Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-63

Az országgyűlés felsőházának 63. ülése elüsse. Hogy milyen egyenlőtlen versennyel kell megküzdenie az iparosnak és kereskedőnek,^ az ilyen üzemekkel szemben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 144.043/1925. pénzügyminisztérium illeték- és bélyegmentességet adományozott ezen állami üzemeknek. Ez az Országos Közélelmezési Részvénytársaság 1926 szeptember havában megállapodást létesített a Rico Magyar Kötszerművek részvénytársasággal, és amióta ez a két üzem fuzionált, azóta ugyanaz a népjóléti minisztériumi tanácsos vezeti ezt a részvénytársaságot és így a népjóléti minisztérium kötszergyárossá, sőt legutóbb művégtagszergyárossá is avanzsált. így a magánipar tönkremegy. De nemcsak a népjóléti minisztériumnak vannak üzemei, s nemcsak ebben a minisztériumban nyilatkozik meg a vállalkozási és szocializálás! hajlam, hanem a földmívelésügyi minisztériumnak is vannak üzemei. Ezek közül csak a legfurcsábbat említem meg. A magyar soprőgyár és agráripari részvénytársaságot hozom fel. Ennek az állami seprőgyárnak egy földmívelésügyi minisztériumig helyettes államtitkár az igazgatója, igazgatóságában pedig miniszteri tanácsosok és felügyelőbizottságában is miniszteri tanácsosok és számtanácsosok foglalnak helyet, amint egyáltalában konstatálni lehet, hogy ezekben az állami üzemek igazgatóságában csakúgy hemzsegnek a magas állami funkcionáriusok. Ez a vállalat 1927. január 30-i mérlegében 31.124 pengő értékű seprőkészletet mutatott ki. Ezeknek a seprőknek sem az állam, sem a magyar közélet valami nagy hasznát nem látta, mert ennek a vállalatnak mérlege az állam részére 29.989 pengő veszteséget mutatott ki. A földmívelésügyi minisztériumnak egy üzeme a selyem fonoda, amely nemrégen egy női konfekció üzletben is részesedett és ebben a vállalkozásában meglehetős veszteséget szenvedett. Egy igen jellemző és a magángazdaságot jogosan szomorúsággal eltöltő államig üzem, amelynek részvényei a pénzügyminisztérium tárcájában vannak vezetve, az Országos Ruházati Részvénytársaság. Ennek a részvénytársaságnak igazgatóságában nem egy, hanem több minis/, tériumnak államtitkára és magasrangú tisztviselője foglal helyet, úgy látszik, szimbólumaként annak, hogy ez nem egy minisztériumnak, hanem az összminisztériumnak, az egész államnak vállalkozása. Ennek az állami vállalkozásnak genezise az, hogy a háborúban egy kísérleti telepet állítottak fel a hadseregszállítások ellenőrzésére. A háború után ez a kísérleti telep nyerészkedésre alapított vállalattá alakult át, amely természetesen, mint állami üzem, minden versenytárgyalásnál előnyben részesült. Sok esetben a szállításokat verseny 'nélkül kapta, mindjobban terjeszkedett és magához ragadta az állami, postai, vasúti és iskolai ruházati szállítások egy részét, szállítja a rokkantak ruhaszükségletét, szállítja a cserkészek és leventék egyenruháit, most legutóbb nyerte el a gyermekmenhely ruhaszállítását, de szállít polgári ruhákat is, szóval az^ állam magasabb dicsőségére, elveszi a kenyerét a küzködő szabóiparosok szája elől. Áttérek azonban az állami üzemek nagyszámban lévő ezen válfajairól, amelyek közül csak pár példát hoztam fel, az állami üzemeknek egy másik csoportjára. Az állam, illetőleg a Máv pénzéből elég jelentékeny összeg van^ befektetve az Idegenforgalmi, Beszerzési, Szállítási és Utazási Rt.