Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-80

222 Az országgyűlés felsőházának 80. ülése niillik a hitelhiány vagy pedig a hitelnek olyan drágasága, hogy az nem emelkedését és fejlődését jelenti a kölcsönvevő egyénnek, hanem éppen annak a romlását. Ebből az egy tételből magából, bizonyos fekete szemüvegen át vizisgálva az állapotokat, azt lehetne mondani, hogy száz év küzdelmei meglehetősen meddőknek bizonyultak. (Gróf Széchenyi Aladár: Meddők voltak!) Most fel kell hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy tekintettel azokra a felesleges kiadásokra, amelyekre különösen ő méltósága célzott az előbb, a pólójátékra ós az ott alkalmazott személyzetre, — úgy tudom, ott a lovak is meglehetősen sokba kerülnek és sok egyéb, ami ezzel a kérdéssel összefügg (Ügy van!) — lehetetlennek látom, hogy bizonyos jóakarat mellett a kísérletügyet, amely igazán gyengén van dotálva, és amely nagyon fontos az egész mezőgazdaság fejlesztése érdekében, ne volna lehető valamivel többel támogatni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen itt ezrekikel többet lehetne tenni, mint más oldalon azokkal a százezrekkel, amelyeket improduktív célokra fordítanak. Mit szóljunk ahhoz, hogyha a fÖldmívelésü<gyii miniszter úr még a népkönyvtáraknál is takarékoskodik, amikor a 20.000 pengő helyett redukálja az összeget 10.000 pengőre? Most vagyok bátor áttérni a kereskedelmi tárca egyes tételeire. Felvilágosítást kérnék a miniszter úrtól abban a tekintetben, hogy vájjon ai légügyi 'kiadásoknak 160.000 pengővel való emelése mivel van megokolva, mert abban a niegokolásban, ami itt foglaltatik, nem tudok megnyugodni. Nem látom a sürgős szükséget, hogy itt új és ilyen tetemes összeg irányoztassék el ő akkor, amikor, mint mondottam, ilyen más félékre nincs semmi. Következik az idegenforgalom növelésére 100.000 pengő. A magam részéről örülök, ha az idegenforgalom fejlődik, bár kevésbbé örülök annak, ha a magyaír forgalom fejlődik kifelé, pedig úgy látszik, hogy ez nagyobb arányokban történik, mint a befelé való forgalom, tudniillik a magyar oknak külföldre áramlása mindenféle címeken, mindenféle üdülő-, fürdőhelyekre a nélkül, hogy sokszor arra igazán szükség volna. Következik azután egy^ nézetem szerint na- i gyón fontos, .mert elvi kérdés, tudniillik annak a rot áciöspapirgy árnak a kérdése, amelyet a külföldi .kapitalisták a csepeli k-ikötő mellett fel akartak; állítani. Az idevonatkozó tárgyalások — amennyire ez kiszivárgott — huzamosabb időn keresztül , folytak, azonban megakadtak és állítólag azért akadtak meg, mert a magyar újságkiadók egy része ellene szegült annak, hogy a magyar -földön egy olyan papírgyár létesüljön, ami a belföldi szükségletet fedezze. (Vészi József: Ellene szegült egy monopóliumnak! Egészen más dolog!) Ezt nem tudom, mert éppen a részletek tekintetében akarok ő excellen ©iájától ebben a tekintetben felvilágosítást kérni. Az egészen bizonyos, hogy így odaállítva a dolgot, ahogyan ez a publikum előtt áll, ebből egy_ nagyon furcsa vádat lehet éppen az illető újságkiadók ellen kovácsolni, akik, igazán véve azt a függést, amelyben a magyar lapok a papír révén vannak a külföldtől, perpetuálni akarják. (Vészi József: Dehogy akarják!) Ha én erre felvilágosítást kapok, nagyon fogok örülni. (Vészi József: Leszek bátor!) Azután örömömet fejezem ki, hogy a legutóbbi lapokat keresztüljárta az a hír, hogy tudniillik végül is sikerült a colli agricoles intézményét a magyar