Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.
Ülésnapok - 1927-75
Az országgyűlés felsőházának 75. ülése 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. 111 Mélyen t. Felsőház! Nem kívánok részletesen foglalkozni a törvényjavaslattal, hiszen az közismert. Nem kívánok most politikai álláspontot elfoglalni ebben a kérdésben, mert egyéni meggyőződésem az, hogy közigazgatási törvényt alkotni politikai szempontból, főleg pedig pártpolitikai szempontból vizsgálva a dolgot, nem volna helyes. Nem kívánok most önkormányzati tekintetekre sem figyelemmel lenni, mert végeredményben egyéni nézetem az, hogy inkább alkotok jó törvényt és kisebb önkormányzati hatáskörrel legyen az a közigazgatás felruházva, minthogy legyen széles, de az önkormányzat esetleges hibái következtében gyengébb a közigazgatás. (Az elnöki széket Beőthy László foglalja elj En kizárólag úgy nézem a törvényjavaslatot, amint az előttem fekszik, amint azt az előadói javaslat elénk adja és mégis kénytelen vagyok ellene felemelni a szavamat éppen azon évtizedes tapasztalat alapján, amelyet a közigazgatás terén és a fővárosi törvény alkalmazása során a főváros életében szereztünk. Az előadó úr azzal okolja meg a törvényjavaslat ajánlását, hogy ez a törvényjavaslat megoldjia .a háztartás, a vagyonkezelés és iaz üzemellenőrzés kérdését. Némethy ő excellenciája még hozzáteszi, hogy ez jobbá, gyorsabbá és egyszerűbbé teszi a közigazgatást é> a mellett nem árt az autonómiának sem. Hozzáteszi azonban, hogy a Képviselőház előtt paktumszerű megállapodások létesíttettek és ezek bizony az eredeti törvényjavaslaton olyan módosításokat vontak maguk után, amelyekkel részben maga sem ért egyet és öröminiel üdyözli a kisgyülésben, illetőleg a törvényhatósági tanácsban megnyilatkozó szakszerűséget, amely ezután iá közigazgatásnak csak javára fog válni. Mélyen t. Felsőház! Amikör ezt a törvényjavaslatot nézem és elismerem, hogy vannak javítandó életmegnyilvánulások Budapest székesfőváros törvényhatóságában és közigazgatásában, akkor néznem kell a régi törvényt is, amelyet módosítani akarunk. S. Ina nem tudok egyetérteni Némethy ő excellenciájával abban, hogy a vármegyei törvényt módosítottuk, holott az neaní volt olyan öreg, mint a sztékesfóvárosi törvény, tehát ezt is módosítani kell, akkor egyrészt azt kell mondanom, hogy ta székesfővárosi törvény már ismételten módosíttatott, az tehát minden részében nem tekinthető olyan elavultnak, de másrészt egészen nyiltan ki kell jelentenem, hogy a törvények nem évekre alkottatnak és abból, hogy valamely törvény eléri a hatvanadik életévét, még nem következik, hogy módosítandó, hiszen mi ismerünk nagyon sok törvényt, amely talán még idősebb, mint az a hatvan év és azóta is állandóan alkalmaztatik, alkalmaztatik még egészen helyesen a mai megváltozott viszonyok között is. S ha én nézem a régi fővárosi törvényt, az 1872: XXXVI. tc.-et, akkor meg kell állapítanom, hogy ez törvénytárunknak egyik legjobb alkotása volt és nemcsak azoknak a viszonyoknak felelt meg teljesen, hanem ja törvény nagy része ma is alkalmazható volna és alkalmazható is. Van azonban nálunk egy nagy eredendő hiba, az, hogy megalkotjuk a törvényeket, de azokat nem alkalmazzuk és amikor a nem alkalmazás következtében bajok állanak elő, hiányokat látunk, akkor egyszerűen azt mondjuk: alkossunk új törvényt. Ha én végignézem a mostani törvényjavaslatot és azzal szembeállítom az 1872 : XXXVI. tc.