Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

Az országgyűlés felsőházának 75. ülé, hogy az önkormányzat és a politikai szempont hogyan érvényesül benne. Ha bármely nemzetnek, tehát a magyar nemzetnek is politikai és jogtörténetét tanulmány tárgyává tesszük, azt látjuk, hogy az állami főhatalmak iránt mindig igen nagy volt az érdeklődés, hogy azok hogyan oszol janalk in eg, sőt nagy volt a harc és a verseny is a tekintetben, mily mérvben vegye ki abból részét a nemzet. Itt is arról van szó, hogy a végrehajtás hogyan történjék, tisztán és kizárólag állami szervek közbejöttével-e vagy pedig az önkormányzati formáknak, az önkormányzati alakulatoknak igénybevételével? Azzal tisztában vagyunk mindnyájan, hogy nem képzelhető el egy olyan rendszer, amely kizárólag csak állami igazgatás legyen, hogy csak az állami szervek hajtsák végre az egész vonalon az igazgatás minden teendőit, de éppen úgy lehetetlen az is, hogy tisztán az önkormányzati elemek kezébe tétessék le a végrehajtás és a közigazgatás. Egy helyes megoszlási alapot kell tehát keresni arra, hogy hogyan osszuk szét a hatásköröket az állami tisztviselők, az állami közegek, másrészt pedig az autonom önkormányzati alakulatok között. Tisztában vagyunk azzal, hogy az önkormányzat nem képez öncélt, mert az önkormányzat csak eszköz, az állam céljainak, érdekeinek megvalósítására, másrészt azonban a polgárok nyugalmának, boldogulásának, jólétének előmozdítására is. Helytelennek tartanám azt, ha valaki azt mondaná: fogadjuk el a francia rendszert, mert ez a legcentralisztikusabb, mert ott az államnak a legnagyobb hatalma van és ott az önkormányzat majdnem a nullára van leszorítva, de éppen úgy nem volnék barátja annak, ha valaki azt ajánlaná, hogy fogadjuk el vakon a« angol önkormányzati rendszert, ahol tudjuk, milyen nagy befolyása van az egyes önkormányzati alakulatoknak és önkormányzati testületeknek. Minden közigazgatást az illető nemzetnek egyéniségéhez, az illető nemzetnek történetéhez, temperamentumához fűzötten kell megalkotni és abban rejlik éppen a törvénynek művészete, ha helyesen tudja megosztani az állami tisztviselők hatáskörét, befolyását, szemben az önkormányzati formáknak alakulásával. Két szempontból kívánok hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz. Az egyik az, hogy vájjon helyes-e, hogy politikai kérdésekkel is foglalkozik a törvényjavaslat, vájjon nem lett volna-e elegendő, hogyha tisztán és kizárólag az adminisztrációra szorítkozott volna, a másik pedig, milyen arányban történik a törvényjavaslatban a megoszlás az állami igazgatás és az önkormányzati igazgatás között. Aki a reformot akarja a közigazgatás szempontjából, annak nézetem szerint a reformot akarni kell a^ politikum szempontjából is, mert hiszen >a két dolog szervesen összefügg, hiszen az önkormányzati testeknek felállítása, az, hogy milyen hatáskört adjon iaz önkormányzati testeknek, az a további kérdés, hogy az önkormányzati formák felett ki gyakorol milyen ellenőrzést és felügyeletet, az mind politikum, amely az adminisztrációval szorosan összefügg. Én tehát helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslat nem tisztán és kizárólag az egyes igazgatási, adminisztracionális hiányoknak, intézményeknek kijavítására, toldására-foldására szorítkozott, hanem kiterjesztette a reformot a politikai kérdésekre is. A másik kérdés pedig, amelyet felvetek az, hogy vizsgálat tárgyává kell tennem, hogy vájjon a törvényFELSÖHÁZI NAPLÓ. V. re 1980. évi május hó 12-én, hétfőn. 