-ba. Ezúttal nem kívánom ennek a vállalatnak ténykedéseit bírálat tárgyáva tenni; elismerem helyességét annak az állításnak is, amelyet a ke1 KLSÖHÁZI NAPLÓ. IV. 1929. évi június hó 22-én, szombaton. 189 reskedelemügyi miniszter úr ő excellenciája a Képviselőházban tett, hogy menetjegyirodára szükségünk van. Ámde ez a magyar menetjegyiroda lehetetlenné tette a külföldi menetjegyirodáknak Magyarországon való letelepedését és ebből kifolyólag előállott azután az a furcsa helyzet, hogy míg például Cook, ha itt volna, az idegeneket szállítaná Magyarországra, addig a magyar menetjegyiroda magyaroknak külföldre való szállításával^ foglalkozik. Az állam, illetőleg a Máv. egy millió pengővel részes a Magyar Vasutak Autóközlekedési Vállalatának részvénytársaságában. Ennek az állami vállalatnak létesítését azzal indokolták, hogy a mindjobban terjedő autófn varozási üzlet veszélyezteti a Máv. árufuvarozási üzletét. Ez azonban nem felel meg a tényeknek, igen t. Felsőiház, mert 1927/28. évben, tehát az automobilizmus legerősebb terjedésének évében a Máv. darabáru-forgalma 42%^kal emelkedett; de úgy tudom, hogy a multévi gesztiója is jelentékeny emelkedéssel végződött. De ha ez még nemis állana így, akkor sem tartanám helyesnek azt a kiváltságos helyzetet, amelyet az állam a Mavart-nak adott, mert a közgazdaság érdeke azt kívánja meg, hogy a fuvarozás minél olcsóbb legyen, nem pedig azt, hogy a Máv.-nak és a Mavartnak minél nagyobb jövedelme legyen. A Máv. és az Ibusz. közös vállalata a Rota. részvénytársaság, amely a Máv.-nak házhozszállítója és vámközvetítő szerve. Ez a ki váll ságos és kedvezményes vállalat a mnltévi mérlegét veszteséggel zárta. Kérdem, micsoda gazdasági politika az, amely azért, hogy az állam egy üzeménél veszítsen, azonfelül még tönkreteszi az amúgyis rossz bőrben levő speditőr- és szállítóipart? Mint igen különös üzemet kívánom felemlíteni az állami pénzverdét, amely magánosok számára ötvözést, galvanizálást, éremverést, ezüstözést vállal, sőt ügynökei útján szerez ilyenekre megrendelést. Ámde _ a nagyszámé állami üzemek mellett az állam intézményei is tartanak fenn üzemeket. így az asztalosok panaszkodnak, hogy asztalosüzemet tart fenn például a Nemzeti Múzeum, amely nemrégen elvállalta a Magyar Mérnök- és Építészegylet könyvtárának berendezését. Asztalos üzeme van a műegyetemnek, a postának, a rendőrségnek, a csendőrségnek a Zrinyi leány intézetnek és a Rákóczi Ferenc fiú intézetnek, a debreceni államépítészeti hivatalnak, a debreceni rendőrségnek, a debreceni egyetemnek, t sőt a debreceni egyetem még legutóbb mázolási Iparengedélyért is folyamodott. Asztalosüzeme van a debreceni kórháznak. Szombathelyen pediír katonai asztalosműhely van, Gyulán . a kórháznak van asztalosüzeme. A Máv. f gépgyár versenyt csinál a mázolóiparnak és hidak mázolását vállalja, mint mondják legtöbb esetben versenytárgyalás nélkül. A magyar királyi honvédség katonai iavító műhelye, mint a kisiparosok panaszkodnak, magánmunkát végez, bizonyára a honvédelmi miniszter úr tudtán kívül. A mindjobban terjedő Társadalombiztosító Intézet is jelentéken v műszerüzemet rendezett be. amely orvosi műszen'izeni a magán ipart tönkreteszi. A szabóiparosok panaszkodnak, hogy az állami, vagy állami vagy községi felügyelői alatt álló iskolák ruhnmühelyeket tartanak fenn. Feltűnő nagy számban szaporodnak az iskolák mellett az úgynevezett női Ipari és foglalkoztatóműhelyek, amelyekben nemcsak ta nítás, hanem üzletszerű termelés is folyik. Az ilyen iskolák mellett tanszemélyzetből és szü32