Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

138 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 193Öi évi május hó le-án, kedden. ható kezeléséről gondoskodni. Ezeknek a megvédése képezte tulajdonképpeni főcélját ennek a törvényjavaslatnak, amelyben magának a polgári társadalom feltétlen hegemóniájának biztosítását tűztem ki célul. (Helyeslés.) És úgy gondoltam: ha fegyverre szükségünk van, én abból a szempontból, mivelhogy ezt a fegyvert talán nem mindig a polgári társadalom fogja használni, más kezébe is kerülhet, ezt a fegyvert nem tompítottam le, hanem az teljesen ki van köszörülve a polgári társadalom részére, mint védelmi eszköz, mint biztosító eszköz, mint alapot adó eszköz arra, hogy a maga hegemónia-. ját ebben az országban és ennek fővárosában biztosítsa. (Elénk helyeslés.) Evvela fegyverrel tehát nekünk élni ikell és nem várhatunk addig, amíg ezt a fegyvert, ha nem éles, kezünkből kicsavarják. Mi csak addig tarthatjuk ezt a fegyvert kézben, ameddig avval védekezni tudunk, szóval, ha annak éle, ereje és hatalma van. Ezt az élt, ezt az^ erőt, ezt a hatalmat kívántam ebben a törvényjavaslatban a székesfőváros polgári társadalma részére biztosítani, abban az eszmekörben és abban a gondolatmenetben, amelyet előbb pár szóval bátor voltam kifejezni. Ha most nézem a méltóságos Felsőháznak általános vitáját és összefoglalni és reasszumálni kívánom annak eredményét, úgv azt látom, hogy az nagy vonásokban inkább megelégedést váltott ki, mint elégedetlenséget. Nemcsak mi intézőkörök látjuk szükségét annak, hogy a székesfővárost egy törvénnyel kell megajándékoznunk, hanem maga a közvélemény is döngette a kapukat és kívánta, hogy a székesfőváros részére a modern kornak megfelelő törvény alkottassék, amely tényleg üvegfallal veszi körül, amelyen át mindenki betekinthet a székesfőváros adminisztrációjába és betekinthet azokba a gesztiókba, azokba a cselekedetekbe és azokba a tervekbe, amelyeket a székesfőváros maga elé tűz és amelyeknek megvalósítására törekszik. Én azért nem tudnék annak a felfogásnak igazat adni, hogy felesleges volt ezt a törvényt megalkotnunk. Már a Felsőháznak két igen t. tagja, akik nem fogadták el a javaslatot, maguk sem tudták teljes mértékben ezt az álláspontukat (megindokolni. Mert ha állították is, hogy nem szükséges ennek a törvénynek megalkotása, sőt bizonyos törvényalkotási mániákust méltóztattak bennem látni, — ha csak az én verekedésemet, küzdelmemet és harcomat méltóztattak nézni, amelyeket két évig vívtam ezzel a törvényjavaslattal, akkor ne méltóztassék velem elhitetni azt, hogy én törvényalkotó mániákus vagyok. Mert ha nem láttam volna szükségét az új törvény megalkotásának, ezt a kétévi fáradságot csak mániából nem vállaltam volna. Ennek a kötelességteljesítésemnek sokkal mélyebbreható okai voltak a vármegyéknél is, de különösen a székesfővárosnál, amelynek törvénye sokkal régibb, hiszen 14 évvel öregebb volt, mint a többi törvényhatóság törvénye. És bár teljes elismeréssel vagyok abban a tekintetben, hogy az 1872 : XXXVI. te. a maga hivatását teljes mértékben teljesítette, sőt továbbmegyek: be is töltötte; ha ezzel az elismeréssel adózunk, ez nem kritika akar lenni, mert hiszen egy törvény nem élheti túl magáit és nem is szabad engedni, hogy túlélje magát, mert ez akkor az intézmények rovására megy. Ugyanez következett be az 1872 : XXXVI. tekéi, amely bizonyos részleteiben az idők során módosíttatott, de lényegében nem