Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-62

16G Az országgyűlés felsőházának 62. ülése 1929. évi június hó 21-én, pénteken. látjuk, hogy számszerűleg ott sem lényeges a tenyészállatkivitel, mert az utóbbi éveik átlagában Angliából 900 darab, Franciaországból 1500 darab és Svájcból a háború alatti körülbelül 20.000 darab tenyészszarvasmarha kivitelével szemben a tavalyi évben összesen 5—6000 darab vitetett ki és ebből is a szimentáli, amely bennünket érdekel, körülbelül 2000 drb. Tehát mindenütt visszaesés mutatkozik. De maga ez a tény is mutatja, hogy nívó tekintetében messze felettünk álló tenyésztőknél is ez egy olyan pont, amelyen lényegesen nem segíthetünk, amelynek nem javult a sorsa. Mik az okai tenyészállataink ilyen csekély kelendőségének? Ez részben abban leli magyarázatát, hogyha már külföldre megy az az állami kiküldött, — azokat az államokat értve, amelyek bennünket környeznesk — akkor már az eredeti tenyésztőtől akar bevásárolni. Továi>)>á nálunk a príma tenyészállatok árai általánossá «ban jóval magasabbak, mint a bennünket a kivitel szempontjából érdeklő országok!) ni, amelyeknél nincsen meg a kellő megértés és afe a magasabb gazdasági műveltség, hogy képe

: sek legyenek realizálni, hogy egy elsőrendű állatért fetlétlenül tenyészfelárat kell fizetni. De hiba van itt tenyésztőinknél is, akik sajnos, gyakran túlmagas árakat állapítanak meg és ez a külföldi vevőt elijeszti. Ezt a/, észleletét láttuk itt az utolsó években a tenyiészál lat vásáron is. Mert azt hiszem, talán több üzlet jött volna létre külföldre, ha az igen tisztelt tenyésztők egy kicsit mérsékelték volna áraikat. De elvégre számítás dolga, utóvégre ez az ő számításuk, hogyan jönnek jobban ki. Latba esik azonban az a körülmény is. hogy főleg a balkáni államokban olyan állatfajokat és olyan állatfajtákat is tenyésztenek, amelyekből nálunk regenerátorokat egyáltalában nem lehet találni, mert azokat a fajtákat mi nem neveljük. Az utolsó körülmény pedig még a kivitelt megnehezítő különböző állategészségügyi rendszabályok alkalmazása, de ebben a tekintetben igazán nem tehetünk egymásnak szemrehányást, mert ezek tisztán reeiprocitási alapon állanak. A tenyészállat nevelésen és értékesítésen sokkal jobban segítene az, ha a belföldi szükséglet kereteinek és színvonalának növelését megfelelő eszközökkel és irányítással biztosítani lehetne, hogy megfelelő értékű apaállatokat szerezzenek be és ezeket kellőképpen meg is fizessék. Ez a

