Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

168 Az Országgyűlés felsőházának 62. ül piacának helyzete a szédületes amerikai spekuláció hatása alatt állva mindig több és több lökét von el Európából, s a pénz drágaságát erősen befolyásolják a német jóvátételi kérdések és egyéb politikai aktuális problémák. A mezőgazdaság azonban abszolúte nem bírja ki az ilyen folyton fluktuáló kamatot. Minden irányváltozás, minden újabb termelésre való átmenet tőkét igényel, ezt pedig ilyen magas kamatok mellett keresztülvinni lehetetlen. Azért van jelentőségük a stabilabb kamatozású jelzálogkölcsönöknek a mezőgazda s;'ig szempontjából. A legnagyobb aggodalommal látom azonban azt a törekvést, amely egy egyöntetű záloglevélkibocsátó intézet létesítésének gondolatával foglalkozik, mert ezáltal egyrészt egy külföldi bankári érdekeltségnek monopólium adatik, másrészt megszűnik az egészséges verseny az egyes záloglevélkibocsátó intézetek között, de végül lényegesen megnehezíttetik az altruista pénzintézetek működése. A hosszúlejáratú jelzálogkölcsönök lebonyolítása persze elsősorban az altruista intézetek érdekkörébe, vagy hivatáskörébe tartozik, mert hiszen ezeknek egész lénye, eerész mentalitása sokkal közelebb áll a földhöz, mint a többi Intézetek, azonkívül a háború előtti időkben is mindig ők voltak azok, amelyek ezzel kizárólag foglalkoztak. De a segítség pénzügyi téren feltétlenül imminens szükség és én nagyon ajánlom az igen t. pénzügyminiszter úrnak figyelmébe gróf Hadik János ő excellenciáj^ának azt a gondoj latát, hogy a vagyonváltságföldekből befolyó évi járadékoknak bizonyos része azon birtokosok és birtokok hitellehetőségének javítására fordíttassák, akik, azt hiszem, elég anyagi áldozatott hoztak azáltal, hogy a vagyonváltságot természetben — földben — adták le. (Ügy van! a középen.) En azt hiszem, a méltányosság is kívánja, hogy e tekintetben azáltal történjék segítés, hogy a kamatdifferenciának bizonyos arányát a pénzügyminiszter úr ezekből, a gróf Hadik által proponált összegekből kiegyenlítené. A mezőgazdasági termelést bizonyos irányokban feltétlenül meg kell változtatni s a külföldi piacok igényeihez és az elhelyezési lehetőségekhez kell alkalmazkodni. Annak megállapítása, hogy melyek azok a növények, amelyekre figyelmünknek irányulnia kell, szóval az áruelhelyezés ki kutatása: a kereskedelem hivatása. A kereskedelemnek szakítania kell a régi kiviteli forgalom cikkeinek szállításával, ha ez nem mutatkozik hasznothajtónak; fürgén, leleményesen kell kitalálnia azokat a piacokat és azokat a cikkeket, ahol és amelyekkel — úgy a minőség, mint korai időszakban való megjelenésünk által — versenyképesek vagyunk. IIa egy piacot elveszítünk, vagy az az érzése az exportőrnek, hogy itt veszély fenyeget bennünket, már előre kell gondoskodnia arra, hogy hol van az a másik piac, amelyen esetleg próbálni kell az elhelyezést, úgyhogy e tekintetben meglepetés ne érhessen, mert ez biztosítja a kivitel folyamatosságát. A belföldi fogyasztás számára is számtalan olyan cikk mutatkozik, amelyekből például hatszor annyit importálunk, mint amennyit saját magnnk termelünk — annak ellenére, hogy minőségileg az árunk elsőrendű. De ezeknél a cikkeknél rendesen az a baj, hogy a kezelés, eltartás módjai hiányosak, nem szakszerűek, és a/.