Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-58

'Az országgyűlés felsőházának 58. ül Ilyen intézkedés elén a vármegyék a múltban sem tiltakoztak és meg vagyok róla győződve, hogy az érdekelt vármegyék megértéssel és szívesen fogják fogadni az idevonatkozó intézkedéseket. Még rá kell mutatnom az autonómia egyik további súlyos sérelmére, illetőleg az előadó úrral ellentétben meg kell állapítanom a törvényjavaslatnak erősen centralizáló irányzatát, amely megnyilvánul abban az intézkedésben, amelyet a törvényjavaslat új számozás szerinti 57. és 58. §-a foglal magában. Ezek a szakaszok ugyanis a közigazgatási ügyeknek egy új, úgynevezett fórumrendszerét kívánják megállapítani akként, hogy kimondják, hogy ezentúl az alispán és vele egyenrangú hatóság határozata elleni fellebbezések egyenesen a miniszterhez fognak menni, viszont a közigazgatási bizottságnak eddigi konkrét határozathozatali joga úgy első-, mint másodfokon megszűnik. Ezt a kérdést alaposan megvitattuk az együttes bizottságban, hozzászóltak a szakirodalom képviselői közül is többen, így tehát a részletekkel nem akarom untatni a t. Felsőházat, csupán annyit említek meg, hogy ezzel az újítással az apró-cseprő, igazán csak helyi jelentőségű ügyeknek egész tömege fogja elárasztani a minisztériumot, olyan ügyek, amelyek végső fokon, vagy ha nem is végső fokon, de legtöbb esetben a fellebbezés elmaradása folytán mégis végérvényesen a közigazgatási bizottságban intéztettek el, és pedig közmegnyugvásra, amit hangsúlyozni kívánok. En nagy tisztelettel és elismeréssel vagyok a minisztériumbeli szakreferens urak szaktudása és alapossága iránt, de merem állítani, hogy a minisztériumbeli elintézés a legritkább esetben szokta kelteni azt a közmegnyugvást, amelyet az indokolás anynyira szükségesnek tart és amelyet meg kell kívánni közigazgatási határozatoknál. Már pedig itt azért sem lehet közmegnyugvás, mert a minisztériumbeli elintézésnél a legtöbb esetben hiányzik a helyi viszonyok alapos és teljes ismerete, ami pedig a közigazgatási bizottság választott és független tagjainál a legnagyobb mértékben megvan. Köztudomású továbbá az a rémítően lassú és bürokratikus formalizmus, amely a minisztériumi intézkedést jellemzi és amely attól, sajnos, úgy látszik, elválaszthatatlan. Most, amikor mindenki, elsősorban a mélyen t. előadó úr, gyors, olcsó, egyszerű és közvetlen közigazgatást sürget, attól félek, hogy ez az intézkedés, a fórumoknak ez az új megállapítása éppen ellenkező eredményt fog hozni. (Gróf Széchenyi Aladár: Valószínűnek tartom!) Előre látható, hogy a törvényhatóság közigazgatási bizottsága, amelyet így úgyszólván létjogosultságától és tartalma legjavától megfosztottak, hova-tovább életképtelennek fog bizonyulni, annál is inkább, mert mellette parallel fog működni a kisgyűlés, ugyancsak választott tagokkal, ugyancsak hasonló számú tagokkal, mint a közigazgatási bizottság, és én nagyon kételkedem abban, hogy a törvényhatóságban lesz-e majd alkalmas független ember annyi, mint a két bizottságban külön-külön. (Gróf Széchenyi Aladár: Nem lesz!) De ha lennének is, meg vagyok róla győződve, hogy az autonómiának egész közélete, annak egész súlya át fog helyeződni a kisgyíílésre, a közigazgatási bizottság pedig vegetálni fog egy darabig, mindaddig, amig a törvényhozásnak egy újabb intézkedése ezt a mintegy felesleges sallangot meg fogja szüntetni. Ha ez a célja a törvényjavaslatnak, akkor természetesen meg kell hajolni ez előtt az intézkedés előtt, ha azonban a FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. v 1929. évi június hó 4-én, kedden. 