Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

Az országgyűlés felsőházának 30. ülése désének történetét tanulmányozom, akkor megállapítom .ázat,., hogy ezekben a kérdésekben nincs jus quaesitumuk a közjegyzőknek. A latin nemzeteknél, kiváltkép a francia nemzetnél az a felfogás uralkodik, hogy az állam feladata a polgárok jogbiztonságát minden megtámadás ellen már előzetesen is biztosítani, vagyis a franciák felállították az úgynevezett megelőző jogvédelmet, a jurisdictio voiuntariát és ennek eszközlése végett a perenkíyüli dolgok, de lege a francia közjegyzők hatáskörébe utaltattak. A megtorló jogvédelem, a jurisdictio contentios-a a bíróságok körébe tartozik ott is, nálunk is. Magyarország nem hazája a közjegyzőségnek, hiszen csak 1853-ban, az osztrák abszolutizmus alatt hozták be Magyarországon a közjegyzőséget. Akkor a franciáktól átvették a közhitelességet, de a végrehajthatóság nélkül, a perenkívüü ügyekben pedig csak mint bírói kiküldöttek működtek. Az 1861. éyi ideiglenes törvénykezési szabály visszaállította a régi hiteles helyeket, minthogv azonban a modern kor igényeinek ez már nem felelt meg, megalkották 1874-ben a közjegyzői törvényt. A mai közjegyzői törvény szerint a közjegyzők foglalkoztak közokiratok szerkesztésével, tények tanúsításával; perenkívüli ügyekben önálló hatáskörük nincs, csak annyiban és akkor járhatnak el, ha mint bírói kiküldöttek a bíróság által erre nézve megkerestetnek. Kimutathatom a mi jogrendszerünkből azt, hogy a perenkívüli' ügyekben való eljárás a közjegyzőknek mintegy csak kárpótlásképpen adatott azért, mert azt tapasztalták, hogy okiratszerkesztésére nincs meg az a nagy massza, amelyre akkor gondoltak. Ügyvéd és közjegyző egyívású a karakter szempontjából, a tudás szempontjából, az előtanulmányok és 'megbízhatóság szempontjából; csupán mesterséges módon választották el ezt a két testvérkart egymástól az 18.74 : XXXIV. és az 1874 : XXXV. törvénycikkel. A közjegyzői hatáskörben nincs egyetlenegv olyan tevékenységi kör, amely primer jellegű lenne, ez részint az ügyvédi működési körből, részint a bírói működési körből van átvéve; közjegyzőre és ügyvédre tehát bátran és bízvást lehet bízni ezeket a perenkívüli dolgokat. Ügyvédek ügyészi megbízottak, ügyvédek közvédők is, ezek állami funkciókat végeznek a büntető jogszolgáltatás terén, részint a vád, részint a védelem terén, még oedig állami megbízásból és soha egyetlen egy kifogás nem volt abban a tekintetben, hogy a kothitelességi joggal ezek az ügyészi megbízottak, vagy közvédők visszaéltek volna. Németországban 20—25 évi fedhetetlen ügyvédkedés után az ügyvéd felruháztatok közjegyzői hatáskörrel. Más országokban is így van ez. Nálunk is be kell ezt hozni. Az 1907. évi október 7., 8. és 9. napján tartott országos ügyvédgyűlés azt *az utasítást adta az állandó választmánynak, hogy mentől előbb foglalkozzék azzal a kérdéssel, hogyan lehetne felruházni az ügyvédi karnak bizonyos rétegeit közjegyzői jogosítvánnyal. 1910 február hó 27-én a budapesti ügyvédi kamarának közgyűlése nagy memorandumot dolgozott ki az igazságügyminiszterhez a közjegvzői hatáskörnek bizonyos ügyvédi kategóriákra való kiterjesztése tárgyában. Ha ez megtörténik, — amint hogy hiszem és remélem, hogy meg fog történni — az egész ügyvédkérdés meg van oldva. Először bekövetkeznék a nagy decentralizáció, akkor nem fognának az ügyvédek Budapesthez és a nagy városi centrumokhoz ragaszkodni, hanem lemennek kisvárosokba, lemennek faluFELSÖTHÄZI NArLÓ. V. 1930. évi június hó 21-én, szombaton. 