Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-61

130 Az országgyűlés felsőházának 61. ÍÁ kintve, amúgy is holmi reakciós és holmi elj maradott országnak tekintik, igazán idejénvaló és helyénvaló volna, hogy ilyen bátor előremenéssel megmutassuk: dehogy is vagyunk mi azok, hiszen mi ezer esztendő óta alkotmányos állam vagyunk és amikor arra sor került, azok is beléptek az alkotmány sáncai közé, akik arra maguknak érdemeket szereztek és érdemeket szereznek nap-nap után. Talán méltóztatnak ciniékezni reá, hogy a napokban folyt le Amerikában, az Amerikai Magyarok Szövetségének megalakulásával kapcsolatban, a buffalói úgynevezett nemzetgyűlés, mert ennek nevezhetjük azoknak a magyaroknak, nagy taglétszámánál fogva, akik ott megjelentek és az érdekeltségi köröknél fogva, amelyeket képviseltek. Az idegenbe elszármazott magyarok területe úgyszólván egy olyan értelemben vett megszállott terület, amelyről nekünk megfeledkeznünk nem szabad, és ha nekik van valami kívánságuk a mi belső berendezkedésünkre nézve, ezt ne tekintsük úgy, mint külső beavatkozást belügyeinkbe, hiszen az a magyar legalább álmában nemcsak magyar állampolgárnak képzeli magát még most is, ha szintén kiváltotta is az ő amerikai állampolgárságának E

eaperjét, papírját és ezen a nemzetgyűlésen angzott el az a kívánság, hogy Kossuth Lajos országban, Kossuth Lajos ideáljának megvalósítására törekedjünk minél hamarább, hogy önmagunk cáfoljuk meg azokat a ráfogásokat, amelyek besötétítik a mi hazánk képét az idegenek szeme előtt. Ez volna az egyik biztató jel arranézve, hogy a törvényjavaslatban kontemplált általános titkos választójog, amely minden a képviselői választói névjegyzékbe felvett férfit, esetleg a megyei városokban a nőt is, feljogosítja az aktív és passzív választójogra, hogy ez ne álljon előttünk úgy, mint valami mumus, hiszen nem vagyunk mi gyermekek, akiket dajkamesékkel akár ábrándítani, akár pedig rémíteni lehet. Nem ábrándok és nem rémületek képeivel kell nekünk találkoznunk, hanem a való élettel, a való élet pedig azt követeli, hogy emeljük fel magunkhoz azt a népet, amely sokáig elhanyagolt állapotban, sötétben volt és tegyük kötelességévé e nép vezéreinek; papoknak, tanítóknak, hivatalos köröknek, akik foglalkoznak vele, hogy ne úgy tekintsék azt a népet, mint valamely kísérleti nyulat, hanem úgy tekintsék, mint valami testvért, akinek megvan és meg kell hogy legyen mindenkoron az a joga, hogy egyenlő mértékkel mérjenek neki, mint embernek, mint a haza polgárának, akin unszolván nem egyénileg, hanem egyetemében fordul meg tulajdonképpen ennek az egész nemzetnek sorsa. En tehát azokkal a mélyen t. tagtársainkkal szemben, akik perhorreszkálják a titkos szavazás behozatalát a vármegyei törvényhatósági bizottsági tagok választásánál, nem táplálok semmiféle aggodalmat, semmiféle kétséget; mert hiszen, ha a nép kellő vezetés mellett odaemelkedik és oda művelődik, hogy alkotmányos jogait gyakorolni tudja, akkor az a titkosság csak hozzájárul ahhoz, hogy semmiféle oldalról ne engedje magát presszionáltatni. Ezt megkövetelheti az, aki egyáltalában a szavazóurnához járul. Mert vagy szavazok belső meggyőződésem szerint és akkor állampolgár vagyok, vagy pedig szavazok valamelyik preszsziónak, rábeszélésnek, ígéretnek engedve, és akkor csak egyszerű gép vagyok. Pedig áz embernek lelkisége van, s ezt a lelkiséget van hivatva ápolni ez a törvényjavaslat is a maga