Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-58
r Az országgyűlés felsőházának EB. utëèe 1929, évi június hó 4-én, kedden. 60 Már ebből is láthatjuk, hogy a törvényeknek a sorsa és értéke jórészben a végrehajtáson, a közigazgatáson fordul meg. A jó törvény értékét is megronthatja a rossz végrehajtás, viszont a rosszabb törvénynek káros hatásait is csökkentheti, enyhítheti a feladata magaslatán álló közigazgatási végrebajtás. A közigazgatás az a közeg, amelyen keresztül jut tényleges, konkrét kapcsolatba az egyes ember az állami szuverenitással. Ha a közigazgatásnak ezt a fontosságát szem előtt tartjuk, akkor mindjárt kitűnik a jelentősége egy olyan törvényjavaslatnak, amely a közigazgatás rendezésével foglalkozik. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban nem általában és egyszerűen a közigazgatással, hanem az önkormányzati közigazgatással foglalkozik, amely a közigazgatásnak egyik legbecsesebb, állametikai szempontból is legértékesebb szervezeti faja és formája. (Úgy van ! Ügy van !) Az önkormányzat tudvalevőleg a honpolgároknak bizonyos helyi körzetek útján való részvétele az állami végrehajtó hatalom gyakorlásában, a közigazgatási ügyek elintézésében. Az önkormányzat a közszabadságnak, a politikai szabadságnak egyik megnyilatkozási formája. Amint közszabadság az, amikor a honpolgárok választójoguk révén résztyesznek a népképviseleti kamarák megalakításában, — és így közvetve a törvények megalkotásában — éppúgy a közszabadság érvényesítése az is, amikor a polgárok maguk hajtják végre az önmaguk alkotta törvényeket, őntörvényhozás — önvégrehajtás, vagy önkormányzat, íme a közszabadság két fő megnyilatkozási formája, e kettő adja a közszabadság érvényesülésének teljességét az államban. Az önkormányzat azonban az alkotmányt is érinti. Az önkormányzat által az állami végrehajtóhatalomnak megoszlása, alaptagozódása jön létre. A végrehajtóhatalomnak tudvalevőleg két fő szerve, két fő tagozata van; az országos központi szerv, a kormány, a minisztérium, élén az államfővel, és a nemzet helyi, munieipális tagozata, a helyi végrehajtóhatalom. Mindegyiknek megvan a maga joga, kötelessége és hatásköre. Ezeknek a jogoknak és kötelezettségeknek a megállapítása, valamint e két szerv egymáshoz való viszonyának a szabályozása, mindez már az alkotmánynak a berendezkedését érinti és alkotmányjogi vonatkozású. Azért van törvényjavaslatunknak is alkotmányjogi vonatkozása, mert a helyi önkormányzati testeknek szervezetével és működésével foglalkozik. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor még jobban kitűnik ennek a törvényjavaslatnak a fontossága, amely a helyi önkormány zati közigazgatás reformjával foglalkozik. Ha az önkormányzat fogalma, jelentése és jelentősége általános és minden országra kiterjed, kétszeres fontossága, és jelentősége van ennek az intézménynek nálunk, Magyarországon; és pedig azért, mert a mi közigazgatásunknak, egész közigazgatási rendszerünknek a fundamentuma, alaptagozata az önkormányzati közigazgatás. így van ez még ma is, de még fokozott mértékben volt ez így a régebbi múltban, nevezetesen 1848 előtt. Es itt elsősorban a vármegyékre kell gondolnunk, mert a községeknek 1848, illetve 1871 (1871 : XVIII. te.) előtt a közigazgatásban részük nem volt, azok csak földesúri hatóság alatt álló gazdasági alakulatok voltak. A szabad királyi városoknak már volt ugyan helyi joghatóságuk királyi privilégium alapján, de távolról sem játszottak olyan nagy szerepet az állam alkotmányi és közigazgatási életében, mint a vármegyei törvényhatóságok. A vármegyék valóban felölelték a végrehajtó hatalomnak összes mozzanatait, kezdve a statútum-alkotástól, az alsófokú bíráskodás gyakor* lásán keresztül egészen a konkrét ügyeknek az elintézéséig. Es azok az ügyek, amelyeket a vármegyék intéztek, nem voltak pusztán helyi ügyek, hanem állami, országos érdekű ügyek is intézkedési körükbe tartoztak. Ezért nevezték a vármegyéket legalia executivae potestatis organ áknak. A vármegyék azonkívül fontos tényezői voltak az ország politikai életének is. Először is a ius resistendi révén, amelynél fogva a törvénytelen kormányrendeleteknek passive ellenállhattak; amikor az aktív ellenállást 1687-ben eltörölték, még mindig fenmaradt a passzív ellenállás joga; másodszor jelentékeny politikai tényező volt a vármegye a követi rendszer révén. A nemesi közgyűlés, a vármegyék nemesi közönség»; választotta tudniillik az országgyűlés alsóházába a követeket és utasítással látta el őket, amelyhez a követeknek alkalmazkodniuk kellett. A törvényeknek a sorsa, tehát a vármegyékben dőlt el. A királyi propoziciókat is, amelyek a mostani törvényjavaslatoknak az elődei, a vármegyéknek küldték le, ott vitatták meg és annak következtében alakalt ki azután a közvélemény és adták az utasítást, a kiküldött. követeknek. Láthatjuk, hogy a régi időben, évszázadokon keresztül, az alkotmányos élet súlypontja a vármegyékben nyugodott, a nemzetnek az élete is a vármegyékkel forrott össze a legszorosabban. A nemzet válságos időkben a vármegyékben, a vármegyéken keresztül élte a maga nem zeti életét is. így lettek a vármegyék a lokálpatriotizmus mellett, a nemzet- és hazaszeretetnek szüntelenül lobogó tűzhelyei. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ott húzódott, ott bújt meg, ott hánykódott a csüggedés és reménység hulla main. ott küzküdött, félt és remélt a nemzeti lélek és ott virrasztott éberen a nemzeti lelkiismeret. A vármegyékről valóban elmondhatjuk, bogy nemcsak közigazgatási egységek, liánéin lelki egységek is. A vármegyék nem puszta közjogi korporációk, hanem a fizó legszorosabb értelmében vett erkölcsi korporációk. De tovább melletünk még egy lépéssel. A vármegyék nemasak állami szervek, hanem a társadalomnak természetes, a nemzet talajából kisarjadt hatalmas orgánumai is. Már pedig a társadalomnak óriási szerepe és jelentősége van az államéletben. Az államnak tulajdonképpen a társadalom az alzata, szubsztanciája. Ebből a szempontból, ha az államnak legrövidebb, moudliatuám dióhéjba szorított fognlnmmeghatarozásai akarnám adni, azt mondhatnám, hogy az állam uralmi, közhatalmi alapon megszervezett társadalom. Csak az az állam erős, amelynek erős a társadalma, erős nemcsiak anyagiakban, hanem erkölcsben és jelleniben is. Ha a társadalom gyenge, silány, ilyen társadalomnak az állama hasonlít ahhoz az emberi szervezethez, amelynek csontváza megvan, sőt a Ösontváz vonalai szabályosak, de amelynek a húsa senyved, idegrendszere bomladozik, és amelyből időnek előtte elszáll a lélek. Valóban elmondhatjuk, hogy az állam a társadalomból él, a társadalom az államnak nagy energiarezervoárja. Innen szűrődik, szivárog be az állam hatalmi, jogi szervezetébe, az anyagi erőn kívül mindaz az erkölcsi, lelki erő is, amelyre az államnak legsajátabb állami feladatai megoldásánál szüksége van.
