Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-76

132 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1930. évi május hó 13-án, kedden. hogy minden polgár joga a közigazgatás terén kellően biztosítva legyen. Helyes és okos dolog, hogy a törvényjavaslatban a főváros vagyonára, leltározására, költségvetésének miként való szabályozására tüzetes és kifejező intézkedések vannak felvéve. De a leghelyesebb az üzemekre vonatkozó intézkedés, amelyért a belügyminiszter urat külön elismerés illeti meg, hogy bátor szóval, erős kézzel és mélységes elhatározással nyúlt bele abba a dzsungelbe és szabályozta azt. Előbb már vázoltam azt az uralmat, amely az üzemek terén uralkodott és uralkodik most is. Kijelentem a következőket: 1914-ben hallottam a törvényhatósági bizottságban először elhangzani azt az indítványt, — amelyet a közgyűlés elfogadott — hogy a tanács terjessze elő az üzemek zárszámadásait. Minthogy a gáz-, villany- és vízvezetéki üzem nem volt külön üzem, hanem ezek bent voltak a költségvetésben, — ezekre vonatkozólag előterjesztették a zárszámadásokat, de a többi üzemekről sohasem kaptunk zárszámadásokat és költségvetést, amikor végre 1925-ben kiverekedtük, hogy legalább házi bizottságok elé terjesztették ezeket. Egy ilyen házi bizottságnak szerencsés voltam tagja lenni és pedig a zöldségüzem zárszámadásait vizsgáló házi bizottságnak. Ott előterjesztették ennek az üzemnek zárszámadását, és abban az foglaltatott, hogy jutalmakra és segélyezésekre 20.000 pengő, vagyis 250,000.000 papírkorona fordíttatott. Amikor kértem, hogy méltóztassék nekem részletezni, ki és miért kapta ezeket, azt felelte a jelenlévő tanácsnok úr, hogy ez diszkrecionális kérdés, amelyhez semmi közünk nincs. Méltóztatik tehát látni, hogy az üzemek hivatali kezelése nem az a paradicsom, amelyet kívánni lehetne. Ellenben jelenleg meg lesznek szabályozva az üzennek — működjenek azok akár részvénytársasági formában, akár oedig csak közönséges üzemi formában, — olykép, hogy mindegyik tartozik a feleslegét nem felajánlani, hanem befizetni a főváros háztartási szükségleteire. Kölcsönt nem vehet felvés kölcsönt nem kaohat, csak a törvényhatósági bizottság- útíán. Ha kölcsönt kap, azt kamatoztatnia kell és vissza kell fizetnie. Azt mondják, hogv hiszen ez olyan természetes és egyszerű. Pedig nem az! A háború alatt a közélelmezési üzem nagyon sok millióval lett dotálva, 'amely milliók különböző időkben befizetve, persze különböző valóságos belső pénzértékkel birtak. Amikor azután az infláció bekövetkezett, ezeket az összegeket rossz papírkoronában szépen befizették a főváros házipénztárába, s az üzem megszabadult ettől a tehertől, több tiszta hasznot tudott kimutatni, több jutalmat tudott adni, nagyobb fizetéseket tudott engedélyezni, több embert tudott alkalmazni, a főváros részére azonban mindezeknek az üzemeknek gyönyörű gazdasági működéséből semmi haszon nem háramlott. A kormány felügyeleti és ellenőrzési joga is igen sok ellentmondást váltott ki. Én úgy vagyok ezzel, hosyha a dolgok rendes folyásban vannak, az ellenőrzés mintegy magától iön. Miután azonban nem mindig mennek a dolgok a maffnk rendes folyamatában, és akkor nem elegendő egv általános kijelentés, hogy a kormányt megilleti m ellenőrzés joga, mert il vénkor maga a kormány sem tndia, hogy az ellenŐrzési jognak mekkora mértékét vegye igénybe, hogy az törvénybe ütköző ne legyen, ennélfogva csak helyes, ha a kormány ellenőrzési joga a legteljesebb mértékben