bátor szókimondásával és előrelépésével. Én telese 1Ô29. évi június hó 7-én, pénteken. hát ebben a tekintetben semmi kifogást nem tudok emelni. Ami pedig a nők passzív választójogát illeti, amely itt-ott megadatik, máshol pedig nem adatik meg, erre nézve csakugyan fel kell említenem egy eklatáns példát. Mielőtt ezt felemlíteném, kijelentem, hogy Ádám és Eva a paradicsomban teljesen egyenlő joggal vettek részt, semmi különbség nem volt közöttük, sőt a szabad választás joga Évának adatott meg annakidején. (Elénk derültséf;.) Ha tehát a nő emancipációjáról szó volna, elkéstünk vele, mert ez megtörtént azokban a homályos időkben, amelyekre a Biblia emlékeztet benünket. De ne méltóztassék ezt tulajdonképpen tréfának venni, mert ennek az épületnek és a Felsőháznak komolyságával ellenkeznék az, ha holmi pesti vicceket engednék meg magamnak. Mindenkinek van édesanyja és annak az édesanyának tisztelete hozza magával, hogy mindenütt legalább is ennek a grádusnak megfelelő módon állítsuk be őt oda a mindennapi életbe, a család kötelékébe, a társadalomba és azokba a mozgalmakba, amelyektől — azt hiszem — jórészt függ ennek a nemzetnek általános jóléte. A jótékonyság angyalai ők, és ha a vármegyei közületekben és a községekben nem vennék a vörös keresztet vállaikra és annak a jótékonyságnak erejét nem éreztetnék, akkor csődöt monidiana minden férfitudomány, mert mi ezekhez nem értünk. Nem tudjuk, hogyan kell a Veronika kendőjét kezelni, a nő pedig tudja ezt és ha ezen a téren megteszi kötelességét s igazán éppen olyan családfenntartó, mint az a férfi, akivel hitvesi hűségben együtt él, akkor nincs miért különbséget tenni köztük. Most hozom fel az érintett példát. A múltkoriban, körülbelül április közepe táján, az angol unitárius társulat újabb szervezkedő nagygyűlésen, méltóztatnak tudni, hogy kit választottak meg az egész angol unitárius egyház elnökévé? Egy előkelő nőt, Miss Sidney Martineaut, akinek a híres bölcsész: James Martin a rokona; ez is jele annak, hogy milyen előkelő lelkiségből, előkelő családból származik ez a hölgy. És az új szervezkedés szinte animóval töltötte el az egész angol unitárius egyházat. Ha tehát ott vannak nők mint polgármesterek, vannak más irányban vezető személyek és lesznek talán miniszterek is az új listában, akkor ne húzódozzunk s ne udvariaskodjunk a nővel szemben, hogy meg akarjuk íkímélni a közélet bonyadalmaitól, (Mozgás.) de mondjuk ki nyiltan és világosan, hogy az egyenlőség jogán a nőt is minden téren megilletné az aktív és a passzív választói jog. Ügy gondolom, hogy a Felsőháznak is lehetnének női tagjai, kivált a mágnás osztály köréből, mint ahogy régebben is képviseltették magukat. Miért ne lelhetne itt a női ág is éppen úgy képviselve, mint ahogy a férfi ág képviselve van? Ezek után felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára térek át, ha meg méltóztatnak engedni, mert én egy jogfenntartást akarok itt tenni, amennyiben azt látom, hogy a lelkészi képviseletből az unitárius egyház egészen ki van hagyva, sőt még a statisztika rovataiból is teljesen hiányzik. Mulasztást követnék el ezzel a paddal szemben, amelyben ülök, ha ezt szóvá nem tenném illő keretek között. Amit pedig mondani óhajtok, az. .hogy általában nem helyeslem a harmadik kategóriában kontemplált és most már törvénnyé való képviseletet a vallásfelekezetek részére, mert ez a mai áldatlan viszonyok között nem hiszem, hogy jóra