Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

Àz orszéggyűlés felsőházának 7*6. ülése 1930. évi május hó 13-án, kedden. ÍM az újonnan elgondolt adminisztraeionális részt úgy megalkotni, hogy ezek egymással harmonizáljanak. Ezt a kérdést tehát egységes elgondolás alapján egységes törvényben kellett megoldani. Ennek a kérdésnek megoldásánál nem kívánok rámutatni azokra, amik nóvumok ebben a törvényjavaslatban. Maga a törvényjavaslat is indokolásában rámutat már ezekre a kérdésekre, de rámutatott ezekre az előadó úr őméltósága is részletes ismertetésében. A felszólalók is, különösen Gaár ő méltósága, de Szőke Gyula és Szigeti János ő méltósága is rámutatott a törvényjavaslat árny- és fényoldalaira egyaránt. A fényoldalakkal nem kívánok eldicsekedni, inkább az árnyoldalakkal szemben kívánom a magam álláspontját és a kritikával szemben felfogásomat kifejezésre juttatni. Ha nézem a kritikát, eltekintve attól az általános kritikától, amelyre a magam részéről már megadtam válaszomat, a részletekben különösen Szőke Gyula igen t. felsőházi tag úr és Szigeti János ő méltóságaik kritikájával kívánok foglalkozni. Szőke Gyula ő méltósága is elismerte, hogy szükség volt egy törvény megalkotására, és csak azt kifogásolja, hogy nem így és nem ezt a törvényt kellett volna megalkotni, törvényt azonban kellett volna

s alkotni. Mindenesetre helyesebb .a törvényjavaslatot ebben az elgondolásban és ebben a konstrukcióban mindent felölelően megalkotni, mint megint részleges törvényekkel a székesfőváros ügyeibe beleavatkozni. Sokkal könnyebbé teszi az áttekintést is, ha e kérdéseket egységes törvényben oldjuk meg. Többen kitértek itt a felszólalók közül is, de az említettek is, különösen az üzemek kérdésére, és itt mindjárt belekapcsolódom azokba a felszólalásokba is, amelyeket Belatiny Artúr és Székács Antal ő méltóságaik részéről hallottunk. Az indokolásban a belügyi kormányzat álláspontja világosan ki van fejezve, de magában a törvényjavaslatban is álláspontunk teljesen világos,

