Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

Az országgyűlés felsőházának 62. üh'se hathatósan fogja előmozdítani egy közös és élénk kereskedelmi áruforgalom alapjait, mert egy gazdaságilag megerősödött Magyarország nagy érdeke lehet Olaszországnak. Ügy tudom, Svájcban is megszűnik most a gabonamonopólium; minden erővel arra kell tehát törekednünk, hogy lehetőleg ezen a piacon is versenyképesek legyünk. Minden intézmény és intézkedés, amelyet a kormány a kiviteli lehetőségek megteremtésére és előmozdítására alkotott, állandóan figyelem­mel kísérendő s pontos statisztikai számadatok­kal ellenőrzendő, hogy bizonyos időn belül tény­leg mutatkozik-e eredmény 8 ha nem, mi ennek az oka? Ha tényleg céltévesztett intézmény, ak­kor meg kell szüntetni s nem egyes állások miatt továbbra is fenntartani. (Ügy van! a jobbközépen.) Különös jártasság és leleményes­ség szükséges azon egyének részéről, akiket Ilyen intézmények élére állítottak vagy állíta­nak és itt nem érvényesülhetnek az egyéni pro­tekciók, hanem kizárólag a rátermettség, mert nagy közgazdasági feladatokat kell az illető férfiaknak megoldaniok: az ő tudásukon múlik részben magángazdaságunk szanálása is. (Gróf Hadik János: Ez volna a helyes!) Ha ezek az intézmények tényleg eredménnyel^ dolgoznak, nem szabad rájuk a költséget sajnálni, viszont egy fillért sem szabad kidobni haszontalan szi­nekurákra. (Ügy van! a jobbközépen.) Nem tudom, nem volna-e célszerű — lehet, hogy már meg is van és talán csak én nem tudok róla —- külföldi képviseleteink mellé olyan országokban, ahol kiviteli lehetőségek mutat­koznak, erre a célra külön megfigyelő, hogy úgy mondjam, piackutató képviseletet létesíteni, de ez természetesen komoly munkát és tudást igényel, mert különben teljesen haszontalan do­log lesz. 1928. évi kiviteli mérlegünket nézve, amely­nek javítására minden erővel kell törekednünk, megállapíthatjuk, hogy mezőgazdasági termé­nyeink kivitelében erős visszaesés mutatkozik, főleg búzában, vágóállatokban, baromfiban, to­jásban és zsírban. Ezen tények száraz leszege­zésével azonban nem érhetjük be, hanem meg kell állapítanunk, mik lemaradásunk okai. Ez a kormánynak feladata, amelynek redelkezésére állhatnak a magasabb szempontból és az öss/es tekintetbejövő piacokról összeállított adatok. Szerepelhetnek itt olyan okok is, amelyek ki­küszöbölhetők, mint például a szállítási nehéz­ségek, a lassú szállítás, mert hiszen roppant súllyal esik latba, hogy például egy korán ter­melt áru külön zárt vonatokban gyorsan piacra dobható legyen. Régente voltak is ilyen vona­tok; úgy tudom Szabadka vidékéről burgonyát szállítottak ki ilyen külön zárt vonatok. ' Most talán más vidékre terelődött a korai burgonya kivitele, ezekről a vidékekről kellene tehát beállítani ilyen vonatokat. Ezeket a té­nyeket gyorsan kell észrevenni, mert ha pél­dául egyes piacokon elkedvetlenedés mutatko­zik a mi áruinkkal szemben s ha ezt nem vesz­sziik észre idején, akkor megtörténhetik, hogy az áru is és az ország neve is feledésbe merül, úgyhogy ezt a piacot többé nem tudjuk vissza­szerezni, vagy csak a legnagyobb nehézségek árán. A nyugati országokban látjuk, mennyire törekedik termelő és kereskedő is arra, hogy kivitelre csak a legjobb minőség kerüljön. Hi­szen, akik kint jártak Dániában, láthatták, hogy a belfogyasztás majdnem csak margarinból áll, ;i legelsőrendű teavaj pedig mind kimegy Angliába és Németországba. Nem kívánom a hasonló eljárást Magyarországon, de példakép­1929. évi június hó 21-én, pénteken. 