Államvasutaknak meg1930. évi június hó 21-én, szombaton. honosítani. Ez a colli agricoles kérdés több mint 25 éves. 2'ó vagy több évvel ezelőtt már kezdtük ezeket mozgatni, mert ez tetemes könyiiyebbséget jelent a vidéki gazdáknak, ilieve a nagyvárosi 'fogyasztóknak, könnyebben lesznek bizonyos súlyú csomagok a postán, illetve a vasúton továbbíthatók. Ezért köszönetemet fejezem ki úgy a miniszter úrnak, mint — azt hiszem, illik, nogy kifejezzem — a magyar Államvasutak vezetőségének. A közoktatásügyi tárcánál egy tételt kell, mint mondani szokás, nehezményeznem, (halljuk! Haltjuk!) Híz a tétel a testnevelést intéző személyzet díjazásának 186.00U pengővel való felemelése. Igyekszem megérteni azt a megokolást, amely itt ehhez hozzá van fűzve, de ez tulajdonképpen csak ennyi (olvassa): «Az illetmények 'miatt az 1. alrovaton az egyéb pótlékok emelkedése okozza a többletet, a 2. alrovaton a bérek és az egyéb nem rendszeres járandóságok ugyan, de a rendkívüli óraadói tanárok órái nem.» Ezt nem tartom kellő megokoläsnak. ahoi 186.000 pengő plusz kiadásról van szó. olyan időkben, amikor nekünk minden lillérre figyelni kell és arra, hogy amit lehet megtakarítsunk. Nagyon örülök, nogy Vass Ő excellenciáj át itt tisztelhetem, mert hiszen egy kérdésem ő hozzá is volna. Széchenyi ő méltósága említette az ivóvíz kérdését. A miniszter úx előirányzásában egy bizonyos összeg van erre a célra felvéve, amely körülbelül egyezik az előző évi összeggel, azonban megokolásában vannak bizonyos dolgok, amelyeket nem tartok megérthetőknek. Tudniillik már az előző évi, az 1929/^0. évre szóló költségvetés megokolása arról beszél, hogy mindössze 500 olyan falusi község van Magyarországon, amelyekben artézi és egyéb kutak révén egészséges víz van. Ugyanezt mondja az egy évvel később szerkesztett költségvetés, ami Körülbeiül azt jelentené, hogy abból a tavalyi, vagyis a folyó évre szóló öszszegből abszolúte nem' létesítettek egy kutat sem, mert hiszen ugyanazok a számok szerepelnek. Különben is, én azt hiszem, hogy ennél az egyetlen tételnél nem talált volna ő excellenciája ellenmondásra, ha tetemesen felemelte volna az előirányzatot, mert teljesen igaza volt Széchenyi Aladár ő méltóságának, nemcsak őt. nemcsak engem, hanem nagyon sokakat bántott, hogy a kormányzó úr ünneplése alkalmával a falu érdekei egészen kimaradtak a méltánylásból. Ha mi 1000, vagy 1500 kutat, fonLaine-t tudtunk volna létesíteni és Horthy Miklósról elnevezni, ez maradandó és egészséges beruházás lett volna. Amit nem tettünk meg a* múltban, tegyük meg a jövőben. Azonban ezzel kapcsolatban valamire fel kell hívnom ő excelleneiája figyelmét, ami talán nem is egészen hozzátartozik. Én tudniillik úgy vagyok értesülve, hogy az áldatlan helyzet és nehezen megfejthető állapot, amely nálunk uralkodik, különösen az Alföld és nagyobb városaiban, ahol nincsenek vízvezetékek — hiszen például tudtommal Kecskeméten —• és még sok ilyeriféle városban sincs, nem kismértékben onnan ered, mert az úgynevezett csőkartell annyira megdrágítja vascsövek árát, hogy ezek a városok azokat képtelenek megfizetni. Ha beeresztenék a külföldi csöveket, sokkal olcsóbban tudnánk célhoz jutni, mint így. Az eredmény tulajdonképpen iaz, hogyha az állam ezeket a vámtételeket mérsékelné, akkor ennek révén, bizonyos bevételei volnának vámokból, az ország közegészségügyének pedig ez igen nagy előnyére volna; így azonban a felemelt vámtételek mellett az történik, hogy a kartellek miatt nem