Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1929. évi június hó 21-én, pénteken. 167 írnak az árajánlatot kérnek és ezzel már kijár a provízió, ami szintén árdrágító tényező. A túlzott drágaságért az iparcikkek terén éppoly felelős az ipar, mint a kereskedelem: az összes kartellek árdrágító kihatásuk által, míg a kereskedelem a túlzott nyereségre való törekvés és a túlságosan sok láncszem által. A kartellkérdés feltétlenül vizsgálat tárgyává teendő a nélkül, hogy a gazdasági élet szabadságába belenyúlnánk; de ha e tekintetben viszBzaélésekkel találkozunk, azok tűzzel vassal kiirtandók, mert ehhez a magyar mezőgazdaságnak* de az összes fogyasztóknak joguk van. (Ügy van! V gy van! a középen.) Igen üdvös volna, ha az ipar a mezőgazdasági szövetkezetek útján iparkodnék közvetlen összeköttetésbe jutni a gazdák nagy tömegeivel, mert azt hiszem, hogy ez a közvetlen kapcsolat erőteljes és egészleges versenyt létesítene, azonkívül magukat a szövetkezeteket is megerősítené. Hogy helyesen ítélhessük meg az úgynevezett agrárollót, tudni kell, hogy a kimutatott arányszámok mindig a nagybani árat jelzik, holott például a mezőgazdaság ipari cikkeket csak kicsinyben vásárol, mert hiszen legfeljebb igen nagy uradalmak vannak abban a helyzetben, hogy egyszerre vehessenek egy vágón vasat, vagy hasonló dolgot, míg a mezőgazdasági termékeket nagyban, tehát olcsóbban értékesítik. Figyelembe kell továbbá venni azt is, hogy ebben az élelmiszer-indexben sok olyan cikk foglaltatik benne, amelyet nem a mezőgazdaság állít elő, hanem amelyek egy iparnak termékei, de élelmicikkek, azonkívül gyarmatáruk is beleszámítódnak, úgy, hogyha szembeállítjuk azősterményt az iparcikkekkel, tulajdonképpen egészen más árreláció mutatkozik, a különbözei felemelkedbetik 30—40%-ra is. Ami az általam előbb említett vámvédelem kérdését illeti, tavaly körülbelül ilyenkor, azt hiszem, gróf Hadik ő exeelleneiájának Interpellációjára a miniszterelnök úr ő excellenciája kijelentette, hogy ö a maga részéről is szükségesnek tartja egyes vámtételek megváltoztatását és hopry ehhez hozzájuthassunk, az egész autonóm vámtarifának tételenként való revízióját. Ennek ma több mint egy éve, de csak kezdeményező Ígéretekről hallunk, kézzelfogható tény azonban nincs, s a vámvédelem ma éppen úgy sújtja a mezőgazdaságot, mint ahogyon tavaly sújtotta, pedig sokkal súlyosabb helyzetben van ma a mezőgazdaság. Azt hiszem, az Ígéretekből elegünk van, kérjük a csecselekvést, mert tovább ezzel a kérdéssel nem várhatunk. (Heh/eslés a középen.) Ilyen könnyen művelhető nagy síktoriilet mellett, amilyennel Magyarország rendelkezik, a traktorok tízezreinek kellene működnie, holott most tudomásom szerint csak 6000 traktor dol gozik áz országban. Minden négy-öt telkesgaz dáriak együtt kellene hogy legyen egy traktorja. hogy teljesen kihasználhassa ennek gyakorlatilag kipróbált munkaerejét. Mi szab ennek gátat? Gátat szab ennek egy traktorgyártó gépgyár és három vagy négy nyersolajat feldől gozó üzem. Bzzël szemben a gazdák százezrei dolgozhatnak rosszabbul, drágábban, és nem használhatják ki a modern technika vívmányait. Az amerikai mezőgazdaság üzemének olcsósága éppen abban rejlik, hogy az összes gazdasági munkálatokat a földön, kezdve a vetéstől, egészen a cséplésig, majdnem ugyanavval a géppel tudja elvégezni, különböző átkapcsolások által. Ez üzemanyag és maga a gép tekintetében természetesen olyan olcsó termelést jelent, amellyel versenyezni egyáltalban nem FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. lehet, de iparkodnunk kell azt legalább megközelíteni. