Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-58
80 T Az országgyűlés felsőházának 58. ülése 1929, évi június hó 4-én, kedden. szén nem vesztettük el a reménységet, hogy az elszakított területeket, ha másként nem, egyelőre legalább részben előbb-utóbb visszanyerjük és így törvényhatósági városaink száma szaporodni fog. Vannak ezenkívül tekintélyes rendezett tanácsú városok, amelyek a törvényhatósággá való átalakulást elérni óhajtják. Jól tudom, hogy az ilyen törekvések egyelőre nem számíthatnak megvalósulásra, mert az önálló törvényhatósági közigazgatás mégis csak drágább, es így a mai viszonyok között nem valósítható meg. Az adminisztrációt nem szabad drágítani, hanem lehetőleg olcsóbbá kell tenni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a még megmaradt törvényhatósági városokat lefokozzuk. Ez a szerzett jogok elkobzását jelentené, amit pedig megengedni nem lehet. Ezt csak a külföldi államok tették meg a tőlünk elcsatolt magyar területeken, de nem financiális, hanem politikai szempontból; hogy így főleg a határokon fekvő városok befolyását gyengítsék s azok hatalmát megtörjék. Hazánkban azonban ilyen capitis diminutio nem volna indokolt és foganatosítható. Az önállóságától megfosztott város nem tudna beletörődni abba a függő viszonyba, amelybe a vele azelőtt egyenrangú megyével szemben kerülne, az abba való bekebelezés folytán. Ebből egyenetlenség, súrlódás, gyűlölködés, sőt egyenesen ellenségeskedés eredne. Az ilyen város sohasem nyugodnék bele új helyzetébe és minden törekvését elégedetlenségének kimutatására és a kényszerhelyzetből való kiszabadulására fordítaná. Olyan kaotikus állapot támadna, amely semmiesetre sem vezetne jóra. A törvényhatósági városoknak ilyen lealacsonyítása tehát teljesen lehetetlen. Másrészt a városi törvényhatóságok szaporításával nagyon óvatosan kell eljárni. Nemcsak a drágább adminisztrációnak van itt befolyása, hanem figyelembe kell venni azt a kapcsolatot is, amely a megye és a város között fennáll és azokat egymáshoz fűzi. Ezek a kapcsolatok olyan erősek lehetnek, hogy nem volna tanácsos megszüntetésük. A megye és a város olyan egymásra utaltságban lehetnek, hogy nem szabad őket egymástól elválasztani, mert az elválasztást a megye és a város egyaránt megsinylené, minthogy mindegyik igen különös helyzetbe kerülne, pedig egyik a másik nélkül nem tudna megállni a maga lábán, vagy legalább is mindegyik veszítene szilárdságából. így tehát a törvényhatósági városok szaporításának kérdését nagyon óvatosan kell kezelni és a legkülönbözőbb helyi viszonyok különleges érdekeinek szem előtt tartásával kell mérlegelni. Kerülni kell minden olyan intézkedést, amelyet a kérdéses város és vármegye egyaránt megsinylené. (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Minden intézményt megfelelő elbánás alá kell venni. Ebben a tekintetben nem tehet különbséget az, hogy az illető intézmény milyen fontosságú s kiterjedésű. Csak különlegessége lehet döntő, mert a különlegesség kivánja a megfelelő rendezést. Vannak sokkal csekélyebb jelentőségű és kisebb terjedelmű intézmények, amelyekről külön törvények rendelkeznek, éppen különlegességüknél fogva. így tehát semmi ok nincs arra, hogy a törvényhatósági városok ügyének rendezéséről külön törvény útján ne gondoskodjunk. A javaslat ebből a szempontból nem tekinthető alapos rendezésnek. A törvényhatósági városok ügyeit több törvény tárgyalja elszórtan, így minduntalan több törvényre kell hivatkozni. Elkerülhetetlen lesz ezenkívül a törvénymagyarázat és az analógiára való hivatkozás, hogy a törvényhatósági, illetőleg községi törvényt megfelelő értelmezéssel a városi törvényhatóságokra alkalmazzuk. Ez mindenesetre a határozottság rovására történik és bizonytalanságra vezet. Mert ahol egyszer törvénymagyarázatot kell alkalmazni, ott könnyen nyilatkoznak meg eltérő felfogások. Igaz ugyan, hogy tökéletes törvényt alkotni lehetetlen, mert nem lehetséges olyan körülményekre is kiterjeszkedni, amelyek előre nem láthatók és amelyekre a törvény alkotásakor gondolni nem lehet. Az ilyen eshetőségektől eltekintve mégis törekedni kell egységes törvény alkotására, amely magában foglal minden elgondolható esetre vonatkozó rendelkezést és nem hagy fenn bizonytalanságot. Egyébként azt hiszem, hogy csak azért maradt el a törvényhatósági városokra vonatkozó külön törvényjavaslat benyújtása, mert a mostani törvényjavaslat nem karolja fel a közigazgatásnak teljes rendezését minden vonalon és így nem akart erre itt kiterjedni. A törvényjavaslat sok újítást foglal magában, amelyeknek hatását előre megállapítani nem lehet és amelyeknek hatása eltérő lesz a megyei és városi törvényhatóságokban. Remélem azonban, hogy a törvény életbeléptetése után kifejlődő tapasztalatokból nem fogunk késni a következtetéseket levonni és a törvényhatósági városok rendezése külön törvény alapján nem fog beláthatatlan időkig magára váratni. A javaslat, szerény nézetem szerint, elég szerencsésen oldja meg a virilizmus kérdését. Nem ejti el ezt a történeti jelentőségű intézményt, bár eddigi merevségében sem tartja fenn. A virilizmus nem mellőzhető. A választójognak nagymérvű kiterjesztése folytán szükség van bizonyos higgadt elemekre, amelyek a haladásnak túlzásba irányuló fejlődését a megfontoltság korlátaiba szorítják. Nincs itt. szó megcsontosodott merevségről, mert nem a nyers virilizmus marad meg, amely az adó magasságát tekinti egyetlen kvalifikációnak. A legtöbb adót fizetők nem az adó magasságának rangsora szerint lesznek a törvényhatósági bizottság tagjai, hanem maguk közül megválasztják azokat, akiket arra érdemeseknek tartanak. Ezt a választást a városokban az összes választókra is lehetett volna bízni. Meg vagyok róla győződve, hogy a javasolt rendelkezés átmeneti és előkészíti a talajt arra, hogy a legtöbb adót fizetők közül is az összes választók fogják a választást eszközölni. A legtöbb adót fizetőiknek az összeállítása a törvényhatósági városokban olyan liberális, hogy abba a jegyzékbe majdnem minden polgár belekerül. Városokban ugyanis^ a viril is jogon megválasztandó tagok számának hatszorosa veendő fel a jegyzékbe. így olyan alacsony lesz az adóalap, hogy majdnem minden polgár felvehető ezen a címen. Azt hiszem, elég nehéz lesz annak megállapítása, hogy ki nem vehető fel a jegyzékbe, mert csak filléres eltérésekről lehet szó. A szakszerűség képviseletét is elég szerencsés gondolatnak tartanám, ha az mindig a szakszerűség alapján állana és kizárólag ettől a szemponttótl vezettetné magát. Minthogy azonban a szakszerűség képviselete kizárólag a kormány által kinevezett tisztviselőkből áll, érthető az aggódás, hogy ezek az elemek nem lesznek teljesen függetlenek és szavazatukkal s befolyásukkal a szabad vélemény kialakulását befolyásolják. Egészen természetes
