Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-75
122 Az országgyűlés felsőházának 75. ii őrzés hova vezet, annak kiáltó példája a büntető expedíció során a Beszkárt ellen ^vezetett 5—6 vizsgálat, amikor is a vezetőség és a személyzet hónapokon át jóformán egyebet sem tett, mint adatokat szolgáltatott, számításokat és jelentéseket készített. Külön kell kitérnem ezzel kapcsolatban a törvényjavaslatban foglalt nóvumra, a fővárosi számszékre. Elvben bizonyára tetszetősnek látszik az állami számvevőszék mintájára egy hasonló fővárosi hivatalnak beállítása, gyakorlati szempontból azonban kevés jót várok ettől az intézménytől, ellentétben az előttem felszólaltak által hangoztatottakkal. Az állami számvevőszék hosszú fennállása óta tudtommal nem volt példa arra, hogy például a virement-jog súlyos megsértése miatt valaha meggörbült volna a legdúsabb hajú miniszterek egyetlen hajszála is. A haj levágásáról meg ágyáltalán nem lehet szó, mert hiszen az állami számvevőszék helytelenítését nem lehet ollószámba venni. Nem vitás, mélyen t. Ház, hogy minden nagyobb intézménynek szüksége van a bevételek, de különösen a kiadások ellenőrzésére. De hiszen a fővárosnál az utóbbi amúgy is megtörtént. A mai számvevőség az ügyosztályok utalványozását rögtön visszaküldte, ha az illető fejezeten már nem volt fedezet, a rendkívüli utalványozást pedig csak akkor fogadta el, ha a polgármester sajátkezűleg írta az ügyiratra a kiutaló rendelkezést. Ilyen módon in flagranti lehetett a túllépést elcsípni vagy legalább is leszögezni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Széchenyi fürdő!) Erre már rámutatott Szőke t. barátom, (Scitovszky Béla belügyminiszter: De tévesen!) ennek következtében a miniszter úrral az idő rövidségére való tekintettel, nem kívánok hosszasan vitatkozni. Segít-e majd ezen a rendszeren a számszék, ha utána fog kullogni az eseményeknek a már megtörtént utalványozások revideálásáyalt Csak mellékesen említem meg, hogy székesfőváros már rendben van a maga zárószámadásaival, holott az állami zárószámadásoknak zz 1923/24. évre eső* része csak a közeljövőben fog nyilvánosságra kerülni. A sok felügyeleti és ellenőrzőfórum, a főpolgármesteri és polgármesteri hatáskörnek nem adminisztratív, hanem politikai okokból való megállapítása sok nehézséget és súrlódást fog okozni, amint azt a törvényjavaslat 49. §-ának 5. bekezdése is megállapítja, s világos, hogy mindez a közigazgatást nem fogja egyszerűbbé és gyorsabbá tenni. Ezzel kapcsolatban rátérhetek annak a kérdésnek megvilágításara, olcsóbbá fogja-e tenni az új törvény a főváros közigazgatását. Erre a kérdésre mindjárt és határozottan nemmel felelhetek. Nem akarom most számba venni annak a kihatását, hogy a törvényhatósági tanács tagjai tiszteletdíjat, az üzemigazgatósági tagok pedig jelenléti díjat fognak kapni (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kaphatnak!) Fognak is kapni. Teljesen igaza van az igen t. belügyminiszter úrnak, amikor azt mondja, hogy az állandó és szakszerű munkát nyíltan kell honorálni. De. bizonyos az, hogy némi többkiadással kell számolnunk ezen a téren is. Itt van mindjárt az előbb említett számszék, amelynek igazgatóját és helyettesét az 58. § ötödik bekezdése szerint a belügyminiszter nevezi ki, természetesen a főváros terhére, noha ez határozottan nincs kimondva. Az 51. § hatodik bekezdése szerint pedig a számszéki igazgató feladatkörének ellátásához