Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

Az országgyűlés felsőházának 56. ütése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. 49 fészkek voltak ezek. Nem voltak mellettük lakóhelyek, csak egyetlen város vagy község használta ezeket, annak lakosai mentek oda ki, néha karavánokban, és fürödtek ott reggeltől estig, de elmúlt a reumájuk, elmultak izületi bajaik, másféllé természetű, tuberkulotikus és egyébféle bajaik. Nem csodálom, aki láttam azokat a példákat, hogy annyira magasztalták e primitív ífürdőket. Méltóztassanak elgondolni egy nyitott tócsát, amelynek méretei sem nagyok, amiben esetleg száz ember fürdik egyszerre, azután, hogy ott hajnalban, vagy a megelőző este lovakat úsztattuk, amelynek környékén semmiféle rendezésnek nincs nyoma, ahova befolyik az esővíz a porral és más szeméttel együtt s fei hígítja annak vizét s ahol a beszennyezés elkerülésére másféle óvóintézkedések is teljesen hiányoznak! Lehet olyan szatirikus ember, aki erre azt mondja: ba azoknak a néposztályoknak jó ez a szennyes víz is, hát legyen. — Nemi jó ez senkinek sem! S ezeknek a primitív, kezdetleges viszonyoknak megutálására ezeket a néposztályokat épen az ilyen intézkedésekkel kell megtanítani, amilyenekre gondolok, hogy azután az illető tócsa vagy tó tulajdonosától, a községtől vagy az egyes embertől megköveteljük, hogy tartsa tisztán annak környékét. Bizonyos védőkörnyezetet kellene csinálni az ilyen tócsák körül is, nemcsak a nagyjelentőségű gyógyhely ekén. Bizonyos távolságban ne legyen szabad trágya lerakóhelyet vagy más <'g.véb ilyen helyet megtűrni. Technikailag is ki kellene fejleszteni azokat a védőintézkedéseket, amelyek ezeket a helyeket megvédik az esővízr tői és a szennyvíztől, mert hiszen ezek a tócsák rendesen mélyen feküsznek és így az esővíz és a szennyvíz beléjük folyik. Itt egy technikailag ki nem fejlődött olyan falaidat látszik előttünk állani, nmeivel nagyon melegen ajánlok ő excellenciájának, a népjóléti miniszter úrnak becses figyelmébe. Tudom, hogy ő excellenciája tájékozva van erről. Tudom, bogy áldozatot is kíván hozni épen egy ilyen tó partján készülő gyógyintézet szániára, és ezért teljes reménységgel említem fel ezeket az óhajokat, hogy egyúttal kifejezhessem azt a bálát is, amelyet az a bizonyos környék érezni fog, mihelyt egyszer ez a nevezetes gyógyintézet ott megépül. De most nem akarok erről részletesebben beszélni. Ügy gondolom, habár az előzmények után annak látszik is, nem volt felesleges itt mindezt felhozni, mert azt gondolom : minél közelebb állnak az ilyen intézetek a nép színvonalához, minél gyakrabban használja fel ezeket a nép vagy a közönségnek szegényebb része, ninely nem mehet tengeri Fürdőbe vagy nagyobb távolságra egészségének helyreállítása végett, annál fontosabbak ezek a primitív fürdők. Ezek ugyan nem olyanok, mint Japánországnak forró tavai, ahol egy már századok óta kifejlődött fürdőkultúra hárít el minden Piszkot és szégyenletes mozzanatot az ilyen fürdő környékéről — azok a tavak ott nemzeti jelentőségűek, mert nagyok és nagy számmal is vannak — de azért ezeknek az itteni kis tavaknak is megvan a maguk kulturális jelentősége. Mindezek után bocsánatot kérve, hogy e készleteket a vita végén még előterjesztettem, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés és töP8.J Elnök: Simontsits Kleméi- Ő excellenciája kíván szólni. Simontsits Elemér: