobb veszedelem — az ifjúság megrontása az iskolában. Ezek a yihargyer­mekek, akik minden szülő tiszteletétől, min­den tekintélytisztelettől, minden erkölcsi tör­vénytől felszabadítva, egy egészen elvadult emberiségnek képét mutatják,^ mindenkoron, még a bolsevizmus elmúlása után is, rettenetes nagy veszélyt fognak jelenteni az emberiség részére. Mélyen t. Felsőház 1 . Ezzel felszólalásoniat be is fejezem. A kormányhoz, minden társa­dalmi osztályhoz ebben az országban és min­denkihez, akinek hatalma van a szellem eszkö­zével és az erkölcs fölényességével szembeszállni ezzel az irányzattal, azt a kérést intézem, hogy egy napot, egy órát sem mulasszanak el, hogy felfegyverezzék szeliemiileg, tudás tekintetében az egész emberiséget, hogy immúnissá tegyük ez. ellen a sziellemi infekció ellen. Kell hatalom és kell erő, hogy a felforgatás sötét, robbantó erőivel az államhatalom meg tudjon birkózni. A bolsevizmus elleni küzdelmet azonban komo­lyan és végérvényesen lefolytatni csak a tudás­nak, a, hitnek és .az erkölcsnek az erejével le­het. (Ügy van! Úgy van!) Azért azt kérem a kormányzattól, hogy minden hatalmi erejével, minden befolyásával, minden rendelkezésére álló erővel álljon készenlétben, mert vegye tudo­másul, hogy ez a harc nem ért véget w azáltal, hogy Kun Béla gyáván megszökött ebből az or­szágból és sorsát elkerülte. Ez a harc Moszkva és az egész keresztény civilizáció között folyik, ennek csak etapjai vannak, ennek csak bizonyos pauzái vannak, újból és újból^ ki fog ez éle­sedni. A világforradalomnak talán még a máso­dik felvonásánál sem vagyunk. Magyarországnak és az egész művelt Euró­páinak szellemileg felfegyverkezve, nagy erkölj esi felemelkedéssel, minden rendelkezésére álló erőt összefogva igyekeznie kell, hogy ezt a sö­tét fenyegetést az emberiség jövője felől el­hárítsa. Angliáiban és más országokban meg­indult egy mozgalom: az egész kulturemberi­ség szervezkedni akar: erre a" munkára, erre a küzdelemre. Azt hiszem, mi magyarok elsősor­ban vagyunk hivatva arra, hogy ebbe a moz­galomba belekapcsolódjunk. Itt nem szabad hogy legyen közöttünk akár vallásbeli, akár társadalmi osztálybeli különbség, mert hiszen mindannyian csafe szenvedő alanyai lehetünk ennek a dolognak, ha kötelességeinket el­mulaszt juk. Nem lehet közöttünk társadalmi rangkülönbség, mert talián itt és más országok­ban is elsősorban azt a munkásosztályt fojtja a legnyomotrultaibb helyzetbe^ hozni ez a világ­forradalom, amelynek cégére alatt az egész mozgalmat megindítottáik. Azt hiszem, az utánam következő sokkal il­lusztrisabb szónolk talán még jobban ki fogja fejteni ezt a dolgot. De azzal is, hogy ketten vállalkoztunk a magyar társadalom hivatott szerveinek felszólítására, azt akartuk bizonyí­tani, hogy közöttünk ebben a kérdésben nincs semmiféle különbség, tudataiban vagyunk a helyzet komolyságának, és iskolában, irodalom­ba.n, fórumon és minden területen meg kell ten­nünk mindent, hogy ezt az országot semmiféle meglepetés ne érje és hogy a vörös- kakas még­egyszer fel ne repülhessen házunk tetejére. Csak ezt kívántam elmondani. (Élénk éljen­zés, helyeslés és taps a Ház winden oldalán,) Elnök: Ravasz László ő méltóságát illeti a szó. Ravasz László: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A leg­nagyobb meggondolásra van szükség