#

tény csak emelhetné az állattenyésztés nívóját, emelhetné a tenyészállatokat nevelő gazfiaságok boldogulását, és azt biszeni. hogy így ez a kérdés legalább részben megoldhatóvá válnék. Allatkivitelünk terén csak kereskedelmi szerződések kötésénél lehetne ezen a kérdésen némileg segíteni. De nagyon jól tudjuk, hogy ebben a tekintetben milyen helyzetben vagyunk. A legnagyobb nehézség mutatkozik az állattenyésztés egyik ágánál, a tejtermelésnél. A budapesti piac szaturálva van tejjel. Ennek a Budapestre való tejtódulásnak kettős oka van. Egyrészt Ausztria tejvámja Bécstől Budapest felé fordította országunk nyugati vármegyéinek tejfeleslegeit, másrészt pedig a tejtermékek világpiaci árai viszonylag alacsonyak, ahonnan származik az a körülmény, hogy mindenki nyerstej alakjában és nem tejtermék alakjában iparkodik értékesíteni. (Vay van! Ügy van! a közéven.) Ezeken az állapotokon csak a tejfeleslegek megfelelő külföldi értékesítése útján lelit'tne segíteni. Ebben a törekvésünkben azonban szemben találjuk magunkat a világpiacon a dán vajjal, amelynek átlagos ára kilogrammonkint .5 dán korona, vagyis körülbelül 4% pengő. Vagyis itt egy literenkinti 15 filléres értékesítési különbözet mutatkozik, amelyből természetesen levonandók az összes rezsiköltségek. Ilyen áron mi tejet termelni nem tudunk. Ezek által a drágább termelési költségek által előálló diszparitáson csak akként lehetne segíteni, ha a Bécsbe gravitáló tej kedvező fuvardíjtételben, vagy fuvardíjvisszatérítésben részesíttetnék, inert úgy tudom, hogy a magyar tejtermelőterületen az ország határáig menő tarifa magasabb, mint az osztrák határtól Bécsig menő tarifa. A márkázott vajnak és a sajtkészítménynek kivitelét is erősebben és minden eszközzel támogatni kellene, hog# azok kivitele is lehetővé tétessék. Minőség tekintetében a magyar vaj az utolsó időkben, különösen egyes gazdaságokban kiállja a legszigorúbb kritikát, úgyhogy a dán vaj mellett is a legteljesebb mértékben megáll. Természetesen ezt általánosságban nem lehet mondani, de e téren is^ lehet még eredményeket elérni. Fokozni kell és meg kell szervezni a vidéki városok tejfogyasztását. A belföldi piacon a tej értékesítése és a tejár tekintetében szükséges, hogy a tejtermelő gazdák erőteljesebb befolyást gyakoroljanak az ármegállapításra, amint az más külföldi államokban máris látható. Nálunk néhány nagykereskedelmi vállalat monopolizálja teljesen a tejármegállapítást és igen könnyen bánik el az egyes elszigetelt gazdákkal. Ezzel szemben csak a gazdák erőteljes szövetkezése vezethet célhoz, és pedig akár különálló értékesítési szövetkezetek által, akár úgy, hogy a gazdák kizárólag az ármegállapításra vonatkozólag tömörülnek és kijelentik, hogy szolidárisak, hogy ilyen meg ilyen áron alul pedig nem adnak árut. Látszik, hogy az erőteljesebb összefogás mit jelenthet Méltóztatik visszaemlékezni, hogy a cukorrépa ármegállapításánál kellő eredmény mutatkozott és mindkét félre nézve kielégítő megoldást találtunk volt. így lehetséges eredményt elérni. Ennek az összeállásnak azonban igen sok tagú nak kell lennie, amely teljes súllyal és hatalom mai lép fel és aki abból kiugrik, természetesen a társai részéről megfelelő elbánásban részesíttetik. Áttérek már most a versenyképesség egy másik tényezőjére és ez az árkérdés. A terményeik áránál irányadó a termelési költse«. Ennek komponensei: a munkabérek, a termény előállításához szükséges iparcikkek árai. a közterhek és a hitelviszonyok. Az elsővel, a munkabérek kérdésével nem kívánok foglalkozni, mert ez nagy általánosságban nem lépi túl a termelési kereteket. Az Iparcikkek árai azonban messze kiugranak a normális keretekből, mert összehasonlítva e cikkek árait ugyané cikkek árával külföldön, messze felette vannak. Ha ennek okát keressük és kutatjuk, ez részben a túlzott vámvédelemben, részben a túlsók közvetítő kézben leli magyarázatát. Érdekes volt, t. Felsőház, a közelmúltban megfigyelni azt a harcot, amely az ipar és ke reskedelem között a kartellkérdésben, mint árdrágító tényezőben mutatkozott. Mindegyik fél tudatában volt és van annak, hogy az iparcikkek drágák, de engedni egyik sem akart és a fogyasztók, vagyis a mezőgazdaság, viselhetik ennek a túltengésnek egész súlyát A túlsók közvetítőkéz egészségtelen állapot. Miért kell a mezőgazdaságnak megfizetni ezeknek az ( xisztenciáknak megélhetését, amikor egyeseknek ténykedése csak abból áll, hogy egy levelet