Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1930. évi május hó 14-én, szerdán. 159 hogy a .főváros először a kenyérgyárat, azután az élelmiszerüzemet honosítsa meg. A háború alatt pedig ezek a nem monopolisztikus üzemek igen nagyszámban keletkeztek, mint természetes következményei annak, hogy hiány volt akkor a legfontosabb szükségleti cikkekben, a forgalom kötött volt és a főváros a nem monopolisztikus üzemeknek létesítésével hozzá akart járulni a gazdasági helyzet, a polgárság szituációjának enyhítéséhez. Megvallom és megengedem, hogy ezek között a nem monopolisztikus természetű üzemek között voltak olyanok, amelyek bízvást elmaradhattak volna, nagyjában és egészében azonban ezek az üzemek a háború tartama alatt megfeleltek kötelességüknek és feladatuknak. Ne felejtsük el, hogy büszkén hallottuk a háború alatt azt, hogy itt a fővárosban a polgárság ellátása hasonlíthatatlanul jobb volt állandóan, mint európaszerte bárhol. Az eseményeknek konszolidálódása után a székesfőváros törvényhatósági bizottsága autonómiájának keretében hozzáfogott az üzemek reviziójához és így történt az, hogy egy nagy csomó üzemet megszüntettek. Nem tudom, hogy a szám, amelyet Szőke Gyula felsőházi tagtársunk közbeszólás formájában dobott a vitába, mintha 81 üzem lett volna, vagy volt, és az a szám, amelyet a kereskedelmi kamara ismételten említett memorandumában, mintha 90 üzem lett volna, vagy volt, honnan vétetett. Soha ennyi üzem a fővárosban nem volt, hacsak nem fogadjuk el a kamarai elaborátumnak fejtegetéseit, amelyekben a nyilvános könyvtár, a helyi kikötő, a közraktárak, a fertőtlenítő-intézet, a szeméttelep, a, köztisztasági hivatal, a marhavágóhíd, a vásárcsarnok, a temető és így tovább, mint üzemnek van felsorolva, holott kétségtelen dolog, hogy a nomenklatura helytelen^ ezek nem üzemek, ezek a főváros közigazgatási teendőinek természetszerű faktorai, amelyek, ha hiányoznának, a székesfőváros az ő közigazgatási funkcióit nem tudná a törvényes kereteken belül, az autonómia keretén belül elvégezni. Mi ma, Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága, összesen 26 üzemet kezelünk. Ezek közül hat részvénytársaság, a többi nem részvény társaság. A 26-ból — felsor ólom a mélyen t. Felsőház előtt — ilyenek is vantiak: Szent Gellért-gyógyfürdő, Széchenyigyógyfürdő, Rudas-gyógyfürdő, mindegyik külön-külön egy-egy számmal. A 26-ban tehát ez a három gyógyfürdő három számmal szerepel. Következik a községi lóhúsüzem, amely üzem ugyan, de tisztára szociális alapon kezeltetik, tisztán az emberszeretet, a humanizmus alapján, amelyre vonatkozólag egyáltalában nem lehetne mondani, mintha az a magángazdálkodás érdekeit fumigálná. Idetartozik a Városi Színház^ amely a főváros tulajdona és bérbe van adlva, idetartozik még egy-két más üzem, úgyhogy voltaképpen az a nagy szám, az a rém ijesztő nagy száma a fővárosi közüzemeknek, ha a monopolisztikus üzemektől eltekintünk, mindiössze a következőikre redukálódik: községi kenyérgyár, élelmiszerárusítóüzem, községi temetkezési üzem, és két kisebb üzem, amely kizárólag a főváros szükségleteit látja el: a műszerüzem és a gyógyszerüzem. E felsorolásból méltóztatott látni azt, hogv nem olyan nagy veszedelem a fővárosi üzemek kérdése. De mindennek ellenére a székesfőváros törvényhatósági bizottságában állandó vizsgálat tárgyává tettük az üzemeiket. Éppen a legutóbbi napoíkbari történt, hogy a gázművek megvizsgálásánál — méltóztassanak elfogadni, hogy