Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-59

92 Az országgyűlés felsőházánál- 59. tehát megengedni, — ezzel beszédemnek utolsó részéhez érkeztem, — hogy ehhez a fontos kérdéshez pár szóval én is hozzászólhassak. Nagy hiba volt már 1896-ban, amikor a közigazgatási bíróságot felállítottuk, hogy bizonyos politikai nehézségek eltolása érdekében, — tudniillik az eredeti javaslat kétfokú bíróságot tervezett, az elsőfokú bíróság a törvényhatóságokban lett volna szervezve a főispán elnöklete alatt — bizonyos politikai okokból, mivel nagy támadásban részesült az, hogy ilyen politikai jellegű alsófokú közigazgatási bíróság terveztetik, könnyűszerrel úgy oldotta meg a törvényhozás a kérdést, hogy egyszerűen kidobta, kioperálta az alsófokú bíróságot, és maradt egyetlen fokú bíróságként az, ami csak másodfokú felső bíróságnak terveztetett, a magyar királyi Közigazgatási Bíróság. Knnek a születési hibának eredendő bajai v< ltak, amelyek a mai napig kísérik ezt az 1896-iki, különben jó törvényt. Az történt, hogy a mi magyar királyi Közigazgatási Bíróságunknak, ennek a súlyra, tekintélyre a Kúriával teljesen egyenrangú legfőbb közigazgatási és közjogi bíróságunknak a hozzáutalt és jövőre is hozzáutalandó nagyfontosságú közigazgatási és közjogi kérdéseken kívül naponként kell foglalkoznia aprócseprő ügyekkel, s ebben a tekintetben méltóztatnak a többi felsőbb bíróságoknak itt ülő igen t. reprezentánsai nekem igazat adni. hogy a magánjogi vagy büntetőjogi bíráskodás tekintetében még az ítélőtábla sem foglalkozik olyan apró-cseprő ügyekkel, mint amilyenekkel a Közigazgatási Bíróság lépten-nyomon foglalkozik. A másik hiba pedig az, hogy bármennyire kívánatos volna is a közigazgatási bírói jogvédelemnek olyan területre való kiterjesztése is, amely eddig oda nem volt bevonva, lehetetlenség a máris agyonterhelt legfelsőbb Közigazgatási Bíróságot apró-cseprő ügyekkel továbbra is megterhelni. Ezen az állapoton sürgősen segíteni kell, sürgősen szerintem azért, — és itt lett volna tulajdonképpen már ennek a törvénynek megalkotásakor az ideje — mert a helyes fórumrendszernek, a fórumok egyszerűsítésének, a decentralizációnak, az inappellabilitásnak, vagy a fellebbvitel korlátozásának, az egész közigazgatási eljárás megjavításának egyik alapfeltétele az, hogy legyen alsófokú közigazgatási bíróság. Ez a kettő egymással annyira összefügg és olyan fontos kérdés, hogy, bár elismerem azokat a pénzügyi és egyéb akadályokat, amelyek eddig a megvalósítás útjában állottak, ezek az akadályok, szemben a kérdés fontosságával, nem számítanak, nem számítanak még a mai Csonka-Magyarországban sem, mert nincs itt olyan horribilis nagy összegekről szó, amelyeket Csonka-Magyarország ne bírna meg. Hiszen el tudok képzelni alsófokú bíráskodást igen sokféleképpen. El tudok képzelni úgy, amint Bezerédj István t. barátom tegnap indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság a törvényhatóságok kebelében, jóformán az autonómia kebelében alkottassák meg ; de el tudom képzelni, a nélkül, hogy most bővebben belemennék a dologba, akképen is, hogy ne törvényhatóságokként állítsunk fel közigazgatási bíróságokat, hanem öt helyen, az öt királyi Ítélőtábla székhelyén, azokkal bizonyos kapcsolatban, nem is kizáróan aránylag nagy fizetéssel ellátott bírákkal, de részben az autonóm elemeknek is bevonásával. Arra is bátor vagyok utalni, hogy itt bizonyos megtakarításokra is számíthatunk, mert ha a felállítandó közigazgatási alsófokú bíróságot fórummá tesszük olyan ügyekben, amelyekben ma a másodfokú, alsófokú közigazgatási hatóságok intézkednek, az utóbbiak tehermentesítése egyúttal költségmegtakarítással