biztosíttatik. Ami a kormánynak •felügyeleti jogát Uleti, ez abban a mértékben, amint azt a törvényjavaslat biztosítja, talán egy kissé túlságba megy. De én azt hiszem, hogyha majd az új törvényhatóság megalakulásával nem egy hivatali autonómia intézi a főváros gazdasági ügyeit, Shanem maga a törvényhatósági autonómia, akkor abban az esetben, há a belügyminiszter ár és az ő tiszteletreméltó tisztviselői kara meg fog győződni arról, hogy milyen becsületesen, milyen jól, milyen gyorsan és milyen hűségesen intézkedik ez az autonómia, ezzel a neki biztosított felügyeleti jogával ok nélkül nem fog élni és ok nélkül nem fog kirendelni felügyelőket, vizitátorokat. Például 1925-ben kirendeltek felügyelőket, ellenőröket és az üzemek megvizsgálására egy egész bizottságot. Ez a bizottság egy vastag kötetben mondotta el, hogy mi minden hiba történt. Akárhány hiba ezek közül olyan, — bárki elolvashatja ezt a füzetet, s ha teljes objektivitással vizsgálja a dolgokat, ugyanezt fogja mondani, — hogy azok egy rendes gazdálkodásban nem fordulhatnak elő. S mégis annak ellenére, hogy a belügyminiszter ár erősen megrótta ezeket, s a magunk részéről követeltük, hogy egy üzemellenőrzőbizottság küldessék ki, amely bizottságban részben a kormány kiküldöttei legyenek jelen, ez hajótörést szenvedett az autonómiának rosszul felfogott érdekében. A feloszlatásról is intézkedik ez a törvényjavaslat és nagyon helyesen és nagyon bölcsen azt mondja, hogyha fel kell oszlatni a törvényhatósági bizottságot, a törvényhatósági tanács továbbra is működik és viszi az ügyeket bizonyos korlátozással. Ezt az intézkedést csak hozsannával lehet fogadni mindazoknak, akik visszagondolnak arra, hogy amikor a törvényhatósági bizottság 1923-ban befejezte működését, és nem tudtak mindjárt új törvényhatósági bizottságot választani, s amikor a kormány a tanácsra bízta az ügyek vezetését, úgyhogy a tanács mint közgyűlést pótló intézmény létezett, akkor a következő ferde helyzet született meg: 9 órakor összeült a tanács mint tanács, és javaslatot tett a közgyűlésnek, azután széjjelmentek, 11 órakor ismét összeültek és amit ott előbb javasoltak maguknak, azt mint közgyűlés (megszavazták, A törvényhatósági tanács ezt nem teheti meg, mert a törvényjavaslat (szerint a törvényhatósági tanács hatásköre erre nem terjed ki. Ekkor szavazták meg az úgynevezett vigalmiadót, amely nagyon sok művészi intézményre nézve nagyon sérelmes, és most azért nem lehet megszüntetni, mert nem tudják mivel pótolni azokat a bevételeket, amelyekre ezen a réven tesznek szert. Ha ezt az intézményt és más ilyen intézményeket ez a tanács akkor nem hoz létre, a törvényhatósági bizottság szabad kézzel egészen másképpen intézkedhetett volna. Szőke Gyula t. tagtársam kifogásolta azt, hogy az árvaügy, a közigazgatási bizottság és a közmunkatanács jogköre itt szabályozva nincs. A közigazgatási bizottság jogköre az illető törvényben van szabályozva, s ez a kettő egymás mellett nagyon helyesen és jól fog működni. Az árvaügy szabályozása nem közigazgatási dolog, habár az árvaszék közigazgatási szervként működik, mert én ezt inkább jogi kérdésnek tekintem. Ennélfogva helyesebb, ha ezt a kérdést egy külön törvénnyel oldjuk meg, amelyben a magánjogi érdekek megvédésére megfelelő kautélákat állítunk fel, mintha közigazgatási utón történnék annak rendezése. A törvényjavaslatnak mindezek az előnyei sokkal hatalmasabbak azzal szemben, ami a törvényben nem egészen megfelelő, de amit az 0