változtattatott meg. 1872 óta nagy változások történtek nemcsak iaz általános felfogásban, nemcsak a • világfelfogásban, nemcsak a technika terén, nemcsak a hazafias elgondolások és felbuzdulások terén, de egy világháború választ el bennünket a múlttól és ez a világháború sok mindenfélére kötelez bennünket, mert sok új körülményt, sok új helyzetet, sok új szituációt teremtett. Ennek a helyzetnek helytelen felismerése volna, ha azt hinnők és azt gondolnók, hogy minden régi törvénnyel tovább tudunk haladni, tudunk boldogulni és szemet tudunk hunyni azon szükségletek előtt, amelyek az új helyzet folytán ránkhárultak. Ez indított engem is arra, hogy az 1872 : XXXVI. te. helyett egy teljesen egységes törvényt alkossak és a törvénynek bizonyos részleteit törvénytárunkból kitöröljük és ezzel egységes kódexet adjunk a székesfőváros autonómiájának, amely alkalmas arra, hogy mindazon elgondolásoknak, amelyek a mai kor és az elkövetkezendő évtizedek igényeinek megfelelnek, e törvény eszközül és nem akadályul szolgáljon a székesfőváros továbbfejlődésélben. Azok a törvényes rendelkezések, amelyek 1872 óta történtek, parciálisak, a székesfővárost érdeklő területnek csak kisebb részeiről intézkedtek. Szükség volt tehát egy teljesen átgondolt és a fővárosnak egész adminisztrációját felölelői törvénynek a megalkotására. De ebbe a törvényibe nem vehettünk bele olyan kérdéseket, amelyek nemcsak a székesfővárost érdeklik, hanem természetüknél fogva országos érdekűek és így teljesen elhibázott lett volna, már kodifikácionális szempontból is, ha az egész árvaügy rendezését egy speciális törvény helyett a székesfővárosi törvényben próbáltuk volna megalkotni. Ez magáiban is lehetetlen, mert az árvaügy rendezése országos érdekű, országos természetű. A munkálatok ebben a tekintetben is folynak, mert ma nem egyszerű elvi kérdés eldlöntéésről van szó elsősorban, hanem arról, hogy közigazgatási kézen maradjon-e az árvaügy intézése, vagy pedig a rendes királyi bíróságok ^kezébe vitessék-e át. Ezzel a kérdéssel nem kívánok behatóan foglalkozni, mert ez teljesen eltérítene attól a témától, amely ma a t. Felsőház asztala előtt fekszik. A másik kérdés, amely felvetődött, az, hogy miért nem rendezzük a közigazgatási bizottság ügyét. Erről külön törvényünk van; az újonnan megalkotott törvények módosítják a hatáskörét, és léhiet, hogy az idők folyamán ezek módosítására is rá fog kerülni a sor. Méltóztatott felemlíteni az államrenidiészet kérdését, amely neímesak ia székesfővárost érdekli, hanem az egész országot, mindazokat ja területeket, amelyekre az államrendészet működése kiterjed. Ilyen, törvény szintén munkában van; lehet, hogy az ősz folyamán be is fogom nyújtani ezt a törvényjavaslatot. Ha így veszem ezeket sorra, ezek mincl részletkérdések, amelyek fontosak a maga^ nemében, de siemmiesetre sem olyan természetűek, hiogy kapcsolatba volnának hozhatók, vagy pláne beilleszthetők volnának a székesfővárosi törvényjavaslatba. A lényeges ok, amely egy egységes törvényalkotására indított, az, volt, hogy bár politikai vonatkozásban már több kísérlet történt a székesfővárosi törvény módosítására, de az adminisztracionális résszel a törvényhozás adós maradt. Ennek a két kérdésnek összhangbahozása tette indokolttá egy egységes törvény megalkotását, elsősorban politikai részében, amelynek harmonizálnia kell a közigazgatási résszel. A kettőt nem lehet széjjelválasztani. Nem lehet egy meglévő, régi politikai részhez