M amihez magyarázatot jóformán alig is kell fűzni. En magam a közüzemeknek mint ilyeneknek elvileg nem vagyok barátja, mert nem tartom a közületeket — magát az államot sem s a fővárost sem, de a többi törvényhatóságot sem — alkalmas szerveknek arra, hogy iparral és kereskedelemmel foglalkozzanak. (Igaz! Ügy van!) Ha foglalkozniuk kell, — és csak akkor, ha kell — létesíthetnek üzemeket, és itt mindig csak egy szempont lehet irányadó: a közérdek szempontja. En magam belügyiminiszterségem ideje alatt ezt az álláspontot képviseltem nemcsak szóval, hanem eredményesen is. Nem tudnám elismerni annak a számadatnak helyességét, amelyre Szőke Gyula igen t. felsőházi tag úr ő méltósága hivatkozott, hogy talán csak alig kettőt szüntettünk meg. Ha már ő méltósága számokra hivatkozik, — én azt szoktam mondani, hogy a számok csalhatatlanok — ezt nem kifogásolnám; ő méltósága azonban olyan számokkal jött, amelyek nem csalhatatlanok. Én tehát nagyon kérem, hogy ha már számokra méltóztatnak hivatkozni, ezek feleljenek meg a tényeknek, mert számokkal dobálódzni, különösen ilyen kérdésekben, amelyek ma a közvéleményt meglehetősen élénken foglalkoztatják, olvan helyzetet teremthet, hogy teljesen más irányba terelik az elgondolásokat és az elgondolások helyessége nem fedné a tényleges valóságot. Éppen ezért kénytelen vagyok itt korrigálni ő méltósága számadatait és pedig a következőkben: Összesen 51 üzeme volt a székesfővárosnak. (Szőke Gyula: Nyolcvanegy!) Odaadom ő méltóságának az én adataimat, mert ha ő méltósága azt mondja, hogy 81 volt, az a csoportosítástól függ, tudniillik nem minden minősíthető üzemnek. Rendelkezésemre állanak az összes adatok, amelyek szerint ténylegesen üzemnek minősíthető 51 volt. Ebből az 51-ből megszüntettünk 13-at, úgy hogy ma 38 üzem maradt. (Szőke Gyula: Tényleg csak hármat; csak el van rendelve a megszüntetésük!) Beolvasztatott négy, megszüntetve lett kilenc. Ma tehát összesen 38 üzem van, vagyis^ nem kettőt szüntettünk meg, hanem tizenhármat és az üzleti ágakat is hárommal csökkentettük, úgyhogy ma 38 az üzemek száma. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én ezt a számot nem sokallom, sőt mértéken felülinek tartom, és nem is tartom szükségesnek, hogy a székesfővárosnak ennyi üzeme legyen. A törvény rendelkezései módot adnak a kormányzatnak arra, hogy milyen alapelvek alapján intézze ezeket a kérdéseket. A 87. § 4. bekezdése azt mondja, hogy üzemet csak közérdek által indokolt szükséges esetben lehet létesíteni. A 92. § 6. bekezdése pedig a ^következőket mondja: «A belügyminiszter a székesfőváros bármilyen alakban működő nem gazdaságos vagy nem közszükségletet szolgáló üzemének, vállalatának, intézeténeK korlátozását, átalakítását, összevonását vagy megszüntetését elrendelheti.» Az elvi álláspontunk pedig az volt, s vagyoni felügyeleti hatáskörömben eddig is annak az elvnek érvényesítését^ kívántam, hogy a hasznothajtó célzattal létesített üzemeket és vállalatokat be kell szüntetni, ha azok a fővárosnak számottevő jövedelmet okszerű gazdálkodás mellett sem biztosítanak, és hogy oly üzemeket és vállalatokat, amelyek a kisipar érdekeit sértik, ha azok fenntartása közérdekből nem szükséges, szintén • meg kell szüntetni. Ebben a tekintetben tehát ; a kormányzat álláspontja teljesen egyezik úgy Belatiny Artúr, mint pedig Székács Antal ő méltóságaiknak ebben a tekintetben vallott felfogásával. (Székács Antal: Elméletileg tényleg!) Éppen vártam a közbeszólást, hogy «elméletileg», ellenben a tetteket nem méltóztatnak látni. (Székács Antal: Ügy van!) Ha az igen t. felsőházi tag urak lettek volna az én helyzetemben, ők sem tehettek volna mást, minthogy egy törvényjavaslattal jöjjenek az Országgyűlés elé, mert nem volt elég hatalmam arra, hogy oly módon tudjak ezekbe a kérdésekbe .beavatkozni, mint ahogyan azt a közérdek megkívánta volna. Törvényes felhatalmazást kellett tehát kérném, hogy ezekben a kérdésekben a közérdek szempontjából mindazt megtehessem, aminek elintézése r ezekben^ a kérdésekben a közérdek szempontjából feltétlenül szükséges. Erre kértem én a törvényjavaslatban felhatalmazást, és a t. Felsőház bölcseségétől függ, hogy a Képviselőházzal egyetértőleg ezt a felhatalmazást nekem megadni méltóztassék. (Elénk helyeslés.) Amennyire erre a felhatalmazást megkapjuk, mindenesetre élni fogunk vele, mert azért alkottuk meg a törvényt, hogy eszköz legyen arra, hogy élhessünk is vele. Nem elméletileg kívánjuk tehját, hanem a praktikumba kívánjuk átvinni az elméletet és pedig eredményesen, a közérdek szempontjából, mindazon szempontok figyelembevételével, amelyeket bátor voltam megemlíteni. Kifogás tárgyává tétetett, hogy a törvény-