Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-81

234 Az országgyűlés felsőházának 81. ülés lent egyebet, mint azt, hogv az egész emberiséget bestializálni kívánlak. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Mélyen t. Felsőház! Isten megvédi a maga dicsőségének az ügyét. Krisztus király az idő és az örökkévalóság felett. De azért nem közömbös mireánk nézve az, hogy ez a harc Oroszországban folyik és fenyegeti ottlévő testvéreinket és fenyegeti az egész világot. Nem közömbös reánk az a sokezer vértanú, akik Oroszországban ma hitükért halált szenvedtek, mindnyájunkért szenvedve el a halált. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) ök mindnyájunk vértanai, kihulló r vérük mindnyájunk szívéhez kiált, mindnyájunkat bíztat és mindnyájunkat ösztökél. Nem közömbös mireánk nézve az, hogy ez a világ visszafordítsa azt a fejlődést, amelyet egész eddigi életén át el tudott* érni és máról holnapra az emberiség visszazuhanjon az ősember, az örök állat állapotába. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Nem közömbös mireánk nézve az, hogy bizonyságot tegyünk a mellett, hogy ezek a gondolatok nem lokalizálhatok egy darabjára ennek a földnek. Ez nem egy nemzetnek vagy egy kományzatnak vagy egy társadalmi osztálynak a betegsége: ez magának az emberiségnek a betegsége. Az, hogy politikai határok elválasztanak, ideigóráig tartó gazdasági sorompók gátat vetnek közöttünk: ne csaljon meg minket. Ez magának az egész emberiségnek, az egyetemes emberi kultúrának a betegsége, a gyökereket megtámadó veszedelem és ennek a lombjai, levelei és ágaiképpen mindnyájan megdöbbenve kell, hogy érezzük ennek a fenyegetését. (Ügy van! Ügy van!) Es éppen azon csodálkozom, hogy az emberiség nem tudja tisztábban és teljesebben felfogni azt, hogy ez a vakmerény létében fenyegeti. Nem arról van itt szó, hogy néhány ezer pappal több éljen és több haljon meg hitének szolgálatáért. Ez nem egyik egyháznak, vagy egyik felekezetnek kérdése, nem is a keresztyénség külön ügye, ez az emberiség élethalál kérdése. (Ügy van! Ügy van!) ez a legnagyobb kérdése a mai kultúrának. Azért nekünk itt ünnepélyesen fel kell emelnünk szavunkat, meg kell tisztítani a magunk lelkét azzal, hogy gondolunk oroszországi hitvalló testvéreink kihullott vérére. Bűnbánatot kell tartanunk e vérnek hullásáért, mert ez a vér vádol és ha vádol és ha magunkat is vádoljuk e vérnek láttára, akkor ez a vér mindnyájunkat tisztít, lelkesít és megszentel. Ünnepélyesen kell, hogy érezze a magyar társadalom lelkiismerete másodszor azt

% hogy azok a megszokott dolgok, amelyek hozzánőttek a lelkéhez, a vallás igazságai, életformái, szimbólumai, a szent irodalom, a tanítás, amelyektől a modern ember olyan könnyen eltávozik tékozló fiúként, máshol keresi a maga örömét és dicsőségét, milyen nagy dolgok, milyen gyakorlata dolgok, az életnek milyen alapvető feltételei! Róla megfeledkezni^ és ellene lázadni sub poena non existentiae árán lehet csupán. De meg kell éreznie a magyar társadalomnak és a komoly gondolkozású emberiségnek azt, hogy egy ilyen támadás világosan bizonyítja nekünk, hogy a keresztyénség lelki egységben van az emberiség legjavával, r az egyetemes etikai idealizmussal és egy támadásnak van kitéve, közös védekezésre van tehát szükség. (Ügy van! Ügy van!) Ez kell, hogy figyelmeztesse a keresztyén társadalmat arra, hogy milyen irtózatos dolog egymás hite ellen támadni, e 1930. évi június hó 23-án, hétfőn. (Ügy van! Ügy van!) milyen rettentő dolog felekezeti harcokat vívni. (Ügy van! Ügy van!) Negatív formában ezt a sátáni mozgalmat mozdítjuk elő akkor, amikor a szentes igaz Istenbe vetett hit különböző ágai egymás hitének komolyságát vonják kétségbe, egymás hitének szentségét kívánják leszállítani, és egymás tekintélye ellen emelik fel a szavukat. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Végül ünnepélyesen reá kell mutatnunk e pillanatban arra, hogy e rettentő pusztulás az emberi szabadság jelszava alatt történt, annak a szabadságnak jelszava alatt, amelyért annyi igaz és szent mártirvér hullott el az emberiség történelme folyamán. Milyen szent és milyen komoly dolog ez a szó, hogy szabadság, menynyire vitázni kell arra, hofv a szabadság formai kategóriája örök erkölcsi tartalommal legyen telítve (Ügy van! Ügy van! — Taps!) és mennyire kell vigyázni arra, hogy a szabadság formai gondolatának intellektuális terrorja alatt ne engedjünk a lelkekbe olyan elemeket és mérgeket, amelyek magunkat és az emberi nemzetséget Örök nyomorúságra és halálra kárhoztatnak. (Ügy van! Ügy van!) Mennyire vigyázni kell arra, hogy a nagy szabadságmozgalmak egyszersmind etilkai értékek mozgalmai legyenek. (Ügy van! Ügy van!) Mennyire világos az, hogy szabadság egy van: az élő Istenbe vetett hit világosságában és a Krisztus királyságában. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Ezeket akartam elmondani. Örömömre szolgál, hogy az előttem szóló szónok úr ő nagyméltóságának minden szavát és minden gondolatát a magam részéről teljes mértékben aláírhatom, és csekély erőmhöz mérten erősítem és támogatom azokat. Ügy érzem, hogy éppen ez a kettős felszólalás kell, hogy valami szimbolikus jelenséggel^ hírjon.^ Az; egymás kezét megfogó keresztyéni barátság nagy szövetségkötése kell, hogy bekövetkezzék az emberiség legjobb és legkülömb elemeivel együtt ebben az apokaliptikus időben, midőn a jónak és rossznak, a Krisztusnak és a sátánnak, a világosságnak és a sötétségnek kozmikus harcáról van szó. (Ügy van! Ügy van! — Taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Házszabályaink szerint napirendelőtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgyát nem képezvén, rátérünk mai napirendünkre. Bemutatom gróf Teleki Pál felsőházi tag úr levelét, melyben egyhónapi szabadságidő engedélyezését kéri. Javaslom, hogy a kért szabadságidőt engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés.) Kimondhatom, hogy a Felsőház a kért szabadságot megadja. Bemutatom Veszprém vármegye közönségének feliratát a vitézségi érempótdíjak valorizálása tárgyában. A felirat előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a véderő- és pénzügyi bizottságnak. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentésének folytatólagos tárgyalása az 1930/31. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgvában. Szólásra következik Szőke Gyula ő méltósága. Szőke Gyula : Nagyméltóságú Elnök "Dr! Mélyen t. Felsőház! A költségvetés tárgyalása során a parlamentben rendesen politikai nyilatkozatok történnek és a költségvetés ^elfogadása vagy visszautasítása politikai pártállás szerint történik. A magyar törvényhozás Felső-" háza azonhan — éppen azért, mert nincs is pártpolitika szerint tagozódva — nem szokta párt-