Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-76
Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1930, évi május hó 13-án, kedden. 131 fogalmazók a maguk szavazatainak összegyűjtésével kibuktattak, úgyhogy ők azután pályájuk derekán kénytelenek voltak elhagyni ottani tevékenységük színhelyét, új elhelyezkedést pedig már nem igen találtak, és így csak arra a szűkreszabott nyugdíjra voltak utalva. Ez nem igazságos, nem méltányos, nem emberies eljárás; ennek megszüntetése egyik fődísze a törvényj avaslatnak. Ami azonban a tanszemélyzet választását illeti, itt nekem mégis erős aggályaim vannak. A javaslat azt mondja, hogy a tanszemélyzetet véglegesen a polgármester nevezheti ki, de csak úgy, ha azok alkalmazásához a vallás- és közoktatásügyi miniszter előzetesen hozzájárult. Ha csak a törvényjavaslatnak ez a szövege állana előttünk és a Képviselőházban nem történt volna olyan miniszteri nyilatkozat, amely ennek az előzetes hozzájárulásnak egészen más értelmet akar tulajdonítani, akkor én nyugodt volnék, mert hiszen voltaképpen — amint itt tegnap igen helyesen kifejtették — a kultuszminiszter úr érvényesítheti az ő befolyását azzal, hogy az iskolában olyan iskolarendet és olyan fegyelmet teremt, hogy a nemzethűség ellen vétő vagy tudatlansággal és nem tudománnyal ékeskedő emberek ne kerülhessenek ki onnan diplomával és ne pályázhassanak tanítói állásokra. A székesfővárosnak megrendszaJbályozása ebben az irányban abból a szempontból — amint képviselőházi beszédében mondotta a kultuszminiszter úr — hogy olyan tanítókat, akik a vidéken érdemeket szereztek, csak úgy tud ide áthelyezni a fővárosba, ha neki ez a vétójoga megvan, voltaképpen paktumot jelent: megegyezem veled, hogy te behozol ennyit az én embereim közül s a többit neked engedélyezem. Ez nagyon súlyos precedens, s erre felhívom a nelen nem levő katholikus egyházfők figyelmét, de felhívom a többi felekezetek jelenlevő kénviselőinek figyelmét is, hogy, ha ez a orecedens meglesz és ilyen módon fogják alkalmazni, nem pedig azon a módon, amint a belügyminiszter úr volt szíves a bizottságban kijelenteni, hogv tudni illik ez csak előzetes tiltakozás lehet: akkor elkövetkezhet! k az is, hogy minden felekezeti, minden testületi iskolába, amelyeket a maguk költségén önmaguk tartanak fenn, a kultuszminiszter úr beleszólásával azokat a személveket lehet bevinni, akiket ő akar- és nem azokat, akiket az a felekezet vagy testület akar alkalmazni. Méltóztassanak ennél a pontnál még azt is figyelembe venni, hogy mi fenntartunk 83 kisdedóvodát, 115 elemi iskolát. 49 továbbképző népiskolát, 62 iparostanonciskolát és 8 kereskedőtanonciskolát. Ezekre elköltünk 25,042.000 pengőt. Ezt a kötelességünket a törvény szerint végezzük. De törvényen felül kötelezettség nélkül fenntartunk még 2 főreáliskolát, 4 leányközépiskolát, 10 felsőkereskedelmi iskolát. 16 kereskedelmi szaktanfolyamot, 2 iparrajziskolát, 2 kertészeti és gazdasági iskolát, 3 női ipariskolát, 50 zenetanfolyamot és 3 gyógypedagógiai iskolát, és ezekre elköltünk 6.151.159 pengőt, Elköltünk még összesen 15,351.000 pengőt intézeti szükségletekre, az iskolakötelesek nyilvántartására, a tanszerkészítő műhelyre, az iskolai gyermekvédelemre, a nyugdíjas tanítók fizetésére és közoktatásügyi segélyekre. Vagyis elköltünk összesen 46,545.000 pengőt. Melyik törvényhatósági város költ el ennyit, és mégis egyik törvényhatósági város tanítói választásánál sincs meg ez az úgynevezett sárga