Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-75
Az országgyűlés felsőházának 75, ülé a csoportok a saját köbelükből választanának bizottsági tagokat. Ez semimikéip nem lehet capitis diminutio, mert hiszen az örököstagdkat is a törvényhatósági bizottság közgyűlése válasatja. Itt jegyzem meg, thogy az örököstagság intézménye — a negyedik nóvum — nem sérti az autonómia gondolatát, inert hiszen külföldi autonómiákban is találunk olyan szervet, amely — igaz, hogy tisztán választás alapján — az autonómiában a folytonosságot képviseli. A tanácskozásra és határozathozatalra vonatkozó ügyrendi rendelkezéseiket csak helyeselni lehet. Aki ismieri a főváros jelenlegi ügyrendjét, készséggel koncedálja, hogy annak az időpazarlásnak és hazabeszélésnek, amelynek ajtó-ablak tárva volt, gyökeresen véget kellett vetni. Az az obstrukció, amely a Községi Takarékpénztár megalkotása körül napokon, (Egy hang a középen: Heteken át!) heteken át folyt s amely végül is kompromisszummal végződött, hatalmas argumentumot adott a kodifikátor kezébe. Kétségkívül közjogi jelentőségű, mélyen t. Ház, a nyilvánosság szabályozása a fővárosi ügyek tárgyalásainál. A sajtó ebben igen nagy közjogi sérelmet lát. Én éhben a felfogásban nem osztozkodom, bár egyébként, mint egy várospolitikai lapnak volt szerkesztője, az utolsó volnék, aki a sajtó jogos igényeit meg akarnám nyirbálni. Az sem szenved kétséget, hogy a polgárságnak joga van a legelterjedtebb hírszolgálati intézmény révén tudomást szerezni arról, hogy az ő bőréről hogyan határoznak és intézkednek azok, akik az ő bizalmából kerültek be a törvényihatósági bizottságba.. Teljesen igaza van anna)k a felsőházi tagtársamnak, aki egy római mondás idézésével azt mondta, hogy a közügy embereinek üvegházban kellene lakniok. De viszont nem ismerek olyan bolond embert, még ha közéleti férfiú is, aki háló- és fürdőszobáját és hasonló természetű helyiségeit üvegből készíttetné. Ez, mélyen t. Felsőház, egyenes beszédre áttérve, azt is jelenti, hogy a közönséget nem tanácsos minden esetben a tárgyalás alatt lévő ügyekről nagy részletességgel tájékoztatni, mert ez sok esetben félreértésekre adhat alkalmat. Ellenben igenis joga van a polgárságnak megtudni azt, hogy megbízottai mikor és mit tárgyalnak. Erre szolgálnának a hivatalos kommünikék, persze nem olyan klaszszikns rövidséggel, hogy pl. a törvényhatósági tanács — á la minisztertanács — kizárólag- folyó ügyekkel foglalkozott. A közgyűlés r különben is nyilvános és tudtommal a törvényhatósági tanács a fontosabb pénzügyeket ugyancsak nyilvánosan tárgyalja. A többi nehézségeken majd csak átsegíti a sajtót — a köteles diszkréció. A törvényjavaslat legszükségesebb és talán, legjobban sikerült résziéneik — egyes rendelkezésektől elteikintve — a harmadikat tartom, mely a székesfőváros háztartásáról szól. Ennek szabályozását az eddigi fővárosi törvények mellőzték, noha például magukban a fővárosi üzemeikben a székesfőváros közönségének rendkívül nagy pénzáíldozatai vannak beruházva. Feltétlenül helyes rendelkezéseik azok, Hitelesítik : Isaák Gyula s, le. naplőhitelesítő-bii • 1930, évi május hő 12-én, hétfőn. 123 amelyek az üzemek beruházási és forgótőkéjére, a törlesztés módjaira, a tartalékalapra s különösen az újítási tartalékalapra vonatkoznak. Végül a 3. § 6. pontjában foglalt rendelkezéssel kapcsolatban azt az óhajomat fejezem ki, hogy az igen t. belügyminiszter úr az új kerületbeosztást mielőbb állapítsa meg, mert egyrészt egyes kerületek kiterjedése és népessége olyan nagy, hogy azoknak kielégítő közigazgatása ma már alig lehetséges, másrészt pedig új kerületeknek személyi és dologi vonatkozásban való megszervezése amúgy is sok időt fog igénybe venni. Mélyen tisztelt Felsőház! Fejtegetéseim végére értem s befejezésül csak egy kérelmet terjesztek a tisztelt kormány elé, amely röviden így szól; változtassa meg mentalitását a székesfővárossal szemben. A főváros egyes dédelgetési rohamoktól eltekintve, legtöbbnyire mostohagyermek volt a kormány szemében és csak a koalíció és Wekerle Sándor kormánya alatt tapasztalt szeretetet. Pedig méltóztassanak elhinni, hogy a székesfőváros teljes mértékben rászorult a megértő gondoskodásra, mert a maga részéről vérremenő áldozatokat hoz, az egész ország gazdasága, kultúrája, egészségügye, szociális békéje érdekében. Ha időm volna, rámutathatnék arra, hogy az utolsó súlvos tíz esztendő alatt is mennyit alkotott ez a sokat ócsárolt főváros. Mi talán elfogult bírái vagyunk az állapotoknak, de rá kell mutatnom arra, hogy elfogulatlan és sokszor velünk nem is rokonszenvező idegenek, akik a háborút megelőző években látták fővárosunkat, milyen elismeréssel és sokszor elragadtatással nyilatkoznak annak csodálatos fejlődéséről. De még a szűkkeblű és nehézkezű pénzemberek is elismerik ezt s ennek legcsengőbb bizonyítéka a székesfőváros elismert hitelképessége a külföld szemében. En azt hiszem, hogy a felolvasott indokolás nyomán nem lesz nehéz a kormánynak a megváltozott mentalitás szerint cselekednie. A törvényjavaslatot egyébként, azért mert lényeges módosítását úgy sem remélhetem, mert kétségkívül szerencsés részei is vannak s végül mert a szükséges korrekciók úgy sem maradhatnak el, általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 13-á,n § kedd délelőtt 10 órára tűzöm ki, amelyen folytatjuk a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslatnak és a miniszteri jelentéseknek tárgyalását. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Gróf Bethlen Pál jegyző: (olvassa az ülés jegyzőkönyvét) Elnök: Kérem a tisztelt Házat, van-e valakinek észrevétele a felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs.) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 20 perckor.) Jalsoviczky Sándor s. k. igi tagok. FELSŐHÁZI NAPLÓ. V. 23