Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

50 Az országai/ülés felsőházának 56. ülése hoz, akkor, tekintettel arra, hogy a Képviselőház belátható ideig Ügen sürgős természetű egyéb javaslatok elintézésével van elfoglalva, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalására hosszú időn át nem kerülhetne sor. Hiszen tudjuk, hogy be van nyújtva a budget, ott | v;iii a vármegyei javaslat és sok egyéb sürgős elintézésre váró törvényjavaslat is van ínég. Valószínű tehát, hogy akkor ennek a javaslatnak az elintézése ismét hosszú időre, nem tudnám megmondani mennyi időre, kitolódnék. Hiszen itt ül Óvári Ferenc felsőházi tisztelt tagtársam, aki az imént mondotta el előttünk, hogy negyven évvel ezelőtt tett már eziránt propoziciot és osak most, 70 esztendős | korára érte meg azt, hogy végre a törvényhozásnak a termébe került ez a törvényjavaslat. Megtörténhetnék, hogy egy ilyen visszaküldés következtében ez a törvényjavaslat megint csak hosszá időre eloúáztatnék es megint nem lenne semmi. Vagyis én úgy lát oui, hogy itt esetleír nem nyolc napi késedelemről van szó. Már most ismétlem, ha nem látnók más megoldást, ennek ellenére ezt a megoldást elfogadnám. Dé a másik megoldás szerintem adva van abban, hogy a Felsőház a javaslatban foglalt ezen szakasz iránti aggályának kifejezésre juttatása után, ami már gad ja ugyan a javaslatot, de utasítja a kormányt, hogy a 46. §. 2. bekezdése alapján kiadandó rendeletet, nem az, amelyet most első ízben fog kiadni, de melyet e §. alapján későlbb fog kiadni — tehát az egész joganyagot a rendelet megjelenése után a törvényhozás elé terjessze be. (Ügy van! Ügy van!) Ez egy megoldás, amely a törvényhozás ingerenciáját a kérdés érdemi elintézésére és maradandó szabályozására biztosítja és nem idézi fel a lehetőségét annak a veszélynek, hogy 8 törvényjavaslat, amelyre igen nagy ^érdekeltségek régóta várnak ebben az országban, ismét elhalasztassék. Ezt tökéletesen elegendőnek tartom azért, mert ha a miniszter által kibocsátaadó rendebit a törvényhozás felülbírálata alá. bocsáttatik, akkor a törvényhozásnak mindig módjában van olyan miniszteri rendeletet, amely a törvény intencióinak, a törvényhozás akaratának meg nem felel, hatályon kívül helyeztetni és a minisztert megfelelő szabályozásra felszólítani. Ennélfogva a törvényhozás ingerenciája a kérdés egész területére biztosíttatik. Ha pediglen azt a második megoldást választjuk, hogy a törvényjavaslat visszaküldetik azzal, hogy a kérdés szabályozása rendjén erre a területre vonatkozó dolgokban a kormány egy novelláris törvényjavaslatot terjeszszen elő, amely magában foglalja a tervezett intézkedések egész komplexumát, akkor, engedelmet kérek, nemcsak hogy lehetősége van adva a késedelemnek, de egészen bizonyosan be kell következnie a Késedelemnek azért, mert hiszen a törvényjavaslat azért ugrotta keresztül ezt a nehézséget, mert nem volt könnyen megoldható. Ha tehát a Legnehezebb megoldású kérdéseket akarjuk most novelláris törvénnyel, de törvény formájában megoldani« akkor egészen kétségtelen, hogy hosszú időre van szükség, amíg ezek a törvényhozási intézkedések vagy javaslatok megint elibénk kerülnek. Bíz tehát kétségtelenül a törvény életbelépésének messze időre való elodázását jelenti. Én a törvényjavaslatnak sok apró kis defektusával találkoztam annak tanulmányozása rendjén, amelyekre nem akarok most kitérni, mert hiszen