Nagyméltósága Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Nem volt szándékomban a vita folyamán felszólalni, annál is kevésbbé, mert azokat a lényegesebb kifogásokat, amelyeket magam is emeltem a törvényjavaslat szerkezete és szövege ellen, az egyesült bizottsági tárgyaláson már volt alkalmam érvényesíteni. Ezek közül az egyiket, ha jól értettem az igen t. miniszter úr akkori nyilat ko'zatát, a miniszter úr honorálta is. Ez vonatkozik a fürdőegyesületeknek bizonyos közjogi funkció területére való beállítását illető aggályomra. Ha most, egészen röviden, mégis felszólalok, ezt kizárólag a vita folyamán hallottak következtében teszem és teszem abban a reményben, hogy ebben a Házban, ahol a pártfegyelem és a pártkötelék az egyéni meggyőződés szabadságának és kialakulásának határait nem feszélyezi, lehetséges lesz egy olyan ponton, ahol értesülésem szerint, meglehetős ellentétes felfogások küzdenek egymással, arany középutat proponálni, amelyen egyetértő és megegyező állásfoglalás lehetséges. En igazat adok Hadik János gróf úr ő excellenciájának abban,hogy a törvényjavaslatban nem csupán szépséghiba az, ami a 46. § második bekezdésében van. Az egyesült bizottsági tárgyaláson is voltam bátor kifejezésre juttatni ezzel szemben aggályomat A törvényhozás terén nagyon szokatlan, majdnem azt mondhatnám, lehetetlen dolognak tartom, hogy a törvényhozás a kormányt arra hatalmazza fel, hogy a törvénnyel esetleg ellenkező intézkedéseket tegyen, a törvényt módosítva léptethesse életbe. Felfogásom szerint, ez ellenmondás és tulajdonképpen annyit jelentene, hogy a kormány, a minisztérium a törvényíhozás fölé helyeztetik. Ezt juttatja kifejezésre a 46. § 2. bekezdése, amely felhatalmazza a kormányt arra, hogy a törvény 10—15. §-ait módosításokkal léptethesse életbe. Lehetetlennek tartom, hogy törvényt miniszteri rendelettel módosítsanak. A fordított eset lehetséges, de törvénynek módosítása miniszteri rendölet útján: ez valami novum. Már most, ha azt keressük, hogyan lehetne ezen a bajon segíteni, a törvényjavaslatnak ezen a rendelkezésén változtatni, akkor két út áll előttünk. Az egyik, az, amelyet gróf Hadik János úr ő excellenciája akar követni, hogy tudniillik ezt a szakaszt a Felsőház ne fogadja öl és a,törvényjavaslatot emiatt küldje vissza az országgyűlés Képviselőházának. Tartozom annak kijelentésével, hogy ha nem látnék más megoldási módot, magam is szívesen hozzájárulnék ehhez. Minthogy azonban egy másik megoldási módot is látok, azért vagyok bátor felszólalni és azért vagyok bátor kérni a mélyen t. Felsőházat, hogy az öszsz.es körülmények és gyakorlati szem pontok mérlegelésével, amelyeket itt figyelembe kell venni, méltóztassék megfontolni az ebben a tárgyban hozandó határozatot és (alám az álfában megjelölendő módon méltóztassék reparálni ezt a kétségtelenül fennforgó hibát. Tartozom annak kijelentésével, hogy az eszme, amelyet magamévá tettem és amelyet meggyőződésein egész erejével vagyok bátor itt képviselni, nem az enyém. Az eszme a Felsőháznak egy igen tekintélyes, illusztris, kiváló tagjától származik., Én csupán átvettem az annak tolmácsolására vonatkozó kötelességet, mert az eszmét jónak és a kénlés megoldására alkalmasnak tartom. Arról van szó, hogyha a t. Felsőház Hadik János gróf úr ő excellenciájának intenciói élteimében a törvényjavaslatot e miatt & szakasz miatt visszaküldené a Képviselőház-