115 javaslat tényleg sérti-e az autonómiát, az önkormányzatot annyira, amint ezt olvastuk a sajtóban s hallottuk a Képviselőházban, tudniillik, hogyha a törvényjavaslat törvényerőre fog emelkedni, akkor lehet-e még szó arról, hogy Budapest székesfővárosnak van-e autonómiája. Ez túlzás, mélyen t. Felsőház. Objektíve kívánom megbírálni és megítélni a helyzetet. Nézetem az, hogy ennek ia törvényjavaslatnak vannak egyes intézkedései, amelyek teljesen tiszteletben tartják az autonómiát sőt vannak egyes intézkedései, amelyek a mai állapottal szemben az Önkormányzatot alátámasztják, tehát növelik. Nem hallgathatom el azonban azt, hogy vannak olyan rendelkezései is, amelyek erősen érintik az autonóm hatáskört, és az autonómiának gondolatát, erősebben talán, mint ahogy erre a kitűzött cél szempontjából szükség lett volna. Magyarországon a jogifejlődés mutatja, hogy mindinkább gyöngül az önkormányzat és előtérbe lép az állami igazgatás, annak dacára, b-Ogy az 1848 előtti rendi alkot-, many és az 1848 utáni parlamentáris alkotmány is nagy súlyt helyezett az önkormányzatra és hogy az önkormányzatnak nagyon nagy nemes múltja van a magyar históriában. Az utolsó időkben láttuk, hogy voltak egyes igen lényeges és fontos ügykörök, amelyek azelőtt a vármegyéknek, a városoknak autonóm hatáskörébe tartoztak, most pedig az ! állami hatalomnak hatáskörébe kerültek. Így i az 1877 : XXIV. te, a megyei mérnöki állássokat megszüntette és az államépítészeti hivatalba utalta ezek teendőit; az 1881 : III. te. a i közbiztonsági szolgálatot a katonailag szerveI zett m. kir. csendőrségre ruházta; az 1900. évi XVII. te. az állategészségügyet államosította; az 1903:111. te. a vármegyék pénzkezelését az adóhivataloknak, illetőleg a pénzügyigazgatóságoknak a hatáskörébe utalta. A törvényjavaslat is ezen az _úton halad, mert amint említettem, vannak a javaslatban egyes intézkedések és rendelkezések, amelyek a mai állapottal szentben az autonómiát szűkítik, és az állam hatalmát növelik. A tervezet egészen őszinte ebből a szempontból és azt mondja, hogy az autonómiát maga az állam, illetőleg a törvényhozás adja, mert ez az államhatalomból fakad, a törvényhozás a forrás, éppen ezért a meglévő autonómiát a törvényhozásnak joga van revízió tárgyává tenni, joga van esetleg szűkíteni, esetleg tágítani. Annak ellenére, hogy ez a joga megvan, azt a célt tűzte ki a törvénytervezet, hogy nem akarja a főváros autonómiáját sérteni, megbénítani, fenn akarja tartani, mert abból indult ki, hogyha meg is szorította az autonómiát egyes pontokban, mégsem lehet beszélni az autonómia sérelméről, ha az autonómia azért életképes. Azok az intézkedései a törvényjavaslatnak, amelyek arra vonatkoznak, hogy a törvényhatósági bizottság és a törvényhatósági tanács hogyan állíttatik össze: ezek a rendelkezések a politikum körébe vágnak és megállapíthatók hogy itten nincsenek olyan rendelkezések, amelyeknek célja az lett volna, hogy az autonóm elem a törvényhatósági bizottságból és illetőleg a törvényhatósági tanácsból szoríttassék le az állami hatalom javára. A törvényhatósági bizottság 231 tagból fog állani. Ezen 231 tag közül 150 tagot szabadon választanak, mégpedig nagyon széles választói jog alapján és titkos választással. Kétségtelen tehát, hogy ezen 150 bizottsági tag választásánál a polgárok akarata a legnagyobb mértékben érvényesülhet. 22