169 pen mondom azt, hogy mennyire lelkén fekszik annak a termelőnek, hogy ő termékeinek leg­javát vigye ki, mert nem akarja áruját disz* k red it álni s a rosszat inkább maga eszi meg. Mert a helyzet az, hogy ebben a kérlelhetetlen világhelyzetben, amelybe belesodortattunk, na­gyon könnyen elveszthetjük a versenyt. A kor­mánynak ezeket az észleleteit és tapasztalatait a kivitel nehézségei és a kiviteli piacok kifo­gásai tekintetében állandóan nyilván kell tar­t;mi, lajstromozni és időről időre az ex­portőröknek vagy az érdekképviseleteknek ve­zetőit összehívni és azt mondani: uraim ezeket észleltük, ez történt, ezt nem szabad tovább megtenni, mert diszkreditáljuk az egész orszá­got; tessék ilyen vagy amolyan irányban dol­gozni és ilyen vagy amolyan árut exportálni és produkálni. Ezeknek szerves összefüggésben kell lenniük. (Ügy lum! Ügy van!) Nagy súlyt kell helyezni a szeles népréte­gek gazdasági műveltségének fejlesztésére, mert ez képezi alapját a gazdasági boldogu­lásnak. A gazdasági népoktatást olyan kü­lön törvény által tartom rendezendőnek, amely a közoktatásügyi és a földmívelésügyi minisz­térium céljait kiegyenlíti és együttes műkö­désüket szabályozza. A nyolc osztályú minden­napi népiskola kötelező felállítását nagyon megfontolandónak tartom« (Ügy van! Ü(>y rati!) mert ennek a reformnak a keresztülvite­lénél számolni kell a gazdasági és pénzügyi le­hetőségekkel. (Ügy van! Ügy van!) Mindenek­előtt azonban a földmívelő nép gyermekeinek gazdasági boldogulásához szükséges ismeretek megszerzésére kell törekedni (Ügy van! Ügy ran!) és ennek alapja a gazdasági népiskolák szervezése és a gazdasági szaktanítók kikép­zése. (Vgy ran! Ügy ran!) Egy gazdasági szak­tanítói egy pár bét alatt szakszerűen kiké­pezni nem lehet. Leghelyesebb lenne, ha az önálló gazdasági népiskolák a földmívelésügyi kormány alsófokú szakoktatásának szerveze­téi)»' kapcsoltatnák beb 1 , mert a gazdasági isko­lákat a mezőgazdasági termelés irányításának munkaköréből kikapcsolni 7iem szabad; (Ügy ran! Ügy van!) ezek szerves összefüggésben kell. bogy álljanak, egyik a másikat kiegészíti, egyik a másikat irányítja. Feltétlenül szükséges, hogy a gazdasági népoktatás kérdésének megoldásánál a kultusz­miniszternek és a földmívelésügyi miniszter­nek egy közös véleményező és tanácsadó szak­testület álljon rendelkezésére s hogy ennek a testületnek véleménye tényleg igénybe is vé­tessék és necsak papíron létező testületek kelet­kezzenek, mert ezekre szükség igazán nino&en. (Egy hang a középen: Ilyen már ran elég!) Nagy vonásokban ezek azok az elvek, a nie lyek az Országos Magyar Gazdasági Egyesület megállapításai szerint kell, bogy alapját képez­zék a gazdasági népoktatás jövő megszervezé­sének. A vidéki gazdasági egyesületek erőtel­jes segélyezése a földmívelésügyi kormány­egyik fő gondja kell, hogy legyen, mert ezek a régi bevált intézmények ma pénz hiányában tespednek és immár teljesen elvesztik akció­képességüket, (Ügy van! Ügy van! — Taps a középen.) A belföldi tőkeképződés egyik alapfeltétele a gazdasági boldogulásnak, nehogy teljesen a külföldi hitelforásokra legyünk utalva. Ez a belföldi tőkeképződés azonban csak a legna­gyobb takarékosság útján érhető el. Le kell szállítani életstandardunkat, összebúzni ma­gunkat és a Legszigorúbb rigorozitással és kö­vet kezetessé<>-<>-el keresztülvinni saját háztar­tásunkban is a felesleges kiadások redukcióját, 28*

Next

/
Thumbnails
Contents