akkor, amikor parlamentben, egy másik ország terü­letén elkövetett atrocitások ellen tiltakozunk, még akkor is, ha ezeket az atrocitásokat fele­lőtlen tényezők követik el, de mennyivel inkább akkor, amikor kétségtelenül látható, hogy ezek­nek az atrocitásoknak kezdeményezője, inspi­rátora és állandó segítője az ott uralmon levő kormányzati rendszer. Ilyen tiltakozás csak ak­kor lehetséges, indokolt, ha mögötte az emberi­ség nemesebb részének a közvéleményei áll, ha az abból az erkölcsi felháborodásból táplálkozik, amelyet minden igaz és komoly embernek ezek­nek az atrocitásoknak láttán éreznie kell. Oroszország jelenlegi korszakában társa­dalmának vezető emberei arra a rettentő fel­adatra vállalkoztak, hogy kiirtsák az ember lel­kéből az élő Istenbe vetett hitet. Ennél gono­szabb vállalkozás az emberiség történetében még^ nenii fordult elő. (Úgy van! Ügy van!) a Ház minden oldalán.) Az emberiség története tele van vallásos harcokkal, tele van vallásos üldözésekkel, de mindig hit mérkőzött hittel, ha balgatag is volt az f a hit, de most sátáni, cinikus, kiszámítottsággal magát az Istenbe ve­tett hitet akarják az emberiség lelkéből kiirtani és kiirtani úgy, hogy egy egészen hitetlen, ádáz nemzedéket akarnak felnevelni. T. Felsőház! Nemcsak mindnyájunknak leg­bensőbb érzése, hanem az emberi ész egyete­mes bizonyságtétele, az emberi kultúrának, a civilizációnak igazmondása tesz 'bizonysá­got arról, hogy az, ami az embert emberré teszi, az, ami az életet érdemessé teszi arra, hogy éljünk, az, ami ezt a földi siralmas világot az örök igazság és az örök szépségek fényével szövi át, az mind az élő Istenbe veteti hitből származott. {Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Az élő Istenbe vetett hit töké­letes és igaz ismerete, csodás erkölcsi megújító ereje, a szentség, igazság és jóság élethatalma és nagy realitása Jézus Krisztus személyén adatott meg ennek a világnak, és akkor egy szerencsétlen ország szerencsétlen gyermekei valami rettentő téboly prédájává esve, ki akar­ják tépni a lélekből ezt a hitet, boldoggá akar­ják tenni az emberiséget azzal, hogy eltömik minden tiszta örömének és boldogsága egyetlen lehetőségének forrását. Jobb igazságot akarnak teremteni azáltal, hogy mindazokat az eszméket, amelyek az örökkévalóság kijelentései, de amelyek egyszersmind az emberi történelem bi­zonyságtevése által egyetlenegy fundamentuma. és lehetősége az emberi társadalom berendezke­désének, az igazságot, a jóságot, a szentséget ki akarják tépni az. emberiség lelkéből. Gyermeke­ket nevelnek fel úgy, hogy mindannak az ellen­kezőjére akarják megtanítani, amit az emberi­ség^ a maga óriási küzdelmeinek nagy epopeája útján, mint lénye alaptörvényét, mint a látható és láthatatlan világnak uralkodó koncepcióját, az élet legdrágább ajándékát és legfelségesebb lehetőségét eddig a szívéhez szorított, amelyet amíg megtartott, mindig boldog tudott lenni és amelyről, ha megfeledkezett, mindig csak töre­delmes vezeklés útján tudott megtisztulni. Gyermekeket tanítanak arra, hogy ne tisz­telje apját, anyját, hogy . gyűlöljön, hogy öl­jön, hogy ne legyen számára szent a tulajdon; a törvény tíz táblájára írott örök törvényeket, amelyek summája az, hogy légy ember, ki akarják irtani az ember lelkéből. Ez nem je­39*

Next

/
Thumbnails
Contents