Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

234 Az országgyűlés felsőházának 81. ülés lent egyebet, mint azt, hogv az egész embe­riséget bestializálni kívánlak. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Mélyen t. Felsőház! Isten megvédi a maga dicsőségének az ügyét. Krisztus király az idő és az örökkévalóság felett. De azért nem kö­zömbös mireánk nézve az, hogy ez a harc Oroszországban folyik és fenyegeti ottlévő testvéreinket és fenyegeti az egész világot. Nem közömbös reánk az a sokezer vértanú, akik Oroszországban ma hitükért halált szen­vedtek, mindnyájunkért szenvedve el a halált. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) ök mindnyájunk vértanai, kihulló r vérük mindnyájunk szívéhez kiált, mindnyájunkat bíztat és mindnyájunkat ösztökél. Nem kö­zömbös mireánk nézve az, hogy ez a világ visszafordítsa azt a fejlődést, amelyet egész eddigi életén át el tudott* érni és máról hol­napra az emberiség visszazuhanjon az ősem­ber, az örök állat állapotába. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Nem közömbös mireánk nézve az, hogy bizonyságot tegyünk a mellett, hogy ezek a gondolatok nem lokali­zálhatok egy darabjára ennek a földnek. Ez nem egy nemzetnek vagy egy kományzatnak vagy egy társadalmi osztálynak a betegsége: ez magának az emberiségnek a betegsége. Az, hogy politikai határok elválasztanak, ideig­óráig tartó gazdasági sorompók gátat vetnek közöttünk: ne csaljon meg minket. Ez magá­nak az egész emberiségnek, az egyetemes em­beri kultúrának a betegsége, a gyökereket megtámadó veszedelem és ennek a lombjai, levelei és ágaiképpen mindnyájan megdöb­benve kell, hogy érezzük ennek a fenyegeté­sét. (Ügy van! Ügy van!) Es éppen azon cso­dálkozom, hogy az emberiség nem tudja tisz­tábban és teljesebben felfogni azt, hogy ez a vakmerény létében fenyegeti. Nem arról van itt szó, hogy néhány ezer pappal több éljen és több haljon meg hitének szolgálatáért. Ez nem egyik egyháznak, vagy egyik felekezetnek kérdése, nem is a keresztyénség külön ügye, ez az emberiség élethalál kérdése. (Ügy van! Ügy van!) ez a legnagyobb kérdése a mai kultúrának. Azért nekünk itt ünnepélyesen fel kell emelnünk szavunkat, meg kell tisztítani a ma­gunk lelkét azzal, hogy gondolunk oroszor­szági hitvalló testvéreink kihullott vérére. Bűnbánatot kell tartanunk e vérnek hullá­sáért, mert ez a vér vádol és ha vádol és ha magunkat is vádoljuk e vérnek láttára, akkor ez a vér mindnyájunkat tisztít, lelkesít és megszentel. Ünnepélyesen kell, hogy érezze a magyar társadalom lelkiismerete másodszor azt % hogy azok a megszokott dolgok, amelyek hozzánőttek a lelkéhez, a vallás igazságai, életformái, szim­bólumai, a szent irodalom, a tanítás, amelyek­től a modern ember olyan könnyen eltávozik tékozló fiúként, máshol keresi a maga örömét és dicsőségét, milyen nagy dolgok, milyen gya­korlata dolgok, az életnek milyen alapvető fel­tételei! Róla megfeledkezni^ és ellene lázadni sub poena non existentiae árán lehet csupán. De meg kell éreznie a magyar társadalomnak és a komoly gondolkozású emberiségnek azt, hogy egy ilyen támadás világosan bizonyítja nekünk, hogy a keresztyénség lelki egységben van az emberiség legjavával, r az egyetemes etikai idealizmussal és egy támadásnak van kitéve, közös védekezésre van tehát szükség. (Ügy van! Ügy van!) Ez kell, hogy figyelmez­tesse a keresztyén társadalmat arra, hogy mi­lyen irtózatos dolog egymás hite ellen támadni, e 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. (Ügy van! Ügy van!) milyen rettentő dolog fe­lekezeti harcokat vívni. (Ügy van! Ügy van!) Negatív formában ezt a sátáni mozgalmat moz­dítjuk elő akkor, amikor a szentes igaz Istenbe vetett hit különböző ágai egymás hitének ko­molyságát vonják kétségbe, egymás hitének szentségét kívánják leszállítani, és egymás te­kintélye ellen emelik fel a szavukat. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Végül ünnepélyesen reá kell mutatnunk e pillanatban arra, hogy e rettentő pusztulás az emberi szabadság jelszava alatt történt, annak a szabadságnak jelszava alatt, amelyért annyi igaz és szent mártirvér hullott el az emberiség történelme folyamán. Milyen szent és milyen komoly dolog ez a szó, hogy szabadság, meny­nyire vitázni kell arra, hofv a szabadság formai kategóriája örök erkölcsi tartalommal legyen telítve (Ügy van! Ügy van! — Taps!) és mennyire kell vigyázni arra, hogy a szabadság formai gondolatának intellektuális terrorja alatt ne engedjünk a lelkekbe olyan elemeket és mérgeket, amelyek magunkat és az emberi nemzetséget Örök nyomorúságra és halálra kár­hoztatnak. (Ügy van! Ügy van!) Mennyire vi­gyázni kell arra, hogy a nagy szabadságmoz­galmak egyszersmind etilkai értékek mozgalmai legyenek. (Ügy van! Ügy van!) Mennyire vilá­gos az, hogy szabadság egy van: az élő Istenbe vetett hit világosságában és a Krisztus király­ságában. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ezeket akartam elmondani. Örömömre szol­gál, hogy az előttem szóló szónok úr ő nagy­méltóságának minden szavát és minden gondo­latát a magam részéről teljes mértékben alá­írhatom, és csekély erőmhöz mérten erősítem és támogatom azokat. Ügy érzem, hogy éppen ez a kettős fel­szólalás kell, hogy valami szimbolikus jelen­séggel^ hírjon.^ Az; egymás kezét megfogó ke­resztyéni barátság nagy szövetségkötése kell, hogy bekövetkezzék az emberiség legjobb és leg­külömb elemeivel együtt ebben az apokalip­tikus időben, midőn a jónak és rossznak, a Krisztusnak és a sátánnak, a világosságnak és a sötétségnek kozmikus harcáról van szó. (Ügy van! Ügy van! — Taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Házszabályaink szerint napirend­előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezvén, rátérünk mai napi­rendünkre. Bemutatom gróf Teleki Pál felsőházi tag úr levelét, melyben egyhónapi szabadságidő enge­délyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabad­ságidőt engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) Kimondhatom, hogy a Felsőház a kért szabad­ságot megadja. Bemutatom Veszprém vármegye közönségé­nek feliratát a vitézségi érempótdíjak valorizá­lása tárgyában. A felirat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a véderő- és pénz­ügyi bizottságnak. Napirend szerint következik a pénzügyi bi­zottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló tör­vényjavaslat tárgvában. Szólásra következik Szőke Gyula ő méltó­sága. Szőke Gyula : Nagyméltóságú Elnök "Dr! Mélyen t. Felsőház! A költségvetés tárgyalása során a parlamentben rendesen politikai nyi­latkozatok történnek és a költségvetés ^elfoga­dása vagy visszautasítása politikai pártállás szerint történik. A magyar törvényhozás Felső-" háza azonhan — éppen azért, mert nincs is párt­politika szerint tagozódva — nem szokta párt-

Next

/
Thumbnails
Contents