Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-61

Az országgyűlés felsőházánál- G1. ütés decentralizációt szolgálják és rákényszerítik az alsóbb hatóságokat arra, hogy az ügyeket saját hatáskörükben intézzék el ; mert hiszen a felesleges jelentések, amelyek évtizedek óta beérkeztek a minisztériumba jóformán a mai napig, 90—100.000 számmal emelték egy-egy ügyosztálynak az iktatási számát, ami feltétlenül elkerülendő. Ezek azok a bürokratikus dolgok, amelyek úgy tenyésznek, mint a gomba. Ahova ez a rendszer bevette magát egyszer, onnan annak a kiküszöbölése nagyon nehéz. És van a bürokratizmusnak sok olyan agya, amely nem tud ettől a bürokratizmustól megválni. Ezeket kell rászorítani és rávenni arra, hogy nem azért vannak ezek a kormányzati testületek, minisztériumok, hogy bürokratizáljanak, hanem hogy elsősorban az ügyeket gyorsan elintézzék. A magam minisztériumával szemben is hallok panaszokat, hogy egy-egy ügy hosszadalmasan intéztetik és elhúzódik. Vaunak ügyek, amilyenekre Szily őméltósága is hivatkozott, amelyek szakszerű megvilágítást, más minisztérium meghallgatását is igénylik és így igen sok időt vesznek igénybe. Ez azonban nem minden ügyre, hanem az ügyeknek csak kis százalékára vonatkozik, az ügyeknek nagy százaléka igen gyorsan intéztetik el. Erre törekszünk és ebben fáradozunk. Lehet, hogy talán az első időben az eredmény nem fog nagy mértékben jelentkezni, de ha a konzekvens munka ezen a téren tovább folyik, kell, hogy az idők folyamán a megfelelő eredmények is jelentkezzenek. Azt hiszem, hogy ezzel az összes felszólalásoknak lényeges részeire reflektáltam volt. Végezetül megköszönöm a Felsőház igen t. tagjainak azt a jóindulatú és lojális kritikát és azt az elismerést is, amelyet nyújtani méltóztattak úgy az én részemre, mint igen jeles munkatársaim részére. Ezért én hálás köszönetet mondok. De amikor ezt teszem és most már magam is bizakodom abban, hogy ez a törvényjavaslat tető alá kerül, megvallom, hogy magam is azt hittem, hogy már az utolsó állomásra értem. De ez nem történt meg, mert még egy állomást kell megjárnom. De szívesen teszem, bár az utolsó napok sokkal inkább nehezemre estek, mint a lefolyt két esztendő, amelyet erre a munkára rászántam. Emberi dolog, hogy az embernek a türelme is végül fogytán van, de én igyekeztem ezt a türelmetlenséget magamba fojtani és örülök, hogy sikerült ezt az igen súlyos és nehéz kérdést türelemmel és e Házban is megdicsért lojális eljárásommal végre valahára tető alá hozni s a Corpus Jurist olyan törvénnyel gazdagítani, amelynek talán az újabban megalkotott törvények közül a legnagyobb kihatása lesz. Ez a törvény, mint említettem volt, nem jogokat ad, hanem kötelességeket oszt. Ennek a törvénynek lelket kell adni, ebbe animust kell belevinni, mert csak ezzel a lélekkel lesz élő törvény és csak ezzel a lélekkel fogja tudni a maga hivatását teljesíteni. Bevezető szavaimban említettem volt már ezt, végezetül ugyancsak ezt mondhatom és kérésemmel erről a helyről a törvényhatóságokhoz fordulok. Ha a polgári társadalom meg akar állani a maga helyén és ez az ország ezeréves alkotmányát biztosítani akarja, akkor ezzel a törvénnyel élni kell és az ebben a törvényben lefektetett lehetőségeket fel kell használni arra, hogy a polgári társadalom megerősödjék és ebben a megerősödöttségében vívja és küzdje meg a maga harcát az ezeréves alkotmányért. Mert ha nem teszi, akkor nem a kormányzat, hanem a polgári társadalom lesz ezért felelős. Nem hiszem,* hogy a vármegyékben az életerő és életakarat annyira elernyedt volna, hogy annyi erőt, energiát és annyi honfitársat ne tudjon összehozni, aki vállalkozik ennek a feladatnak teljesítésére. VállalFELSÖHAZI NAPLÓ. IV 1929. évi június hó 7-én, pénteken. 145 kőzzék elsősorban mindenki a hazáért, vállalkozzék a polgári társadalomért és vállalkozzék önmagáért. Mert ha kötelességét nem teljesíti, akkor felidézem a tízéves multat, amely meg fog ismétlődni a matematikának logikus konvenciájaképen. Én erről a helyről nyomatékkal és hangsúllyal kérem ismét a törvényhatóságokat és azokat, akik hívei voltak eddig a passzivitásnak, tegyék magukat a törvényhatósági életben száz százalékban aktívvá. Ez az aktivitás az egyedüli orvosság mindazon veszedelmek ellen, amelyeket én elimiuálni kívántam ebben a törvényjavaslatban és amelyektől annyian és oly sokan félnek. A félelem nem gyógyít- A munka, az erős elhatározás és az áldozatos kötelességteljesítés az, amely gyógyít és győzelemre visz Ez ennek a törvényjavaslatnak az értelme, ez ennek a törvényjavaslatnak a lelke. Kívánom, hogy ez a törvényjavaslat a törvényhatóságokban ezt a lelket megtalálja, és akkor nem én, de legyen ez a nemzet büszke arra, hogy ezt a törvényt megalkotta, mert fegyvert, módot, alkalmat, lehetőséget ad arra, hogy a polgári társadalom végigküzdje a maga harcát. Mert én nem ismerek mást, csak polgári társadalmat, nem ismerek osztályharcot, csak közös érdeket, nem ismerek ellentéteket, csak azoknak kiegyenlítését akarom, nem ismerek csak egy hazát, nem ismerek csak alkotó munkát. Csak ezen az úton jutunk el arra a kálváriára, amelyre a keresztet mindnyájan felvisszük az ország biztos feltámadásához. Ezekkel az indokokkal kérem méltóztassanak ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Miután az előadó úr bejelentette, hogy nem kíván szólásjogával élni, a tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Az együttes bizottság a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával három határozati javaslatot fogadott el. amelyeket most a részletes tárgyalás előtt fogok szavazás alá bocsátani. Ezek a bizottsági jelentésbe vannak felvéve. Felkérem a jegyző urat, hogy az I. számú határozati javaslatot felolvasni szíveskedjék. Latinovits Endre jegyző (olvassa az 1. számú határozati javaslatot). Elnök : Kérdem, méltóztatnak-e az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni, egyben kimondani, hogy a Felsőház ezen határozata a Képviselőházzal hozzájárulás céljából közöltessék, igen vagy nem 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a II. számú határozati javaslatot felolvasni. Latinovits Endre jegyző (olvassa a II. számú határozati javaslatot). Elnök : Kérdem, méltóztatnak-e a felolvasott határozati javaslatot elfogadni s egyúttal kimondani, hogy a Felsőház ezen határozata a Képviselőházzal hozzájárulás céljából közöltessék, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a III. számú határozati javaslatot felolvasni. Latinovits Endre jegyző (olvassa a III. számú határozati javaslatot). Elnök : Kérdem, méltóztatnak-e az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni s egy24