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Gyakran hallatszik az az ellenérv, hogy hiszen Németországban is 80 aranymárka a traktorokra kivetett métermázsánkénti vám. Ez az állítás nem áll, mert úgy tudom, hogy ma máiNémetországban a 25 métermázsa súlyon felüli traktorok várnia 30 aranymárka, a 25 métermázsán aluli traktorok vámja pedig 35 aranymárka. Ezzel szemben a Magyarországon érvényben levő vámtarifa szerint a 2000 kilogrammnál nagyobb súlyú traktorok vámja 65 aranykorona, a 15 és 20 métermázsa közti traktorok vámja pedig 75 aranykorona és csak a legkiseb típusú, a 15 métermázsán aluli traktorok vámja ;!() aranykorona. Azt hiszem, hogy ezek a számok beszélnek. A kereskedelmi szerződések terén különben azt tapasztaljuk, hogy gyakran hiába van egy állammal szerződéses vámtarifánk, !ha az illető szerződéses állam adó- vagy tarifapolitikai intézkedések által illuzóriussá teszi annak minden tételét, úgy amint azt legutóbb Ausztriánál láttuk, amely a vasúti fuvardíjtételek emelése által majdnem nullifikálta az előbbi árakat. A Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés ránk nézve semmi értékkel sem bír, ha bizonyos mérvű állatkivitelünk nem biztosíttatik. Németországgal szemben kereskedelmi mérlegünk köztudomásúan erősen paszszív, és én azt hiszem, hogy Németország csak nyerhetne azáltal, ha nálunk a felvevőés fogyasztóképességet az ő iparcikkeire vonatkozólag emeli azáltal, hogy ő viszont nálunk vásárol állatokat. Áttérve a termelési költségek másik tételére, az adókra, örömmel állapítom meg, hogy a jelenlegi igen t. pénzügyminiszter úr (Élénk cljenzés.) megtette a kezdeményező lépéseket az adókönnyítések terén azáltal, hogy a földadót leszállította és ezzel egyúttal ezzel az adóval összefüggő egyéb közterhek is csök kentek. De ennél a [epésnél nem szabad megállni. (Úgy ran! Ügy van!) Teljesen bízom a pénzügyminiszter úr ő exeelleneiájának helyes közgazdasági érzékében és judiciumában, hogy kellő pillanat ban meg fogja tenni a további lépéseket a megkezdett úton. mert hogy az adók túlzottak a békebeliekkel szemben, ez tény. Mire kellenek ezek az adók? Az államháztartás szükségleteinek a fedezésére. Kérdés, hogy ezen mint szükségleteket Feltüntetett tételek mind szükségesek-e és nem bírnak-e egyesek a luxuskiadások jellegével, (ÛOV van! Ügy van!), amelyéktől mai gazdasági válságunkban feltétlenül tartózkodni kell. Erre a kérdésre különbén bátor leszek még felszólalásom végén visszatérni. Tételként leszögezfhetem azonban azt, hogyha az állani a mezőgazdaságtól adót akar kapni, akkor legelső kötelessége a kormányzatnak e kereseti ág Nzolgáltalóképességéuek helyreállítása ^ és gyarapítása, ami a jövedelmezőség tényében jut kifejezésre. A termelés harmadik tényezője a hitel. Tekintve, hogy a mezőgazdaság a devalváció folyamán saját forgótőkéjétől teljesen megfosztatott, forgótőkeszükségletét kizáróan hitel útján tudja megszerezni. A földben rejlő tőke a legjobb esetben 2%í jövedelmezőséggel kecsegtet, ezzel^ szemben 12—14%-osak a függőtöké kamata és 9*75—10:5% a jelzálogkölcsönök kamata. Jól tudom, hogy a világ pénz28