79 közigazgatási bizottságot, a benne 50 év óta felhalmozódott értékes elemet és anyagot meg akarjuk menteni, akkor vagy meg kellene hagyni jelenlegi szervezetében, legfeljebb az albizottságoknak több hatáskört adni a plénummal szemben, vagy pedig át kellene szervezni alsófokú közigazgatási bírósággá. (Helyeslés Jobbfelöl.) Itt kapcsolódom bele abba, amit a mélyen t. előadó úr mondott. A magam részéről is abban a véleményben vagyok, hogy a közigazgatási bíróságnak kiépítése, nevezetesen az alsófokú közigazgatási bíróság megszervezése, hovatovább elkerülhetetlenül szükséges lesz. Ezt kívánja a jogfejlődés, erre utal az a határozati javaslat is, amely a mélyen t. Felsőház előtt fekszik. A mi speciális viszonyaink között az alsófokú közigazgatási bíráskodás szervezését nem lehet másképp elképzelni, mint az autonómia jelenleg meglévő szervezeteinek ebbe való bekapcsolódással és azoknak felhasználásával. Erre a célra én legalkalmasabbnak a közigazgatási bizottságot látnám. Azt hiszem, senki sem akar arra az álláspontra helyezkedni, hogy erre a célra, nevezetesen az alsófokú közigazgatási bíráskodás felállítása címén újabb állami hivatalokat kreáljunk. Azt hiszem, ezt Magyarország jelenlegi pénzügyi helyzete sem engedi meg. (Ügy van! Úgy van!) Engedelmet kérek, hogy szíves türelmüket ilyen sokáig igénybe vettem. (Halljuk! Halljuk!) Most már fejtegetésemnek végére értem és azokból végeredményben azt a konzekvenciát kell levonnom, hop^

r ámbár szívesen elismerem, hogy a törvényjavaslatban sok jó és üdvös intézkedés van — nevezetesen nagyon helyesleni a tisztviselők elméleti és gyakorlati képesítésének fokozását, nagyon megfelelőnek találom az adott viszonyok között a tisztviselői illetmények új rendezését, továbbá a fegyelmi jognak újabb és szabatosabb körülírását — mégis annyi sérelmét és megsértését látom az autonómiának és annyira kiütközőnek a bürokratizmus fokozását és a centralizáció felé való irányzatát, hogy ezen szempontokból, legnagyob sajnálatomra, a javaslatot az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Tönler Kálmán ő méltósága. Töpler Kálmán: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatás rendezését a törvényhatósági joggal felruházott városok akként képzelték, hogy rúluk külön törvény fog rendelkezni. Ez a külön törvény magában foglalta volna a törvényhatósági közigazgatást, az önkormányzatot, valamint a községi vonatkozású viszonyok megállapítását, így egy egységes törvény szólt volna a városi törvényhatóságokról. Nem kellett volna minduntalan külön törvényre hivatkozni, mert az egységes törvény magában foglalta volna az összes rendelkezéseket, amelyek a törvényhatósági városok közigazgatására és községi feladataira vonatkoznak. Remélhették ezt a törvényhatósági városok annál is inkább, mert természetük és egész mivoltuk lényegesen eltér a vármegyei törvényhatóságoktól és a vármegye kebelébe beosztott községektől. A törvényhatósági városok jelentősége is megkívánja, hogy abból a sokfélét magában foglaló közös elbánásból kiváljanak, és minden tekintetben világos, kétséget kizáró rendezésben részesüljenek. Igaz ugyan, hogy a törvényhatósági városok száma tízre apadt Ez a csekély szám talán indokolni látszik, hogy a külön rendezést mellőzi a törvényjavaslat. De nincs kizárva, hogy számuk emelkedni fog, hi14