Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-69

10 Az országgyűlés felsőházának 69. ülése 1929. évi december hó 10-én, kedden. tudatlanul, nem gondolva arra, hogy ez a jog még ellenünk is érvényesíthető lesz. Mélyen tisztelt Felsőház ! Hogy egészen tiszta megvilágításba helyezzem ennek a kérdésnek és ennek az egész manővernek képét, ha ez még eddigi szavaimmal nem sikerült volna, legyen szabad rámutatnom arra a védekezésre, amelyet a román kormány a maga képviselője utján részben a magyar-román vegyes döntőbíróság előtt, részben a genfi népszövetségi tanács előtt abban a vonatkozásban vett igénybe, hogy bebizonyítsa, hogy a vegyes döntőbíróság nem illetékes a földbirtokreform alapján végrehajtott elkobzások kérdésében és abban a vonatkozásban, hogy aveu y es döntőbíróság túllépte hatáskörét, amikor a maga illetékességét megállapította. (Halljuk ! Halljuk !) A. román kormány képviselője azzal támadta meg a vegyes döntőbiróság illetékességét, hogy a 250.. § csak a szorosan vett likvidációt tiltja és a bíróságnak csak ilyen likvidálások ellen emelt panaszok elbírálására nyújt teret. Az agrárreform ellenben nem tekinthető ilyen jóvátételi célt szolgáló elvételnek, annak a jóvátételhez semmi köze, ezen nagy nemzeti célokat szolgáló reformmozgalom, amely nemcsak a volt ellenségekre, hanem román állampolgárokra is kiterjed. Ugyanezzel az érveléssel állt elő Titulescu román képviselő úr Genfben is, hogy nem tartozik ez az elkobzás a jóvátételhez, hogy az ő agrárreformjuk egy külön ügy és ennélfogva a vegyes döntőbiróság túllépte a maga hatáskörét. De amikor gróf Apponyi Albert a maga fényes fllippikajában rámutatott arra, hogy itt nemzetközi jogról van szó és nem belső törvényhozásról, amely nem emelhető a nemzetközi jog fölé, de ha így is fogják fel, menjünk Hágához annak a kérdésnek eldöntésére, ha vájjon a vegyes döntőbiróság túllépte^ e a maga hatáskörét, amikor a maga illetékességét megállapította, ezt természetesen már nem fogadta el Bománia, mert bírói Ítéletet az ő maguktartása, az ő eljárásuk nem bír el. Most ellenben, amikor a hatalom szavával lehet majd dönteni, az, ami ott nem volt kapcsolatos a jóvátétel kérdésével, most egyszerre belekapcsolódik. Olyan természetes az a kapcsolat, hogy a jóvátétel és a földbirtokreform egymásra tartozik, amikor ezt a hatalom szavával kívánják érvényesíteni, Ezekben megfeleltem volna, azt hiszem, mélyen tisztelt Felsőház, arra az első kérdésemre, vájjon van-e valami köze a 250. §-nak a párizsi konferenciához, és azt hiszem, beigazoltam, hogy a párizsi konferencia kompromisszum útján a jóvátételi kérdésnek és az egyéb tartozások kérdésének összekapcsolásánál tárgyalhatta volna is ezt, de ezt a kérdést előtérbe helyezni, ebben a kérdésben döntő határozatot hozni nem volt joga. Azt hiszem, megfeleltem arra a második kérdésemre is, tisztáztam talán teljes mértékben, hogy Magyarországot a párizsi konferencia kudarcáért felelősség nem terheli, a felelősség azokat terheli, akik egy oda nem tartózó kérdést vittek a párizsi konferencia elé, akik egy olyan kérdést, amelynek egyetlen részletében sem a jóvátételi bizottság, sem más fórum a vegyes döntőbíróságon kívül nem illetékes, annak illetékessége alá akartak bocsátani. : Rátérek mármost harmadik kérdésemre és ez mozgatja leginkább a nagyhatalmakat, ez látszik legtetszetősebbnek, mert a legnagyobb érdekek fűződnek hozzá: igaz-e, hogy a párizsi konferencia vonatkozásai a Young-tervet megukadályozzákl Hangulatkeltésre, .arra igen alkalmas ez a beállítás. Arra, hogy