Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-77

160 Az országgyűlés felsőházának 77. ülése 1930. évi május hó 14-én, szerdán. hogy a másik hol van, nem tudom — olyan drága ezeknek termelése, már pedig ez a két üzem magasabb összeggel szerepel még mindig a mérlegben, mint amennyi az egész értékcsökkenési tartalékalap, úgyhogy hat-hét percentet feltétlenül tartalékolnia kell az elektromos müveknek. Ez egyáltalában nem magas összeg, úgyhogy ez sem kifogásolható, tehát ez az üzem egyike legszebb és legjobb üzemeinknek. Megtörténik, hogy különösen így választás előtti időben ismételten halljuk a kívánságokat, hogy az elektromosáram árát le kell szállítani. Mint voltam bátor említeni, rendelkezésre áll 4 millió pengő. Ha tehát az elektromosáram árát a mai eladási árnak átlagban 10%-ával leszállítanánk, akkor a 4 millió teljesen elfogyna. Erre egyáltalában nem szabad és nem lehet gondolni azon okoknál fogva, amelyeket felszólalásom elején voltam bátor említeni, sőt az üzemeket figyelmeztetni kell, — és meg is történt — hogy az évek során fokozódó mértékben kell a főváros háztartásához hozzájárulni ok. Ennek következtében az, hogy az elektromos műveknél. 1000%-os haszon volna, mesebeli képzeletbeli állítás. Mellékesen megjegyzem, hogy a főváros elektromos műveinek egységára nem magasabb, mint bármely európai városban. Bécsnél és Berlinnél jóval olcsóbb; hogy az országban legolcsóbb, az természetes. Ilyen körülmények között nagyon örvendenék, — sajnos, Székács ő méltósága nincs itt — ha az isren t. Felsőház azoknak az adatoknak az alapján, amelyeket bátor voltam előadni, elfogadná azt, hogy az elektromos műveknél Székács ő méltósága által felemlített iövedelmezőségű koefficiens teljesen hamis. Ö méltósága azonban felemlített még két üzemet. Az általa citált kamarai elaborátum sok üzemre vonatkozólag nyilatkozik"; minthogy azonban a mélyen t. Felsőház előtt nem történt mindegyikére célzás, természetesen én wem fosrok azokkal foglalkozni. A temetkezési üzemre vonatkozólag állította Székács ő méltósága azt, hogy drágább ma. mint amennyibe kerül a környéken. Előrebocsátom, hogy a székesfővárosi temetkezési üzem átlag egy esztendőben 16.000 temetést végez, ebből 2000 egészen ingyenes és 3000 olyan, amelynél a főváros csak 50%-át kapja meg a hozzátartozóktól az önköltségi árnak. Magától értetődik tehát, hogy ilyen körülmények között, csakhogy az egyensúlyt az üzem fenntartsa, kénytelen a jobbmódúaktól valamivel többet szedni, mint amenynyit lehetne szedni, ha mindenki megfizetné a temetési költségeket. így esetleg megtörténhetik tehát, hogy a környékbeliekkel szemben valami csekély eltolódás mutatkozik, bár nekem a rövid idő alatt nem sikerült a szükséges adatokat megkapnom. Annyit azonban máris tudok mondani, hogy annak a vidéki temetésrendező üzemnek önköltségi ára és beszerzési ára magasabb, mint Székács ő méltósága itt említette, és így valószínűtlennek tartom, hogy a vidéki üzem olcsóbban végezze a temetést, mint a fővárosi üzem. Hogy a békével mennyiben lehet összehasonlítani, azt már igazán nem tudom, mert annyi mindenféle faktor játszik közre, annyi mindenféle nyersanyag stb.. olcsóbb vagy drágább, hogy magától értetődik, hogy ez inkomparábilis. Ezt a két dolgot egyszerűen összehasonlítani nem lehet és nem szabad. Nem vagyok illetéktelen arra, hogy így nyilatkozzam, minthogy a közgyűlés részéről, mint annak egyik legidősebb