is jár. Remélem, hogy Felsőházunk egyhangú helyesése 1929. évi június hó 5-én, szerdán. lésével fog találkozni az a határozati javaslat, amelyet bizottságaink a plénum elé terjesztenek, amely a kormányt az alsófokú közigazgatási bíróságokra vonatkozó javaslat mielőbbi benyújtására kívánja utasítani. (Helyeslés.) Velem együtt bizonyára igen sokan sajnálják azt is, hogy az általam felhozott kérdések közül különösen egypárnak, így a községi, városi kategóriák kötelező megállapításának, így a községi és városi háztartások rendezésének, így a tanyakérdésnek, így a községi jegyzők jogállásának és kvalifikációs kérdésének rendezését ez a javaslat nem oldja meg. Ennek csak egyetlenegy elfogadható okát látom, hogy t. i. a belügyminiszter úr nem kívánta ezt a törvényjavaslatot túlterhelni és nem kívánta ennek mielőbbi tető alá hozatalát eltolni. De ez szerintem nem jelenti azt, hogy nem kérjük és nem várjuk a szerves városi és községi törvények mielőbbi megalkotását. (Ügy van ! Ügy van !) Beszédem legvégére értem, nem kívánom tovább folytatni, így is félek, hogy kissé visszaéltem a Felsőház elnéző türelmével. (Halljuk' Halljuk !) Én igen lelkiismeretes megfontolással mondottam azt, amit mondtam. Oda jutottam, hogy számot vetve ennek a törvényjavaslatnak igen sok jó és aránylag kevés nem egészen megfelelő rendelkezésével, a mérleget egészben véve kedvezőnek látom. Nagy körültekintéssel, nagy szakértelemmel megalkotott törvényjavaslat tető alá hozásához járulunk hozzá szavazatunkkal. Az a Felsőház, amelynek most van alkalma először foglalkozni a közigazgatási reform kérdésével, ismétlem, olyan javaslat tető alá hozásához járul hozzá, amely szerintem a magyar Corpus Jurisnak egyik sikerült alkotása lesz és amelynek elodázásáért én legalább egyénileg a felelősséget nem tudnám elviselni. Nagyban és egészben ez volt az álláspontja a közigazgatási, valamint a törvénykezési és közjogi bizottságok igen t- tagjainak is, akik két hétig tartó, a Főrendiház és Felsőház történetében egészen szokatlan és példátlanul álló. minden pártpolitikától mentes, szakszerű, beható tanácskozással szemügyre vették a belügyminiszter úr javaslatának jóformán minden részletét. Kétségtelen, hogy úgy én, mint igen t. tagtársaim is sok tekintetben nehéz dilemma elé voltunk állítva. Nekem magamnak és több társamnak is komoly aggályunk volt a törvényjavaslatnak egyik-másik sarkalatos, lényegbe vágó intézkedésével szemben is. Idevonatkozó aggodalmunkat jogosan érvényesíthettük volna azzal, ha egyik-másik sarkalatos rendelkezést sem fogadjuk el és azokat épen úgy visszaküldjük a Képviselőházhoz, mint ahogy előreláthatólag visszaküldjük több kevésbbé sarkalatos részletét észrevételeinkkel együtt. Ehhez kétségkívül megvolt és megvan nekünk, a törvényhozás másik kamarájának a jogunk, de meggondoltuk állásfoglalásunk reális következményeit. Tisztában voltunk azzal, hogy ha mi valami olyan sarkalatos lényeges alapelvi eu, amely kompromisszumszerűen jött létre a Képviselőházban, tehát politikai vonatkozású ügyekben, csinálunk frontot, vagyis ha olyan kérdésekben nem találjuk meg a konszenzust, amelyekben nem számíthatunk az igen t. kormány, illetőleg a Képviselőház többségének hozzájárulására, ezzel nem tennénk jó szolgálatot a reform ügyének, nem tennénk sem azzal, ha elodázzuk, annál kevésbbé azzal, ha azt megbuktatni segítünk, mert mégis szerintem és minden tárgyilagosan gondolkozó közigazgatási szakember, sőt talán politikus szerint is az a fődolog, hogy ennek a 40 év óta készülő törvénynek legalább első részlete mielőbb tető alá jusson, hiszen könnyebb egy kezdet után megalkotni a másodikat és a harmadikat.