Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-56

48 'Az országgyűlés felsőházának 56. ülése 1929. évi március hó 14-én, csütörtökön. helyeinken, de mindenütt majdnem kivétel nélkül ott volt az, ami közegészségügyi érzékünket legjobban bántotta: bogy a higiénikus kellékek hiánya mindenütt konstatálható volt. Ha mi Angliában élnénk, ha mi az angol művelt ember szemével néznénk vagy nézhetnénk fürdőinket, habár ez kegyetlenség volna, — ezt én elismerem — akkor egészen nyugodtan olvashatnánk a törvényjavaslatnak azokat a pontjait, amelyek az egészségügyi viszonyok, a bigiénikns kellékek ellenőrzését rábízzák egy megyei vagv városi tisztviselő gondoskodására. Ez a bizonyos felügyelet, ez az^ellenőrzés, ha nálunk is a/ általános műveltség fontos eleme volna a higiénikus képzettség, teljesen elegendő volna. Ha egy müveit embernek ily érzékével, ily gondolataival ügyelünk fel egy ilyen fürdőhelyre és hozzá hatalmunk is van, hogy változtassuk meg azt, amit rosznak találunk, az teljesen elegendő. A józan ész, a művelt gondolkozás, bizonyos kis tapasztalás közegészségügyi dolgokban elég annak a biztosítására, hogy meglássuk azt, aminek botrányos meglétele a külfölldiek bb'vonzására teljesen alkalmatlanná teszi eddigi fürdőhelyeink és gyógyhelyeink legnagyobb részét. Ezekről a részletekről óvakodni fogok ezen a helyen is részletesen beszélni, óvakodni fogok olyan nyiltan. őszintén beszélni, mint abogy az orvostársaságban vagy egy orvosi egészségügyi tanácskozás alkalmával beszélni lehet. Talán nem szükséges mondanom, mert hiszen mindnyájan értjük, bogy azoknak a mellékes viszonyoknak említése a célom, amelyeknek érdekében, amelyeknek elhanyagolása elletí a közegészségügyi törvény már megköveteli a hatóságoktól, hogy a talajnak, a víznek és a levegőnek tisztántartásáról gondoskodjanak. Ámde a talajnak, a víznek és levegőnek tisztasága nem olyan magától értetődő dolog, hogy azt egy művelt ennber, egy megyei vagy városi tisztviselő, akit megbízunk fürdőbiztosi feladatokkal, csakúgy magától észrevegye. Alig hiszem, bogy ebben a tekintetben valami történt volna a régebb időbeli fürdőbiztosok segítségével, meri azok nem láttak meg ezekből a mellékesnek látszó, de nagyon lényeges hiányokból semmit sem. Ök foglalkoztak az étlaookon levő árakkal, foglalkoztak a feltűnő lakásmizériákkal, a rendnek, a csendességnek biztosításával, ami mind szükséges és szép dolog, fontos dolog, de nem lényege a fürdőbelv és nyógyhely hatása biztosításának. Itt az az egyetlen nehézség forog fenn: vájjon megbízhatunk-e abban, hogy a közigazgatás ilyen felügyelettel megbízott tagja, hivatalnoka, meglátja majd azt, amit látnia kell:' Erre azt fogja felelni az optimista ember, hogy hiszen nem muszáj neki mindent meglátni, mert biszen a minisztérium leküldi majd a maga megbízottját és az felügyel arra, amit még megtűrt az a fürdőbiztos. Valóban ez a felügyelet nélkülözhetetlen; de nem lehet ottan minden apró részletre kiterjeszkedni, úgyhogy az eddig mondottak után azt következtetem, hogy a legnagyobb szükséglet az én felfogásom szerint a fürdőhelyek egészségügyi viszonyának megjavításában az volna, ho-y ezek a felügyelettel megbízott tisztviselők kellő utasítással legyenek ellátva. Megvagyok arról győződve, hogy a miniszter úr őexcellenciája nagyon jól előkészült erre, ilyen utasításokat tervez is. fog is kiadni majd a törvény végrehajtási