Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-63
Az országgyűlés felsőházénak 63. ülése éppen úgy, amint annakidején az iparfejlesztési törvényt alkották azért, hogy közös vámterületen az iparnak a külfölddel való versenyzését meg tudják könnyíteni, éppúgy ma a mezőgazdaság javára kell egy ilyen mezőgazdaságfejlesztő törvényt hozni, abban összefoglalni mindazt, amit a mezőgazdaság érdekében tenni kell, hogy elősegíthessük a mezőgazdaságnak új termelési ágakra, új termelési lehetőségekre való áttérését. Azt hiszem, hogy a most elszórtan adott kedvezményekkel szemben jelentkező panaszok egyrészét azzal is meg lehet szüntetni, ha tárgyi alapokra fektetjük azokat a kedvezményeket, amelyeket bárki megkaphat. Azt hiszem azonban, hogy a mezőgazdaság fejlesztése mellett éppen a mezőgazdaság érdekében áll az is, hogy az iparfejlesztés tempója tovább folytattassék. Gróf Somssich ő méltósága is kifejezte azt, hogy az a vámvédelem, amelyet ma a magyar ipar élvez, amely azonban — újólag hansúlyoznom kell — az utolsó években lénye gesen csökkent, bizonyos fokig áldozatot jelent a mezőgazdaságra. En azt kérdem azonban, hogyha lerombolnék ezt a vámvédelmet, ha megszűntetnők ezt a vámvédelmet, milyen helyzet állana akkor elő? Az a helyzet állana elő, hogy a magyar gyáripar oly nagy tőkét reprezentáló berendezése túlnyomó részben ócskavassá válnék, mert méltóztassék elhinni, hogy vámvédelem nélkül az ország Ipara, még Amerikának sokkal hatalmasai)!) ipara sem tud megélni. Hogy mit jelentene a vámvédelem megszüntetése az ország pénzügyi hitelének kérdése szempontjából, arról talán kár beszélni. Nézzük azonban, hogy mit jelentene az ország pénzügyi szempontjából 1 ? Azt jelentené, hogy bizonyos iparágak — sör, malom, szesz, cukor — mint a mezőgazdaságnak legfontosabb iparágait természetszerűéi] fennmaradnának. Kzek az iparágak azonban kevés munkást foglalkoztatnak és ha vizsgáljuk a kérdést, azt látjuk, hogy ezekben az iparágakban új fejlődés, új gyáralapítás alig képzelhető el. Itt az új gyár alakulása azt jelentené, amit jelent a külföldi nemzeteknél is, hogy több gyár állítaná elő ugyanazt a termelést és irracionális túltermelés állana elő. Kllenben megszűnnék, ócskavassá válnék textiliparunk, vegyi iparunk, gummiiparunk és gépiparunk jelentős része és mindazok, amelyek ezeknek életével függnek össze. Ez azt jelentené, hogy munkanélkülivé válnék 200.000 kereső ember ebben az országban, olyanok, akiknek munkájával mérnökök, orvosok, kereskedők exisztenciája függ össze. Hozzátartozóikkal együtt körülbelül 1100.000 ember érezné meg ezt ebben az ország hau. A mezőgazdaság nem tud új embertömegeket ellátni, éppen ellenkezőleg s én azt hiszem, hogy a mezőgazdaság több felvételi lehetőséget biztosítani nem tudna, sőt még kevesebb embert foglalkoztatna, ha a gépek felhasználása tekintetében a legmodernebb berendezések alkalma zásától szociális szempontok vissza nem tartanák. Azt hiszem tehát, hogy ezeknek a néptömegeknek elhelyezése nem volna másképp elképzelhető, és miután a kivándorlás amúgy se kívánatos útja el van zárva előlünk, kénytelenek volnánk behozni azt a munkanélküli segélyt, amelyet mindenesetre perhorreszkálunk, amelytől azonban még sem lehet eltekinteni, ha ilyen tömegjelenséggel állunk szemben. A vámvédelem megszüntetése azt jelentené, hogy háromnegyedmillió ember eltartásáról, 200.000 keresőről kellene az államnak gondoskodnia. Hozzáteszem, hogy az öregség és rokkantsági intézményt természetesen továbbra is fenn kellene tartani, miután azonban nem lenne váll, amelyre '.