Felsőházi napló, 1927. V. kötet • 1929. december 10. - 1930. július 10.

Ülésnapok - 1927-75

110 Az országgyűlés felsőházának 75. ülése 1930. évi május hó 12-én, hétfőn. ban találkozunk; a törvényhatósági bizottság közgyűlésének olyan mozaikszerű jelleg'e, amilyent nagyban a mi Felsőházunknak, kicsiben a vidéki törvényhatóságok (közgyűlésének összeállítása mutat; a közgyűlés és a hivatal nokjellegű városi tanács eddigi hatásköre egy részének, az úgynevezett törvényhatósági tanácsra, mint laikus jellegű önkormányzati kollégiumra ruházása; a régi tanács kollegiális sajátképi hatáskörének a vezetés ós egyéni felelősség teljes érvényesítésével az első tisztviselőre, a polgármesterre ruházása; a közgyűlési elnöklés, tanácskozás, határozathozatal, érdekeltség, egész közgyűlési ügyrend mikéntjének a multévi törvényhozás szellemében most a székesfővárosra is kiterjesztése; az idáig időszakonként választott tisztviselők nagy tömegének — a kevés számú vezető tisztviselő kivételével — állandó alkalmazása; a városi háztartás — aminek a fontosságára Bódy igen t. tagtársam is rámutatott — egész területén, költségvetésnél és zárószámadásnál, úgy a szorosan vett közigazgatási háztartásban, mint az intézetek, közintézményeik, közműveiknél, különösen az üzemeknél, — amelyek egészséges berendezkedése és sorsa nekem js, mint a pár évvel ezelőtt a fővárosi üzemek vizsgálatára kiküldött szakbizottsáig elnökének nagyon is a szívemen fekszik, — ismétlem, a székesfőváros háztartásának műiden területén a rendnek, a pontosságnak, a gazdaságosság"rak, a szakszerűségnek, az egész Budapest, az össznépesség életbevágó érdekeinek előmozdítása és védelme; a főváros erre hivatott egyéni és kollegiális szervei: főpolgármester, polgármester, független főszámvevő és számvevőség, törvényhatósági tanács, különböző szakbizottság-ok, valamint a legfelsőbb felügyeletre hivatott és köteles kormány ellenőrzési jogainak intézményes biztosítása, — ami, mint méltóztatnak látni, a törvényjavaslatban elég precízén és elég szigorúan, de talán éppen azért helyesen le van fektetve: — ismétlem, mind olyan rendelkezések, amelyektől ón nem az önkormányzatnak — mindig ismétlen, a jól felfogott önkormányzatnak — elhomályosítását, hanem annak komoly tartalommal való betöltését várom és remélem. Az igen t. előadó úr egészen helyesen mutatott rá arra, hogy a főváros közigazgatása a jövőben három autonóm pilléren: a törvényhatósági közgyűlésen, a törvényhatósági tanácson és a polgármesteren nyugszik. Hozzátehetem még az előadó úr beállításaihoz, hogy mivel a múlt évben megalkotott törvény, az 1929: XXX. tcikka jogorvoslat, a fellebbvitel bizonvos korlátozásával az önkormányzati testületeknek akaratelhatározási szabadságát emeli, — mert azzal, hogy kevesebb ügy megy fel a kormányhoz, az önkormányzat akaratának végrehajthatósága elő van mozdítva — ettől az autonómia érdiekében is csak jó hatást várok és remélek. Mélyen t. Felsőház! A törvény, ez a most általunk megalkotandó törvény is, csak keret, amelyet tartalommal a végrehajtás, az élet tölt meg. Gyakran látjuk, hogy jó törvényeket is ross<zul hajtanak végre, látjuk, hogy rossz törvényt is a megfelelő végrehajtás jóvátehet. Én nemcsak úgy vélem, hogy ez a törvény egészben véve jó keret, de abban is bízom, hogy ezt a főváros önkormányzat a jó és méltó tartalommal fogja megtölteni. Megköszönve a mélyen t. Felsőház türelmét, amivel akaratlanul is elég hosszúra