Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

114 Az országgyűlés felsőházának 75. ülése 193,0. évi május hó 12-én, hétfőn. tett megfelelő módon, ég megtalálták szemé­lyes felelősség alapján azokat, akik felelősségre vonhatók voltak. Ha tehát csak azért kell a polgármestert személyesen felelőssé tennem, hogy legyen va­laki, aki a felelősséget viseli, ez már megvolt. Ezért tehát a tanácsrendszert, amelyben igen sok jó is volt, a mellett, hogy meglehetősen sok tévedés és hiba — minthogy ők is emberek — előfordulhatott, a tanácsi rendszert annál ke­vésbbé tudnám eltörölni, mert azt, amit he­lyébe akarnak részben állítani, a törvényható­sági tanácsot, nem tartom olyan objektívnek, tárgyilagosnak és annyira szakértő és függet­len bizottságnak, mint azt a tanácsot, amely életfogytiglani választás alapján állandóan a helyén maradhat, (minden pártpolitikai táma­dás dacára. (Egy hang a középen: A törvény­hatóság akarata ellen működik!) Mélyen t. tag­társam, méltóztassék elhinni, hogyha mi bele­nézünk abba, hogy hogyan működik ma a ta­nács, akárhányszor azt fogjuk látni, hogy a tanács működése nem a törvényhatósági köz­gyűlés akarata ellenére, hanem más, magasabb hatalmaknak kívánságára történik. Es ezt ezután sem fogják megakadályozni, mert méltóztassék nekem elhinni, hogy nem a törvény betűi fogják majd irányítani, hanem az élet fogja továbbra is irányítani a fővárosi közigazgatást, és abban mindig lesznek olyan megnyilvánulások, amelyek akárhányszor a törvény mellett, de akárhányszor a törvény el­len fognak érvényesülni akarni Ennélfogva én azért, mert valamikor megtörtént, hogy a tör­vényhatóság határozata nem hajtatott végre, annál kevésbbé ítélném a tanácsi rendszert ha­lálra, mert hiszen akárhányszor megtörtént, hogy hozatott olyan törvényhatósági határozat, amely a változott viszonyok között nem is volt végrehajtható, vagy nem lett volna okos azt végrehajtani. Most tehát csak azt kell még vizsgálnom, hogy a törvényhatósági tanács megalakulása és működése lehet-e olyan hatályos, és annak ügyköre szét van^e annyira választva, hogy az a főváros javára jobban tud működni, mint ahogy az eddigi tanács működött. A főváros törvényhatósági tanácsát a közgyűlés fogja arányszám szerint a pártokból választani. Egy jó van még e mellett, az, hogy a főpolgármes­ternek joga van kinevezni — úgy emlékszem — hat tagot, ez tehát egy bizonyos stabilitást fog adni annak a törvényhatósági tanácsnak, amely egyébként tényleg a pártokból alakulna nieg. Most ebbe a tanácsba be fognak kerülni a pártok képviselői, akik azonban nem ismerik a min­dennapi ügyeket úgy, amint azok a közigaz- " gátasban lefolytattatnak, hanem csak referáda alapján fogják az ügyeket ismerni, és itt is ugyanaz lesz, ami más irányban a közigazgatási bizottság működésében van, hogy egyszerűen referálnak a tanács tagjai, el fogják mondani bizonyos kifogásaikat, és ezzel az ügy el van intézve. Méltóztassék elhinni, hogy.az iniciatl­vát csak azok a tisztviselők adhatják, akik ab­han a hatóságban hatósági hatáskörrel működ­nek, és akiknek megvan az a lehetőségük, hogy ebben a hatósági hatáskörben kigondolt, helye?? és jó terveiket és céljaikat munkájukkal közvet­lenül meg is tudják valósítani. Én ezért a tör­vényhatósági tanácsot nem tartom olyan jó­nak, hogy azért a tanácsot elvessem. Mélyen t. Felsőház! Most nem beszélek ar­ról, hogy a tisztviselők választása mennyiben van helyesen pótolva a főpolgármesteri és a polgármesteri kinevezéssel, mert őszintén