<)'?<). éri június hó 22-én, szombaton. 193 rakatnék a teher, ezt is az összeségnek kellene viselnie, ami 40 milliós terhet jelentene. Ha megszűnnék a vámbevételek jelentős része, ennek terhei újból a mezőgazdaságra hárulnának, amely 200—250 millió többterhet volna kénytelen viselni. Mit érne tehát az ipari vámvédelem megszüntetése az ország szempontjából? Azt hiszem, semmit, azért som, mert nem lenne olcsóbb az iparcikk ára ebben az országban, legfeljebb csak átmenetileg. Hiszen tudjuk azt, hogy a külföldi ipar csak oda adja el dumpingáron terményeit, ahol a belföldnek védett iparával kell versenyeznie. Ahol belföldi ipar nincs, ott a külföld kihasználná a lehetőségeket és miután tudjuk, hogy a külföld összes számottevő iparágai kartellálva vannak, s ez a legrövidebb idő alatt az egész világon még csak fokozódni fog, a maguk részére tartanák az egész termelést s a maguk részéről magas árakat diktálnának Magyarországon. Tegyük fel, hogy nincs igazam és olcsóbbak lennének az iparcikkek; de akkor is kérdem, felérne-e az áldozat azzal, hogy megszűnjék itt egy kulturális fejlődés lehetősége, és megszűnjenek a városi centrumok, amelyek ipari alapon állanak? Mi történnék a népességnek évente 70— 80.000 főnyi szaporodásával? Azt hiszem, hogyha ezt az utat követné a kormány, — tudom, hogy a kormány nem is gondol erre — ez az út szakadékokhoz és örvényekhez vezetne. Én mindig nagy megnyugvással látom azt, hogy a pénzügyminiszter úr és a miniszterelnök úr, általában a kormány nyilatkozatai egyre nagyobb megértéssel vannak az ipar kö vetelményeivel szemben, de ezt követeli a munkásság érdekén felül a magyar intelligencia érdeke is. Tudjuk azt, hogy az utolsó években a törvényalkotások terén inkább az intelligencia túlfejlesztésének irányában mentünk, éé kérdem, hogyha ezt az irányt egyszer már elfogadtuk, hol helyezkedik ej a magyar intelligencia? A hivatalok útja előttük zárva van, csak az ipar az, amely felszívhatja őket. Egy az Iparban fellendülő gazdasági élet képes csak a magyar Intelligenioál magába felszívni és képes neki kenyeret és kenyérkereseti lehetőséget nyújtani. Ha már most kérdem azt, hogy megvan-e nálunk az ipar további fejlődésének lehetősége, akkor azt kell mondanom, hogy igen megvan! Az utolsó évek tapasztalatai e mellett szólnak. E mellett szól az is, hogy van kitűnő képességi műszaki erőnk, munkásságunk rendkívül tanulékony, hamar eléri a külföldi begyakorolt munkásságnak nívóját, van egy piac, amely felvevőképes. Es ha vannak is, a nyersanyagok hiányában, szegénységünkben rejlő hátrányos tényezői fejlődésünknek, mégis a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezt le tudjuk győzni. Igenis, a magyar ipar fejlődésének nagy jövője van. Örömmel állapítom meg, hogy az érdekelt minisztériumok tanulmány tárgyává tették vámtarifánk minden egyes tételét, tanulmány tárgyává tették, hogy lehetne-e új vállalatok létesítése álján a passzivitás csökkentéséhez hozzáfogni. Természetes, hogy elsősorban itt is a mezőgazdasági cikkeket szolgáltató ipar fejlesztése volna szükséges; a növányi olajipar, a húsfeldolgozói par, konzervipar, a hazai textiltermékekel feldolgozó Ipar és a többi. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy. sajnos, a szomszédos államok mezőgazdasági vámvédő politikája éppen a mezőgazdasági ipari cikkek bevitelét nagy mértebben megnehezíti. De ittvan a vegyészeti ipar, a textilipar, a gépipar bizonyos