nyúlt fejtegetéseimet követte, felszólalásom végéhez értem. Ha felállítjuk egészen objektíve a mérleget, a belügyminiszter úr törvény java silatárn az eredmény kedvező. A törvényjavaslatnak általános értéke, célkitűzése, elgondolása és beállítása mellett, az, én igénytelen nézetem szerint, meglehetősen elenyésznek azok a kisebb hibák és fogyatkozások, amelyéket én, ha mint képviselő a Képviselőházban ülnék, talán nem fogadnék el, talán kifogásolnék, talán azoknak megváltoztatásiát kezdeményezném. Ellenben mint a Felsőház tagja nem tartom hivatásomban állónak, hogy én ezeknek az apró-cseprő kifogásaimnak feltárásával és határozati javaslatoknak részemről való benyújtásával ennek a- törvényjavaslatnak a minél hamarább törvényerőre való^ emelkedését — ami pedig igen eminens fővárosi érdek — egyelőre megakadályozzam. Mélyen t. Felsőház! Mielőtt beszédemet befejezném, legyen szabad a Felsőháznak sziyes elnézését kérnem azért, hogy abba a bizottsági jelentésbe, amelyet én mint a Felsőház közigazgatási bizottságának elnöke és igen t. barátom, mint előadó írtunk alá, egy, talán nem eléggé szerencsés kifejezés csúszott be, amely oda konkludál, hogy ennek a törvényjavaslatnak a Képviselőlhíáznoz való visszaküldése politikai szempontból talán céltalan volna azért, mert kifogásunk nem számíthatna a Képvisel őhálz hozzájárulására; amennyiben nem valószínű, hogy a Képviselőház ebben a kérdésben elfoglalt eredeti álláspontiát megváltoztatná, ezzel a visszaküldéssel tehát mi nem azt* a célt érnők el, hogy minél hamarább törvényerőre emelkedjék a törvényjavaslat, és nézetünk szerint jobbá váljék a törvény, hanem esetlég az ellenkező célt szolgálnánk. Csak így méltóztassanak értelmezni ezt a, — ismétlem — talán nem eléggé szerencsés kifejezést. A lényeghez szó sem férhet, mert — amint erre beszédem elején is már rámutattam) •— a Felsőház szuverenitásából következik, hogy a Felsőház a törvényhozásnak a Képviselőházzal teljesen egyenrangú faktora és hogy a kormány javaslatait ugyanolyan joggal bírálja, mint a Képviselőház, — ha akarja: elfogadja egészben, vagy részben, ha akarja: nem fogadja el, ha akarja: vissza is küldheti — és a Felsőháznak ez a joga olyan, hogy kétségbe egyáltalán nem vonható. Ennek a jogunknak, a múltban is, a multévi törvényjavaslatnál is elég bizonyítékát adtuk és fogjuk adni bizonyára a jövőben is. (Helyeslés.) Befejezem beszédemet s a nélkül, hogy akár a magam meggyőződésével, akár a parlamem táris rendszer alapelveivel ellentétbe jutnék, ezt a törvényjavaslatot, minden kisebb fogyatkozásai mtellett is, általámosság'bán elfogadom. (iïlénk helyesélés és éljenzés. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szőke Gyula ő méltóságát illeti a szó. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A jelen törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során történt felszólaláso-mat azzal végeztem, hogy én ezt a törvényjavaslatot általánosságban csak akkor tudnám elfogadni, ha a részletekhez beadandó módosítások elfogadtatván, a törvényjavaslaton bizonyos módosítások fognak történni. A bizottság az előttünk fekvő együttes jelentés szerint a törvényjavaslat ellen benyújtott módosításokat mind elvetette és ennélfogva a bizottsági jelentés értelmében az előadó úr és az előttem szólott igen t. tagtársam a törvényjavaslatot a Képviselőház által küldött szövegben javasolja úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni.