Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

Áz országgyűlés felsőházának 56. ütése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. intézkedésekre, tehát nem ilyen palotának építésére, mint amilyenben vagyunk, nem nagyarányú befektetésekre, hanem olyan intézkedésekre, amelyek magának a forrásnak megvédésére okvetlenül szükségesek. Ha az illető nem kíván engedelmeskedni azon a 2 éven belül sem, amely idő mint leghosszabb átmeneti idő rendelkezésére adatik, milyen eszköz áll akkor rendelkezésre 1 Először rendelkezésre áll a kisajátítás. Ez már megvan. A második, amit kérünk ebben a törvényjavaslatban, az a felhatalmazás, hogy ebben az esetben hatósági kezelésbe legyen vehető az illető forrás arra az időre, ameddig ezek az elementáris jellegű és a forrás állagát biztosító intézkedések meg nem történnek. A végrehajtási utasítás azután kimondja, hogy ez a hatósági kezelésben tartás egyrészt csak a legelemibb feltételekre, a szükséges feltételekre szorítkozzék, másrészt csak addig történjék, ameddig a forrás állagának veszélyeztetését előidőző körülmények elhárítva nincsenek. Kérdezték, hogy miért kell a hatósági kezelésbevétel gondolatát törvénybeiktatni. Én nagyon jól ismerem a bürokráciát és nagyon jól ismerem a saját szegénységünket. Ha tehát semmi más eszközünk nincsen, mint tisztán ! csak a kisajátítás lehetősége, az annyi ideig i fog elhúzódni és olyan ritka esetben áll majil ; a kincstár rendelkezésére^ hogy tökéletesen in- I demnizálitassék az így kisajátítás révén kárt ; szenvedett tulajdonos, hogy ez alatt az idő j alatt az a slendrián módon kezelt forrás — bocsánatot kérek a szóért — régen elszökött, ré- j gen visszament a föld gyomrába, régen elveszí- j tette már fertőzés útján, vagy más kémiai be- | hatások útján az értékét. Ennek következtében szükséges, hogy egy olyan fegyver legyen a kormány kezében, amely átmenetileg rövid időn belül hatékonyan a tulajdonos nagy megterhelése nélkül az ő részére is, meg a közegészségügy részére is megmenti azt a természetes kincset. Mert hiszen nemcsak arról van szó, hogy a közegészségügy részére mentem meg, hanem a tulajdonos részére is megmenteni, talán az ő akarata ellenére, talán az ő szándéka ellenére, de mindenesetre az ő gazdagítására, megmentem neki azt a természeti kincset, amit esetleg akkor, ha csak a kisajátítás eszköze áll rendelkezésemre, nem tudok megcsinálni. Azt hiszem, hogy a törvényhozónak, illetőleg a törvényjavaslat kodifikátorának szándéka tökéletesen világos és egészen a közügyre van ráirányítva és semmiféle hatalmi túlkapást nem kíván a kormány részére biztosítani. Már most az a nehézség merült fel, hogy a hatósági kezelés esetleg nagy terhet fog jelenteni az illető tulajdonosra nézve. Bocsánatot kérek, az előbb voltam bátor már említeni és említettem az egyesített bizottságok tár- | gyalása alkalmával is, hogy rendkívül ponto- \ sau körül van írva a 39. § első felében az, hogy j mi lehet az az invesztíció, amelyet a kormány \ hatósági kezelés révén ott elrendelhet. Ezt a ; célgondolat állapítja meg, a célgondolat pe- i dig az. hogy a forrás állagát és a forrás ké- ! imiai értékét megmentse. Ha tehát a legeié- ; mentárisabb eszközökkel meg tudtam menteni ! a forrás állagát az elpusztulástól, gyógyerejét a csökkenéstől, akkor már kimerítettem azt a lehetőséget, amelyet nekem a 39. § adi. Ennyivel azonban az én legjobb meggyőződésem szerint tartozik úgy a tulajdonos, valamint a kormány is a magyar nemzet iránt, a magyar nemzet vagyonállaga iránt, néni engedhetjük Pusztulásra azokat a kincseket, amelyekből úgyis olyan sokat elvitt tőlünk Trianon. FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. A másik paragrafus a 46. $, még pedig ennek a paragrafusnak tulajdonképpen második bekezdése, amelyet legyen szabad felolvasnom (olvassa): »Felhatalmazást kap továbbá a m. kir. minisztérium« — tehát az egész kormány — «hogy e törvénynek a gyógyhelyekre és az üdülőhelyekre vonatkozó 10—25. §-ait Budapest székesfőváros területén és a Balaton partja mentén módosításokkal léptesse életbe«. Legyen szabad mindenekelőtt arra rámutatnom, hogy ez a szöveg tökéletesen kizárja a panaszoknak azt a részét, amelyek arra vonatkoztak, hogy itt felhatalmazás adatik a törvény ellenére való ejárásra, mert (hiszen világosan megvan mondva, hogy a 10—25. §-okat kéli életbeléptetni, ellenben bizonyos módosításokkal, amelyek Budapestre és a Balatonra vonatkozólag tökéletesen indokoltak, amint ezt leszek hátor rögtön bebizonyítani. Mindenekelőtt legyen szabad ráirányítani a pillantást arra, hogy tulajdonképpen mi is az a 10. §-tól a 25. $-ig terjedő matéria. Mert hiszen nem lehet ítéletet mondani egy intézkedésről, amelynek szubsztrátumát nem tökéletesen látjuk. A 10. § intézkedik arról, hogy a gyógyhely megnevezést a magy. kir. minisztérium minő feltételek mellett adja és minő feltételek mellett vonja vissza. Most már itt van mingyárt az első szakasz. Budapest székesfővárosra és a Balatonra általában én nem tudom ezt olyan értelemben reá alkalmazni, hogy taxatíve meg tudnám mondani előre, hogy melyek lesznek azok a feltételek, amelyekkel Budapestnek az egyik kénes hőforrásánál létesítendő szanatóriumot, a másik sótartalmú hőforrásánál létesítendő fürdőkórházat minő feltételek mellett látom el akár a közkórházi, akár a gyógyfürdői jelleggel. Ezt most nem tudom taxatíve felsorolni a törvényben, mert hiszen, ha ezt meg tudnám tenni, ha orvosaink, balneológusaink, hidrológnsaink meg tudnák tenni, akkor belekodiíikálták volna ebbe a javaslatba, mert hiszen ez a rés/ átment az ő tanácsadó fémműkön is. Már most a tudomány folyton halad előre, folyton áj és áj fel tételek bukkannak elő a tudományos kutat/s terén, nem lehet tehát elmerevíteni ejfy törvényben a feltételeket egy taxatív felsorolással. Minden más egyszerűbb összetételű fürdőhelyére vagy üdülőhelyére az országnak módosítás nélkül lehet a 10—25. §-okat alkalmazni, éppen Budapest és éppen a Balaton az, ahol némi módosítást maga az élet fog majd nekünk parancsolni. A 11. §-ban az áll. hogy a gyógyhely megnevezést ki kérheti. Budapest székesfőváros autonóm testület, a Balaton pedig kisebb-nagyobb birtokosság között szétosztó birtokállomány, nem lehet tehát, hogy az ebben a paragrafusban megállapított stipaüációk ezzel a merevséggel alkalmaztassanak az autonóm fővárosra és az olyan sokféle birtokos között szét oszló balatoni birtokálloinányra. A hatósági biztos, a gyógyhelyi orvos, azután a gyógyhelyi bizottság működése egészen természetes, hogy a fővárosra bizonyos módosításokkal fog majd alkalmaztatni, viszont a Balatonnál a különleges viszonyokat figyelembe kell vennünk, mert hiszen van ott magas kultúrájú hely és van igen kezdetleges kultúrnívón álló pont is. Azok a stipulációk tehát, amelyek ezekben a paragrafusokban vannak, hogy az életet magát szemügyre^ tudják venni és valóban jól irányítani, szükséges, hogy bizonyos módosításokon menjenek keresztül. Ugyanígy vagyunk az adómentesség és a pótadóban való részesed

's tekintetében is. Méltóztatnak látni, lu