tagja, részesültem abban a szerencsében, hogy a Felsőházba kiküldettem, és így hosszú évekre visszanyúló tapasztalataim vannak; bízvást mondhatom tehát, hogy a székesfőváros törvényhatósági bizottsága tudatában van annak: niilyen szempontok figyelembevételével kell kezelni a temetkezési üzemet. Ez eddigelé megtörtént, és addig, amíg a főváros pénzügyei meg fogják engedni, a legmesszebbmenő humanitárius szempontok fognak a temetkezési üzemnél érvényesülni. És természetesen ez nem olyan üzem, mint akármely más nyerészkedésre alapított üzem, amelynél hasonló szempontokat figyelembevenni nem lehet. A harmadik és utolsó üzem, amelyről Székács ő méltósága említést tett, a kenyérgyár. Elég pikánsul ő méltósága és a kamarai jelertés azt mondják, hogy közjegyző közbenjöttével szállottak ki ós állapították meg, hogy a barnakenyér ára mennyi a pékiparosokuál és mennyi a kenyérgyárnál és arra az eredményre jutottak, hogy körülbelül 4 fillér volt a különbség a múlt év vagy 1928 decemberében, vagyis ennyivel volt drágább a fővárosi kenyérgyár kenyere. Ez a közjegyzői kiszállás természetesen egyoldalúan történt és a főváros közegei abban nem vetdk részt. így nem tudunk egy fontos ténykérdést, hogy milyen kenyeret vizsgáltak meg, milyen lisztből sütötték azt a kenyeret, vájjon hatos, hetes vagy hét és feles lisztből-e, — mert ez az a három típus, amelyből a, barnakenyeret sütni szokták, — amely lisztfajták között önmagában már hat fillér kilogrammonként a különbség. Ha ez a kiszállás megtörtént, az eltérés kétségtelenül csak annak tulajdonítható, hogy a fővárosi kenyérgyár kenyere jobbminőségű lisztből, a magániparosok megvizsgált kenyere pedig más lisztből készült. Azt is hallottam, hogy a megvizsgált kenyér azután végy vizsgálat alá is Került. E tekintetbeni sikerült ma olyan adatot kapnom, amely azt mutatja, hogy ez a két állítás nem kyadrál. Az a vegyvizsgálati eredmény három héttel korábbi időről szól, mint amely időben a közjegyzői kiszállás történt, vagyis nem az a kenyér került vegyvizsgálat alá, amelyet a közjegyző vásárolt, hanem más valamilyen kenyér és így itt valami kellemetlen összetévesztésről lehet szó. Annyi azonban kétségtelen, hogy nincs kenyérgyári bizottsági ülés anélkül, hogy a miagánérdekeltség részéről panasz tárgyává ne tennék azt, hogy a városi kenyérgyár túlságosan olcsón adja a kenyeret. Azt a panaszt, mintha a városi kenyérgyár kenyere drágább volna, eddigelé sohasem hallottam. Más kérdés az, hogy indokolt-e és mennyiben, hogy a kenyérgyár olcsóbb áraival beleavatkozzék a magánipar gazdasági mechanizmusába. Ez olyan kérdés, amelyet okvetlenül meg kell vizsgálni az előbb általam említett szempontokból, hogy szabad-e olyan üzemnek fennállania, amely a mellett, hogy a szükségletnek csak 10 százaiékát fedezi, hátrányosan befolyásolja a magánipar árait. E pillanatban azonban nem erről van szó, hanem arról a vádról, hogy a városi kenyérgyár áralakulása nem helyes, a városi kenyér árai drágábbak, mint a miagánipar árai. Hivatkozhatnám arra is, — de nem kívánok visszaélni az igen tisztelt Felsőház türelmével — hogy a hiteles árjegyzékek, amelyeket a vásárcsarnokokban 'készítenek, ennek ellenkezőjét igazolják; de egyszerűen csak arra kívár-wk szorítkozni, amit az előbb voltam bátor elmondani, hogy eddigelé csak az volt a panasz, hogy a városi kenyér olcsóbb. Nem kívánok tovább a kérdés részleteivel foglalkozni még egy körülményre azonban rá