ez igen súlyos, igen terhes munka — megállapítást nyert, .hogy ez egyike a legszebben, legkifogástalanabbul vezetett üzemeknek, amely tehnikailag a helyzet magaslatán áll és melléktermékeit fokozott mértékben már külföldre viszik ki. De megállapítást nyert az is, hogy a gázművek foglalkoznak a fogyasztók kényelmének érdekében kőszén eladásával is. Ezt kifogásoltuk és elrendeltük azt, hogy az üzemnek ez a része a szükséges likvidácionális időnek természetszerűen való respektálásával mielőbb szüntettessék meg azért, mert gazdaságilag helyes és indokolt, hogy amit az ipar és a kereskedelem sa

4 ját hatáskörében kifogástalanul el tud látni, azt el is láthassa, teljesen felesleges^ hogy^ egy üzem esetleg a fogyasztók kényelmének érdekében végezzen olyan munkát, ajaely azután joggal kifogás tárgyává tehető. Ebben az irányban még folyik a vizsgálat. Nagyon örvendek, hogy a belügyminiszter úr ő excellenciája tegnap nemcsak formális okokból, hanem érdemi okokból is nem volt hajlandó elfogadni Székács felsőházi tag úr javaslatát, amely akár az Ipartanács, akár a Pénzintézeti Központ, akár mások által való további reviziót szükségessé tenné. Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága saját autonómikus hatáskörében a belügyminiszter úr ő excellenciája felügyeleti jogánál fogva mindig meg fogja találni a helyes utat, amely a közönség érdekeinek kielégítésére ebben a tekintetben szükséges. Felszólalásomban azonban vissza kell térnem azokra a feltűnő tévedésekre, amelyek Székács Antal felsőházi tag úr felszólalásában foglaltatnak, amikor azt mondotta, hogy a fővárosi üzemek különben sem felelnek meg rendeltetésüknek. Elsősorban az elektromos művek munkásságát említette, mondván, hogy az elektromos művek olyan áron adják el az általuk produkált áramot, hogy ez ezerpercentes haszonnak felel meg. Megvallom, van szerencsém ismerni Székács felsőházi tag úr közgazdasági működését a budapesti kamarában és azon túl is, ismerem alaposságát, végtelenül csodálkozom tehát azon, hogy Székács Antal felsőházi tag úr egy ilyen állítólag a napilapokban megjelent hírt minden kritika nélkül elfogadott. Méltóztassanak megengedni, — nagyon rövid leszek — hogy egypár adatot az elektromos művek zárszámadásából bemutassak. Ezekből a számokból meg méltóztatnak látni, hogy voltakép mi az igazság. Az elektromos művek egy esztendő során kerek összegben beszélve, 44 millió pengő értékű áramot adnak el. A tiszta haszon 4 millió pengő, tehát nem ezer percent,,hanem tíz percent. Ezután egymásután fel vannak sorolva azok a tételek, amelyek a 44 millióval szemben a zárszámadásban bennfoglaltatnak. Székács ő méltósága azt hitte, hogy az elektromosáram csak abba a 11 millióba kerül. amely áramtermelési költség címén fel van véve. Ha ez így volna, akkor sem volna ezer percent, csak huszonöt percent haszon. Elfelejtette azonban, hogy azon a költségen kívül, amibe a pénz kerül, a munkabér kerül, vannak még áramelosztási költségek, központi költségek, ami 5 milliót tesz ki, a befektetett tőke kaj matai szintén 5 milliót tesznek ki, úgyhogy sol: I milliós tétel a végeredmény. Ismétlem, az elektromos művek is állandó i ellenőrzés alatt állanak és legfeljebb az a kifo| prás merülhet fel, hogy igen sok a tartalékuk. j Ez az ellenvetés sem helyes azonban, mert az ! elektromos művek tartoznak sokat tartalékolni. ! hiszen két esztendő múlva két régi üzemet tel1 jesen ki kell kapcsolni, — a Berzenczey-utcait 28*