229 helyre, ez pedig úgy a jogélet szempontjából, mint más szempontból is a köznek csak hasznára fog válni. Már most is olyan fontosnak tartom ezt a decentralizáció kérdését, hogy minden lehetőt el kell követnünk, hogy a nagyvárosi centrumokból az ügyvédséget a vidékre : csapoljuk le. Ennek csak egy akadálya van; nincs az ügyvédnek pénze, nem tudnak költözködni, nem tudják irodájukat berendezni mindaddig, amíg egy kicsit meg nem indul a munkája, hitele pedig nincs az ügyvédnek, amint a középosztálynak egyáltalában nincs hitele. Amint más foglalkozási ágaknál és. osztályoknál az állam bölcsesége szükségesnek látta, hogy szövetkezeti alapon bizonyos altruisztikus bankkal kapcsolatban megoldja a hitelkérdést, azt hiszem, itt is meg kellene ezt tenni, annyival is inkább, mert itt minimális dolgokról van szó. A mélyen t. kormánynak figyelmébe ajánlanám azt, hogy favorizálja, patronizálja jobban a választott bírái intézményt, mint ahogy eddig tette. A mi perrendtartásunk teljes szabadságot enged, hogy mindenki választott bíróság elé viheti ügyét, ha arra nézve nincs a kizárólagos illetékesség megállapítva. A legnagyobb nehézségek: azonban ott merülnek fel, hogy a választott bíróságok összeállításánál vannak nagyon komplikált, hosszadalmas és megbízhatatlan eljárások. Ha megtörténnék az, amiért mi régen harcolunk, hogy ilyen választott bírósági Ikeretet szerveznek a budapesti ügyvédi kamaránál, a feleknek semmi egyebet nem kellene csinálnioik, mint azt mondani, hogy alávetjük magunkat ezen és ezen választott bíróság hatáskörének. Ne méltóztassék azt hinni, hogy valami különleges dolgot akarok, ami eddig nem létezett, mert vagyok bátor felhívni ia mélyen t. Ház figyelmét az 1923 : XVII. tc.-re, vagyis a mérnöki kamarák felállításáról szóló törvényre. Annak 34. §-a azt mondja (olvassa): «A mérnöki kamara a mérnöki díjazás tekintetében keletkezhető vitás ügyek eldöntésére állandó választott bíróságot létesíthet. A választott bíróság csak azokban az ügyekben jár el, amelyekben a felek azt az 1911:

1. te. 767. §-a értelmében írásban kikötötték. A választott bíróság megalakítására és eljárására vonatkozó szabályokat a mérnöki kamara ügyrendben állapítja meg. Az ügyrendben gondoskodni kell arról, hogy abban az esetben, ha a választott bírósági szerződést olyan fél kötötte, aká nem tagja a kamarának, ez a fél az állandó választott bíróság tagjain kívül álló bírót is választhasson.» f A mérnöki kamara tehát bölcsőjében kapta ajándékba a törvényhozástól ezt, amire az ügyvédi kamarák 55 évi működés után hiába törekszenek. Felhívom a mélyen t. kormánynak figyelmét arra, hogy behatóbban kellene foglalkoznia az ügyvédi immunitás kérdésével. Az ügyvédi immunitás két szempontból rendkívül fontos. Az egyik az, hogy teljes szólásszabadsággal rendelkezzék az ügyvéd. Ha nem rendelkezik teljes szólásszabadsággal, ha a pledirozó ügyvédnek arra kell gondolnia, hogy Istenem, ha ebben az irányban megindítom az akciót, ez és ez a baj érhet engem, ez nem tiszta, nem jó védelem. Amint a törvényhozás termeiben minden törvényhozónak szabad mindent megmondani, amit a közérdek szempontjából jónak lát, éppúgy meg kell engedni ezt annak a pledirozó ügyvédnek is. Az ügyvédi rendtartás azt mondja, hogy teljes szólásszabadsága van az 38