utasításában. Mindez azonban nem ér sokat, amíg azokban a tisztviselőkben, azokban a fürdőbiztosokban nem érett meg a meggyőződés arra nézve, hogy ezek komolyan és csakugyan végrehajtandó dolgok és hogy mi módon hajthatók végre a kifogások elhárítására vonatkozó ama rendelkezések, amelyeket a miniszter szükségesnek lát. Nem vagyok arról sem meggyőződve,hogy annál a tisztviselőnél — mert a tapasztalása vagy tájékozottsága nem elegendő rá — szükségesnek fog látni némely dolgokat — minden nehézség nélkül ki tudja-e vinni az a minisztériumtól leküldött ellenőrző közeg azt, hoo-y végrehajtassa azokat a szükséges lépéseket, amelyek nélkül fürdőbigiéne el nem képzelhető, amelyek nélkül a forgalom növelése, az anyagi sikernek, az anyagi fennállásnak biztosítása annak a fürdőhelynek számára nem sikerülhet. Azt gondolom tehát, hogy tulajdonképpen nem elég egy olyan, a végrehajtási rendeletbe betehető, kisebb méretű utasítás; hanem szükséges lenne mindazokat a tényezőket, megyéket, Városokat, az illető tisztviselőket ellátni olyan konpendiummal. tehát nem olyan fürdőhigiénia utasítással, hanem organikus rendelettel, amely mindazokkal a tényezőkkel összefüggői eg és határozottan szakszerüleg foglalkozik, amely tényezőktől függnek azok a körülmények, amelyek vonzóvá vagy visszataszítóvá tehetik azt az intézetet. Én egyszer már valamikor felhoztam egy példát, de nem tud a fejem megszabadulni tőle. Egy angol tanár, aki Magyarországra jött egy barátjának, az ő szakmájában működő egyetemi tanárnak látogatására, aki vidéken lakik, nem Budapesten, leutazván a vidékre, ott az egyik nagy városunk szállodájában olyan viszonyokat talált, hogy másnap hazautazott. Ne (méltóztassék ezt pikantéria-keresésnek venni, ez egy dokumentum arra, hogy sajnálhatjuk, de tőlünk nem lehet angol kultúrát követelni. Én ezt magamnak vagy másnak nem vethetem szemére, és senkinek sem vethetem szemére a magyar nemzet tagjai közül, hogy nem fejlődött oda az ő egészségügyi kultúrája, ahol az angoloké van, akik meg tudták tenni azt, hogy amikor még híre sem volt az angol közegészségügyi törvénynek, akkor ők már ideális egészségügyi viszonyokat csináltak, a maguk gondolkodásánál, tapasztalásánál fogva, a maguk önálló községi, birtokos, stb. törekvéseiknél fogva. Ezek a bizonyos angol viszonyok azt követelik, hogy a jólétnek, a biztos életnek, a yagyonosságnak és a műveltségnek olyan mértéke fejlődhessék ki valahol, ami náluk megvan. Nálunk ez lehetetlen. Mondom tehát, nem vagyok elfogult külföldimádó, követelőző ember, amikor azt kívánom, hogy erre törekedjünk mi a magunk hatóságaival, törekedjék mindegyik hatósáságunk erre, amelynek területén higiénikus viszonyok tekintetében fontos helyek, .tehát ilyen gyógyhelyek és fürdőhelyek vannak. * Ehhez egy másik megjegyzést vagyok bátor csatolni, és ez már egészen lokális jelentőségű dologinak látszik, pedig nem az. Az Alfölldl itele van kisebb-nagyobb tavakkal, sóstavakkal, sziksóstavakkal, amiket ugyan eddig némely szatirikus ember pocsolyáknak vagy tócsáknak mondott, de mindenesetre kétségtelen, hogy amikor még ott sem állottak azok a fürdőhelyek, ahol most vannak, még amikor sokkal elbanyagoltabb állapotban voltak is, már akkor is — igaz, tehenekkel és lovakkal együtt — ugyanabban a vízben, de egészen becsülei's gyógysikerrel fürödtek ott az emberek. Borzalom volt az orvosnak látni. Rettenetes