az idő is előrehaladt. Elég, ha a dolog lényegére megegyező álláspont™ tud1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. nánk jutni. Ezt a megoldást a magam részéről ebben az esetben vagyok bátor ajánlani a tisztelt Felsőiháznak azért, mert a dolos lényegére a törvényhozás ingerenciáját egy közérdekű töivéyjavaslatnál nem teszi lehetetlenné. Leszek bátor erre vonatkozólag a megfelelő szakasznál módosításaimai be is nyújtani. Elnök : Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki nem kíván szólani, a vitát bezárom. Az előadó úr nem kíván szólani. A miniszter úr ő exeellenciája kíván szólásjogával élni. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen tisztelt Felsőház! Legyen szabad felszólalásomat két részre osztani. Második részére hagyom azt a két súlyos pontot, amelyre vonatkozólag Hadik János gróf úr ő exeellenciája felszólalásában támadását koncentrálta, az első részben pedig röviden reflektálok azokra a rendkívüli értékes gondolatokra, megjegyzésekre, amelyek az általános vita során elhangzottak. Talán nem fogok mindegyikre válaszolni vagy reflektálni, az emlékezetem nem elég kiterjedt arra, hogy mindegyikre felelni tudjak. De nem figyelmetlenség kivan ez lenni, hanem inkább az időekonómiára való törekvés. Mi udenukelőtt bálás köszönetet mondok lalásáért. Nemcsak felszólalásáért, amelyben értékes gondolatokai hangsúlyozott ki, — neve zetesen, hogy a társadalomnak és államnak munkája kell, hogy egybefolyjon ezen a téren, mert hiszen egyébként lehetetlenség teljes százszázalékos eredményt elérni, — hanem azért a munkáért is, amelyet társadalmi téren egy igen jelentős működésű egyesület ólén mint elnök és fővédö kifejt. Példaadó ez a munkásság a magyar társadalomira, a magyar társadalomnak mindazon tagjaira nézve, akik szintén idővel vagy erővel, de szeretettel és érdeklődéssel is viseltetnek a közügyek iránt, hogy azokkal csakugyan foglalkozzanak is. Én mindenesetre arra törekszem, hogy egyrészt támogassam ő királyi fenségének ezt a munkáját, másrészt arra fogok törekedni, hogy a társadalomnak munkáját lehetőleg koordinálni tudjam a kormány törekvéseivel és bogy a kormány és a főváros segítő erejét igénybe véve, azt a nagy gondolatot, amelyet szintén szíves volt hangsúlyozni, a közeljövőben legalább a kezdeti megalakulás stádiumáig el tudjam segíteni: nevezetesen a budapesti nagy fürdőkórház létesítését. Nemcsak egy ilyen fürdőkórházra lenne szükség, elsősorban a saját fürdőkórházi ápolásra szoruló betegeink érdekében, hanem egy fürdőkórházi laboratóriumra is, kutató inlé zetre, amely Budapestnek csodálatos természeti kincseit, ilyen irányú természeti kincseit feltárva, ni elismertetve, a módokat is megtn lálja, amelyek szerint tudományos szempont hói is legjobban hasznosítható értékeket pro dukáljanak. Egyelőre, sajnos, nem tudom még, honnan fogja tudni a kormány előteremteni, esetleg a fővárossal is karöltve, azokat az eszközöket, amelyek ilyen intézmény megteremtésére szükségesek, engem is éltet azonban az optiniizmusnak legalább egy hulláma, azé az optimizmusé« amely a tegnapi pénzügyminiszteri expozé során végighullámzott az alsóházban. Én is bízom abban, hogy nem kell okvetlenül elzárkóznunk minden probléma megoldása elől csak azért, mert nagyon nehéz viszonyok között vagyunk; hanem helyes ökonómiával, mérlegelve az ország erejét, a legszükségesebbre koncentrálva azt, ami rendelkező-