folt. ]En a magam részéről kijelentem, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadása ellen e miatt a szakasz miatt gátat vetni nem akarok, nem is kérem a Felsőházat, hop^ méltóztassék ebben az irányban másképpen intézkedni, de aggályaimnak kénytelen voltam kifejezést adni, mert elvégre a majdnem egymillió lakossal bíró székesfőváros annyit áldoz, hogy elvárhatja, hogy az ő gyermekei, akik iskolába járnak itt és oklevelet szereznek maguknak, kerüljenek a mi iskoláinkba, ne pedig idegenek. (Helyeslés.) A közoktatásügyi miniszter úr azt mondja, hogv érdemes, rési tanítók nem tudnak idejutni, és 20—21 éves budapesti leányok bekerülnek az iskolákba. ^ Bocsánatot kérek, minden tanító 21 éves korában kerül az iskolába. Azért, mert Budapesten született valaki, degradálva legyen és kénytelen legyen talán egy nem ismert, idegen vidékre kimenni és ott tanítóskodni addig, míg mint aggszűz megérett arra, hogy a fővárosba visszahozható legyen, s akkor kerülhessen csak ide vissza a szülői házhoz és -az ő szeretett fővárosába? Ezt csak a legnehezebb szívvel tudjuk elfogadni. Arra kérjük a belügyminiszter urat, hogy a jelen nem lévő közoktatásügyi miniszter úrral egyetértően ennek a leendő törvénynek értelmezésénél ne azt vegyék irányadóul, ami a Képviselőházban elhangzott, hanem az irányadó az legyen, ami a törvény szövegében van. Nagyon helyes a székesfővárosi számszék felállítása, mert a polgármester utalványozásait a polgármester alá rendelt számvevő nem ellenőrizheti. Ez kétségtelen. Itt azután felmerült az a kérdés, hogy ez voltaképpen megint új költséget jelent, új költséggel fogja a fővárost megterhelni. Általában véve, ^azt lehet megállapítani, hogy a fejlődő élet kívánalmaihoz alkalmazkodó közigazgatás mindig több és több tisztviselőt igényel. Méltóztassanak csàk visszagondolni, mondjuk, gyermekkorunkra, amikor a főszolgabíró egy esküdttel elintézte az ügyeket, és az akkori egyszerű viszonyok között egészen egyszerűen fenntartotta a közigazgatást. Ma pedig a főszolgabíró több szolgabíróval és nagy személyzettel dolgozik, egyrészt, mert azok a közszükségletek, amelyeket csak a közigazgatás tud ellátni, és amelyeknek ellátását nem tudjuk társadalmi vagy testületi úton biztosítani, megszaporodtak, másrészt pedig azért, mert a, háború után bekövetkezett viszonyok nyomán nekünk sokkal több ellenőrzésre és sokkal „több segélyezésre van szükségünk, mint azelőtt a közigazgatás terén, ez pedig mindig új meg új személyzetet kíván. Nem lehet tehát perhórreszkálni, ha a helyesebb, jobb, biztosabb és gyorsabb közigazgatás érdekében több költség fog felmerülni és több költséget kell megszavazni. Ha — ami nem idetartozik — majd a közigazgatás egyszerűsítésének olyan módját tudjuk megtalálni, hogy a bürokratikusság helyett egyszerűen és gyorsan intéztessenek el az ügyek, amihez azonban nem elégséges csak jó tisztviselői kart, hanem jó társadalmat is kell nevelni. — nevezetesen a polgárságot úgy keli nevelni, hogy ne mindent attól a tisztviselőtől várjon, hanem annak kezére is járjon, amikor nála valamely ügyét el akarja intéztetni: akkor majd kevesebb tisztviselővel is el tudjuk végeztetni dolgainkat. Ha majd megszűnik äz a sok korlátozó intézkedés, amelyeknek szükségessége most fennforog, akkor majd meg tudunk teremteni egy olyan közigazgatási tisztviselői státuszt, amely kevesebbe fog kerülni. Addig azonban, mélyen t. Felsőház, kénytelenek vagyunk ezt a többletet viselni, abból a célból,