szükséges személyzetet — a polgármester, megallgiatásálése 1980. évi május hó 12-én, hétfőn. I val — a főpolgármester rendeli ki. Ebből a személyzetből bizonyára csoportokat fognak alakítani, esetleg minden ügyosztályra különkülön s így természetesen elég drága apparátus fogja terhelni a fővárost. Nem a köteles tisztelet figyelmen kívül hagyásával említem második helyen a főpolgármestert, akinek sokirányú felügyeleti, ellenőrzési, személyzetügyi teendőit szintén külön személyzet fogja ellátni. A főpolgármester az esetleges vizsgálatokhoz külső szakértőket is jelölhet, természetesen szintén a főváros terhére. Amikor az egyik oldalon a kormány állandóan létszámcsökkentésre törekszik, s ma a fővárosban az életbevágó műszaki feladatokat hetijegyzékes vagy havidíjas mérnökök végzik s a számvevőség és az adóhivatalok személyzet hiányában alig képesek munkakörüket betölteni, akkor a másik oldalon új hivatalokat kreálnak, melyeknek jogosultsága és munkaeredménye legalább is problematikus. Egy másik nóvum, mélyen t. Ház, ebben a törvényjavaslatban a tanács kivégzése. Nem lehet hivatásom a tanács védőjének felcsapni. De az ebben a Háziban kötelező tárgyilagosság" megköveteli annak a megállapítását, hogy 1872 óta a tanács rendkívül sokat tett a főváros fejlesztése és naggyátétele terén, szakszerűségével és tisztakezűségével egyaránt. Ráfogták, hogy nem magyar intézmény, noha tudtommal már első királyaink alatt is volt királyi tanács, mert hiszen a józan ész teremtette mes; olyan elhatározásokra és intézkedésekre, ahol részletes tudásra, átfogó koncepcióra és az embereket egymással szemben ellensúlyozó kollegiális szervre van szükség. A legdemokratikusabb testület volt a székesfőváros tanácsa, mert még ma is tekintetes, holott a tegnap a szántóföldről iá fővárosba szökött háztartási alkalmazott ma már mind nagyságos. Nem akar ez sEemibeállítás lenni a tervezett törvényihatósági tanáccsal — a harma'dik nóvummaL Ezt a testületet, a mostani feleresztett formájában is, az autonómia gondolatához közelebb állónak látom, mert a polgárság megbízottai közvetetlenül határozhatnak, intézkedhetnek, ellenőrizhetnek. Mégis e mellett a szerv mellett is fenntartandónak vélem bizonyos formában a mai tanácsot abból a célból, hogy az ügyeket szakszerűen előkészítse. Erre vonatkozólag a részletes tárgyalásnál leszek bátor előterjesztést tenni. Mélyen t. Ház! A tör vény hatósági tanácsra vonatkozóan tett » kijelentésemimel elérkeztem annak az Ígéretemnek teljesítéséhez, hogy tárgyilagosan rámutatok a törvényjavaslatnak elismerést érdemlő részére is. Talán nem lesz gyanús illatú az a dicséret, amellyel az érdekképviseleti szakaszt illetem, noha a mélyen t. miniszterelnök úr és belügyminiszter úr eredetileg másképpen tervezte. A magam részéről nem rajongok éppen az érdekképviselet ilyetén beállításáért. Mert vagy korporativ alapon képzeljük el a hatalom gyakorlását, s itt ismét utalok a fasiszta rendszerre, s akkor az egész társadalmat kell korporációkra tagolva felvenni az alkotmány sáncaiba, vagy az autonomikus alapon maradijunk, és akkor felesleges egyes érdekképviseleteket, mások mellőzésével, a törvényhozó és végrehajtó hatalom attribútumaival felszerelni. De ha az utóbbi megtörténik, kétségkívül az autonómia kívánalmának jobban felel meg az a rendelkezés, hogy a törvényíhatóság választja meg az érdekképviseleti csoportokból a törvényhatósági bizottsági tagokat, mintha ezek