érj vagyunk kénytelenek például igen sok almát Kaliforniából behozni, mert Magyarországon sem az alma szedéséhez, sem annak eltartásához, sem annak csomagolásához nem ése 1929. évi június hó 21-én, pénteken. értenek, tisztelet a kivételnek, és az áru már áprilisban rothadt és ütődött, ennek folytán akármilyen gyönyörű az az alma ősszel: áprilisban, májusban, amikor a legnagyobb az ilyen csemegefélék ára, már nem használhatók. Nagy súlyt kellene tehát fektetni a gyümölcsfélék szedésének, eltartásának és csomagolásának minél nagyobb körben való szakszerű ismertetésére, mert ebben a cikkben versenyképesek vagyunk, de mégis van a belföldi piac, a fogyasztóképesség. Távol áll tőlem, hogy azt mondjam, vagy azt tanácsoljam, hogy hagyjunk fel a búza termelésével, mert ez mindig legiobb és legkiválóbb minőségű terményünk marad, de különben is lehetetlen ekkora területet átváltoztatni más termények termelésére. A búzaterületnek és valószínűleg a zabbal bevetett területnek is egy részét azonban feltétlenül csökkenteni kell. Hiszen, ha nézzük a világ termelését, — és csak egy pár számot leszek bátor itt felemlíteni — ha összehasonlítjuk az 1913-as búzatermést az 1927. évi terméssel, megállapíthatjuk, hogy Kanada ee-vmaga 123%-kal, az Egyesült-Államok 25%kal, Argentinia 60%-kal és Ausztrália 28%-kal emelte búzaterületét és ezzel termését is. Magyarországon pedig az 1922/23. pazdasági évben a búzával bevetett terület 2,300.000 hold volt, az 1927/28. gazdasági évben pedig 2,900.000 hold, tehát 600.000 holddal volt több a hevetett terület; a termés pedig 1923-ban 18^ millió métermázsa volt, tavaly pedig 28 milió métermázsára emelkedett. Itt nem látjuk a holdankénti nagy átlagemelkedést, mert hiszen ez az emelkedés kizárólag a tavalyi ió termésnek tudható be, ami 0*5—0*6 métermázsával emelte az előző évek átlagát. A többleten kizárólag a termő terület expanziója játszik szerepet. Hogy milyen mérvű legyen az egyéb növények termelése, — és különösen elsősorban az inari növényekre gondolok — ez persze attól füp-g, hoery azok hogyan értékesíthetők, mert termelésük sokkal nagyobb munkát és tőkét is igényel, hiszen a rezsikiadások is lényegesen nagyobbak. Ttt nersze^ elsősorban fontos volna olyan iparok felkarolása, amelyek mezőgazdasági terményekből állítanak elő iparcikeket és amelyekben kedvezőbb kiviteli konjunktúra mutatkozik, mert ezáltal a mezőgazdaságon is segítünk a belföldi értékesítés megteremtése által, új ipartelepek létesítése által pedig több munkáskezet alkalmazhatunk, több munkaalkalmat teremthetünk. Versenyképességünket az ár tekintetében hathatósan előmozdítia a vasúti díjtételek és különösen a kiviteli díjtételek helyes beállítása. Tîgy tudom, hogy tavaly a nvár végén, illetőleg kora ősszel ^ megnyílott a lehetőség nagyobb búzamennyiségnek Olaszországba való kivitelére, sajnos azonban a magyar vonalon való kedvezményes fuvartarifa csak decemberben adatott meg, úgyhogy az augusztus, szeptember, október és november hónapokat elmulasztottuk. Akkor még megvolt a lehetőség mert a tengerentúli búza alier volt az olasz piacon, utóbb jött az amerikai búza és februárban már le voltunk verve téliesen, úervhoey csak minimális arányú mennyiség volt tőlünk oda kivihető. Ilyen helyzetben több mozgékonyságot és kevesebb bürokratizmust kell a kormánynak tanúsítania. (Ügy van! a középen.) Nem illetékességi kérdéseken múlhatik ez, hanem a gyors elhatározáson, a szakértőkkel való megbeszélésen és a rendelet kiadásán. Nagyon remélem, hogy az Olaszországgal való jó baráti viszonyunk és különösen Grandi külügyi államtitkár úr budapesti látogatása