-et, kivéve a városi törvényhatósági gyűlés megalakulására vonatkozó részt, azt kell mondanom, hogy mindaz, ami az új törvényjavaslatban, mint alapelv le van fektetve, már az 1872 : XXXVI. tc.-ben, ha nem is olyan részletesen kifejtve, mint a jelenlegi törvényben, de alapelveiben érintve van és olyan rendelkezések vannak benne, amelyeknek továbbfejtése egyrészt a főváros szabályrendeletalkotási jogával, másrészt a kormány rendeletkibocsátási jogával annyira életképessé tudja tenni a régi törvényt, hogy azon alig kellene módosítani. A mondottak ellenére elfogadom, hogy módosítsuk a régi fővárosi törvényt, de akkor azt szeretném, hogy ez a módosítás ne legyen gyengébb, mint >a régi törvény, ez a módosítás legyen előrehaladás, de ne legyen olyan nagy lépés, amely egyúttal közel van a sötétbeugráshoz. A törvényjavaslat indokolása azt mondja, hogy szükség van új törvényre, mert hiszen a kormány ellenőrzési jogát, a főváros szabályrendeletalkotási jogát, vagyonkezelési jogát ós az üzemek ellenőrzési jogát törvényes alapra kell fektetni. Ha azt nézem, hogy az 1872: XXXVI. te. a 4, és 10. §-ában már a kormánynak teljes ellenőrzési jogot ad és ha azt nézem, hogy az 1924: XXVI. te. a kormánynak ezt a jog'át kiszélesíti, valamint kiszélesíti az 1929: XXX. te. is, akikor megvallom őszintén, nem látom nagyon szükségesnek, hogy kizárólag ezért új törvényt alkossunk. Ha nézem a főváros vagyonkezelési jogát, amelyről az 1872:XXXVI. te. már rendelkezett és a költségvetési és zárószámadási jogról talán ugyanazzal a precizitással rendelkezett, mint a mostani törvényjavaslat, mert hiszen már az a törvény is kimondja, hogy novemberben készen kell lennie a költségvetésnek, 15 napra közszemlére kell azt kitenni", azután a kormányhoz fel kell terjeszteni és csak akkor érvényes, ha a kormány nyilatkozik s a kormány azt 40 nap alatt elintézni tartozik, — ha azt nézem, hogy a zárószámadásról azt mondja ez az 1872. évi törvény, hogy június végéig annak készen kell lennie, a kormányhoz azt fel kell terjeszteni és a felett a kormány egy év alatt határozni köteles, de tovább megyek, ha még megnézem, hogy a zárószámadásnál való kontroverziák elintézésére a pesti királyi törvényszék előtti keresetre ad jogot az 1872. évi törvény a törvényhatóságnak, tehát az akkori közigazgatási bírósági hiányt a független magyar bíróság elé való vitellel pótolja, akkor azt hiszem, hogy a költségvetési és zárószámadási jog, meg a vagyonkezelés tekintetében ; sincsen olyan nagy hiány az 1872: XXXVI, tc-ben, amelyik maga után vonná egy új törvény alkotásának szükségességét. ' Ami az üzemellenőrzést és az üzemek felállítását illeti, ugyanott vagyunk az új törvényjavaslattal is, ahol eddig voltunk. Azt mondja a törvényjavaslat, hogy közérdekből le het üzemeket felállítani. Én úgy képzelem, hogy közérdekellenesen eddig sem állítottak fel üzemeket és ha a főváros tanácsa annakidején állított is fel egyes üzemeket, amelyek ma már idejüket multak, méltóztassanak mindig figyelembe venni azt, hogy amikor azokat az üzemeket felállították, akkor olyan rendkívüli viszonyok voltak, hogy azoknak a rendkívüli viszonyoknak megoldására mais eszköz rendelkezésre nem állt. S hogy mennyire nem volt valami borzasztóan elítélendő az az üzemi gazdálkodás, mutatja az, hogy egy egész évig tartó üzemi vizsgálat után a 80 üzemből valami 2—3 ítéltetett halálra és amikor ezek az üzemek kivégeztettek, két dolog történt. Az egyik üzem