meg­vallva, ezt én a közigazgatás működése tekinte­tében csak másodrendű kérdésnek tekintem. Nem beszélek arról sem, hogy a tanerők meg­választása vagy kinevezése mennyiben marad­jon a régi alapon a tanács kezében, vagy meny­nyiben menjen át az új polgármesteri kineve­zés körébe a kultuszminiszter jóváhagyása, il­letve ellenőrzése mellett. Nem beszélek erről azért, mert ennek a nagy törvényjavaslatnak eh fogadása esetén ez úgyis másodrendű kérdéssé válik. Ha mi belemegyünk abba, hogy ebben a törvényjavaslatban a törvényhatósági autonó­miának módosításával nagyobb hatalom^ adas­sék a kormány kezébe — és a magam részéről végül is nem tartom helytelennek, ha a kor­mánynak bizonyos nagyobb hatalom adatik a mai nehéz viszonyok között, különösen a gyors rendelkezésre, ha akkor az esetben, ha a fővá­rosi tanerők feletti ellenőrzés jogát megadjuk a kultuszminiszternek, ez egy cseppet sem lehet rosszabb, mint az, ha mi bármely szakminisz­ternek az ellenőrzés és a felügyelet jogát meg­adjuk. Egyénileg nem tartom helyesnek, hogy ami­kor a legkisebb falu tanítóját megválaszthatja szabadon a falu képviselőtestülete, ugyanak­kor Budapest főváros tan személyzetét a kul­tuszminiszter előzetes cenzúrája alapján lehes­sen a polgármesternek kinevezni. Ezt egyéni­leg nem tartom helyesnek. Néni tartom helyes-, ijek. azért sem, mert a fővárois olyan nagy ter­het visel a közoktatásügy terén, hogy méltó lenne arra, hogy ezért megkapja legalább azt az ellenszolgáltatást, hogy ugyanannyi joga legyen, mint van a legkisebb iskolafenntartó­nak. Én egyénileg ezt.a jogot a fővárosnak is megadnám. De nem beszélek most erről és nem teszek erre vonatkozólag külön indítványt azért, mert — amint mondottam — ha már egy­szer az egész rendszer, az egész törvényjavas­lat elfogadtatik vagy elvettetik, akkor ez a részletkérdés úgy sem fogja az egészet érinteni. Mélyen t. Felsőház! A bizottsági tárgyalás során azt mondottam, hogy akkor tudom el­fogadni a törvényjavaslatot, ha azon módosí­tás történik. A bélügyminiszter úr ő nagymél­tósága kijelentette, hogy olyan nagy politikai és közigazgatási érdek az, hogy ez a, törvény­javaslat min-él előbb törvényerőre emelkedjék, hogy ő nem tudna hozzájárulni ahhoz, hogy azon bármely .módosítás történjék és hogy bár­mely módosítás miatt visszaküldessék a tör­vényjavaslat az országgyűlés másik házához. Ha ezt látom és látom e mellett azt, hogy az együttes bizottságok szótöbbséggel, de minden­féle módosítás .nélkül fogadták el a javaslatot, akkor azt hiszem, hogy most egy módosító ja­vaslatnak részemről való beterjesztése annyit jelentene, hogy a belügyminiszter úr ő excel­lenciája mégis megtartaná eddigi álláspontját és azt jelenteidéi hogy én feltételesen kellene hogy nyilatkozzam, amire pedig a tárgyalásnak ebben a szakában nem vagyok hajlandó. En tehát kijelentem, hogy tekintettel a törvényjavaslatban levő hiányokra és tekintet­tel azokra a rendelkezésekre, amelyeket nem tartók helyesnek, én a törvényjavaslatot rem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök: Szólásra következik Pap József ő méltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mé­lyen^ tisztelt Felsőház! Az igen t. előttem szóló tagtársam abból indult ki, hogy ennek a tör vény javaslatnak megbíráláisánál nem dominál­nak politikai szempontok és az önkormányzat kérdésének szempontjai. Én merőben ellentétes álláspontot foglalok el, mert én abból a szem­pontból akarom vizsgálni a törvényjavaslatot, i

Next

/
Thumbnails
Contents