ebben a beállításban pressziót provokáljanak Magyarország ellen, szintén igen alkalmas. De hogy valójában hogy áll, nem a magam érveivel, hanem elsősorban a cseh-szlovák saltóiroda érveivel leszek bátor bizonyítani. Bátor leszek bizonyítani, hogy a Young-tervnek semmi köze a magyar 250. § kérdéséhez nincs. Azt mondja az egyik legutóbbi közleményében a cseh sajtóiroda: A saint germaini és trianoni békeszerződésekből eredő összes kötelezettségek, különösen amennyire azok az átvett állami javakra vonatkoznak, töröltettek. Hogy töröltettek a nélkül, hogy velünk közölték volna, hogy töröltettek a nélkül, hogy velünk legalább az összeget közölték volna, amelyben azok javunkra írandók, — amire később leszek bátor kitérni — az mellékes. Minthogy hatalom szavával intézkednek, a jog alárendelt. Most így folytatja (olvassa): «Ami a Francia- és Olaszországgal szemben fennálló tartozásokat illeti, úgy ez az ügy még nem nyert végleges rendezést. Ugyancsak folytattatni fog a német alattvalóknak a cseh-szlovák földbirtokrefom ellen folyamatba tett peres ügyeinek likvidálása. Ezek az ügyek valószínűleg csak a hágai konferencia után fognak végleges elintézést nyernie.» A német-cseh agrárpörök, tehát ugyanazok, mint a mieink, csak kisebb terjedelemben, ezek majd a hágai konferencia után fognak elintézést nyerni, a francia-olasz relációban Csehország adósságai majd a hágai konferencia, a Young-terv után fognak elintézést nyerni. Es itt van a Young-féle terv 9. §-ának rendelkezése, amelyet voltam bátor bevezetésképpen idézni, amely azt mondja, hogy mindezek aZ ügyek, amelyek külön rendezendők, a Young-terv életbeléptetésétől számított egy éven belül rendeztessenek. Méltóztatnak tehát látni, hogy egyszerű blöff, amellyel dolgoznak, hogy a békeszerződésekkel összefüggő összes pénzügyi kérdések rendezendők, hogy a Young-tervhez tartoznak a magánjogi követelések, hiszen látjuk, — ismét bátor leszek idézettel szolgálni — hogy egyáltalában nincs összefüggésben. Függőben volt Németországnak Lengyelország elleni ugyancsak magánjogi követelése, különböző lefoglalások, földbirtokok, gyárak lefoglalása, és ebben Németország ugyanezt az eljárást követte, hogy külön közvetlen tárgyalást indított Lengyelországgal, mint amelyet a magyar kormány már az optánsügy kezdetekor ajánlott, de ami akkor r elutasíttatott és végül a Népszövetség tanácsának határozata folytán jött létre, t. i. a közvetlen tárgyalás az érdekelt felek között. Németországnak sikerült, igaz, áldozatok árán, egy igen érdekes megegyezést kötni ebben a kérdésben Lengyelországgal, amelyet nem ajánlhatok elég melegen mindazok figyelmébe, akik ebben a kérdésben olyan könnyen vélnek az ügy érdeme felett napirendre térhetni. Az egyezményről szóló félhivatalos közlemény a következőképpen szól: «Az egyezmény szerint a két állam kölcsönösen lemond egymással szemben mindennemű állami vagy magánkövetelésen alapuló kártérítési igényről, amelyek között német részről első helyen a karsowi gázművekkel kapcsolatos követelések, valamint olyan német állampolgárok kártalanítási igényei szerepelnek, akik Lengyelországban kisajátított javaikért nem kaptak kellő ellenértéket. Lengyelország a megszállás és a felsősziléziai zavargások által okozott károk miatti igényeiről lemond, Lengyelország ellenben kötelezi magát, arra, hogy a Lengyelországban fekvő német vagyon likvidálását szeptember 1-étől kezdődő hatállyal felfüggeszti». Az eddig még nem likvidált német javak értéke hozzávetőleg 60 millió márka, amit visszakap Németország.