Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-61

Az országgyűlés felsőházának 61. ülé< vezessen (olvassa): «A vallásfelekezetek képviselőinek száma híveiknek számarányához igazodik. Azok a felekezetek, amelyeknek hívei a törvényhatóság lakosságának aránylag csekély töredékét teszik ki, nem jutnak képviselethez». Ügy látszik, ezek burkoltan mi vagyunk és esetleg a baptisták, nazarénusok, adventisták és nem tudom miféle apróbb szekták és felekezetek. Ha a számarányt néznők, akkor tulajdonképpen ez a hely üres volna itten, vagy pedig csak a boldogult Ferenc Józsefnek, néhai püspökünknek, szelleme látogatna el időnként ide, hogy lássa, mi történt ezzel a hazával. Elismerem, hogy kevesen vagyunk, mindössze 10.000 lélek az egész országban; de méltóztassék akkor ezt a mi unitárius országunkat egy megyének képzelni vagy egy törvényhatósági városnak és azt mondani, hogy ez a 10.000 unitárius lélek is csak megérdemel egy lelkészi képviseletet, esetleg Hódmezővásárhelyen, ahol Budapestet kivéve a legtöbben vannak, ahol szépen megszervezett templomuk, iskolájuk, tanítói és paplakjuk és gyönyörű kertjük van s ahol már 50 éves múltra tekintenek vissza. Természetesen nem mehetek itt, a mélyen tisztelt Felsőház türelmét igénybevéve, odáig, hogy a multakból rámutassak arra, hogy itt bizony nemcsak a 12 apostolnak megfelelő számú gyülekezet volt valaha, hanem volt itt valami 60 gyülekezet Magyarországon, székesfehérvári Karádi Pál paptársunk püspöksége alatt, akit alföldi püspöknek neveztek. Annak idején Baranyában, Pécsett kivált, domináló helyzetet foglalt el az unitáriusság és a főiskola is az ő kezében volt. Hogy aztán mit végeztek a török hódoltság, illetve azt inkább csak török pusztításnak lehet nevezni, és azután restaurált Habsburg-dinasztia — mondjuk ki nyiltan — és vele mintegy szövetségben a jezsuitizinus, Erdélytől eltekintve, — ez megfejti a magyarországi unitárizmus történetét A XVII. század végén és a XVIII. század elején végvonaglásban kellett meghalnia miután a törvény nem védte, mert a törvényes védelem számára a tulajdonképpeni Magyarországon csak 1848-ban következett be, amikor az a magas törvényhozás, az 1848 : XX. te. I. §-ában kimondotta, hogy az unitárius vallás bevett vallás. Kimondotta ezt az unióra, a jövőre való tekintettel, amikor a tulajdonképpeni Magyarországon még hírmondója sem volt az unitáriusságnak, de kimondotta mint elvet, az Erdélyben már 300 éven át otthonosságot és jogosultságot nyert hitfelekezetet t tiszteletben tartván. Sohasem tudok a hála és a köszönet érzete nélkül megemlékezni báró Eötvös Józsefről, akinek köszönhetjük tulajdonképpen, hogv miránk, erdélyi székely uritárius magyarokra, ráirányította a figyelmet és már akkor megmondotta, hogy ezek kevesen vannak, de becsületesek, munkasok, jó hazafiak és semmi veszély nem fog abból Magyarországra nézve származni, ha az elkövetkezendő unióval kapcsolatban az ő részükre is az az egyenlő viszonos vallásszabadság és joggyakorlat biztosíttatik, mint amely a többi bevett vallásfelekezetnek biztosíttatik. Egy recepta religio csak lemondással és bizonyos kegyeleti koszorúval tehetné rá erre a törvényjavaslatra a maga elismerését, ha ebből végképpen kimaradna. Mindjárt rátérek a statisztikára is. Számításom szerint Magyarországon, ha tulajdonképen csak 10.000 lelkünk volna is, de minthogy in camera caritatis, vagyis belegondolva —

t ha nem is valóságban, de alomban és ábrándban, amiről annyit hallunk, a napokban is hallottunk ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása kapcsán — azt a 70.000 szegény, elgyötört e 1929. évi június hó If-èn, pénteken. 131 unitárius lelket is. akik Erdélyben vannak és akiknek minden vágya a magyar feltámadás, ezeknek bizonyára rosszul esnék, ha azt hallanák hogy ime van egy törvény, amely^ 25 vármegye csekély területére és környezetere terjed ki és még ebből is kimarad az a punctum saliens, — így nevezném, attikai sónak éppen nem — amely itt a görögkeleti ^ és izraelita szomszédságban húzódik meg és amelyet unitárius világnak neveznek. Én ide beiktattam nyíllal az unitáriust és kérem, sőt talán némi részben alázatosan követelem is, hogyha statisztikák jelennek meg, akár törvényjavaslattal, akár kimutatásokkal kapcsolatban, onnan az unitárius név, mégha csak striklával van is jelezve, a további rovatokban, ki ne maradjon, mert a félreértésekre adhat alkalmat. Kiszámítottam, hogy az ee-yes^ vallásfelekezetek milyenformán jutnának képviselethez: 179 a római 'katholikus részről, 8 görögkatholikus részről, református részről 64, evangélikus részről 22, mind a vármegyékben, mind a törvényhatósági jogú városokban, görögkeleti román, szerb stb. nemzetiségek révén 3 és az izraelita felekezet részére 13. Ez összesen 289. Méltóztassanak megengedni, ez nem kerek szám, ott hiányzik egy. az unitárius. Méltóztassék ezt valahogy 290-re kiegészíteni: Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város beiktatásával, amely — azt hiszem ottani tapasztalataimmá! fogva — egy jottával sem fog tiltakozni az ellen, hogy részéről egy unitárius pogány is odaállíttassék. Én kérem a mélyen, t. belügyminiszter úr ő excellenciáját és a mélyen t. Felsőház belátására és méltányosságára appellálok, amikor kérem, most már nem követelem, még alázatosan sem, hanem kérem, ennek az egy unitárius lelkésznek beiktatását Hódmezővásárhely törvényhatósági jogú város lelkészi képviselete címén. Ez az egy, azt hiszem, sem az országos rendet, sem a közbiztonságot, sem pedig a konszolidációt nem fogja veszélyeztetni. És ha nem volna még a/ az erdélyi 70.000 lélek is. akkor csak egyet hozok fel, de ez halatmas nagv jelentőségű. Smith Jeremiás atyánkfiát hozom fel, aki ennek az országnak pénzüsryi szanálásában résztvett és olyan nemes gesztussal távozott el innen, hogy minden élő magyar embernek szívébe véste vele az ő munkájának és szeretetének emlékét. (Üfjy van! a jobb- és baloldalon.) amikor nem fogadva el tiszteletdíjat, ami részére ki volt utalva, azt a magyar technikus hallgatóknak Amerikában leendő kiképzésére ajánlotta fel, és úgy tudom, már egy pár turnus ezen a réven ott meg is fordult. Amikor tavaly találkoztam vele a Kossuthzarándoklat kapcsán, igazán úgy néztem rá, mint magunk közül egyre. Éppen akkor jött vissza Genfből és mondotta nekem: a magyarok jól viselték magukat, Apponyi remekelt és most már mindenki azt mondja: a magyarok jó r~erekek voltak. Hogy ilyen embernek ily véleménye van a magyarságról, amelyet ő itteni tapasztalatai alapján is szerzett, ez megerősít engem abban a hitemben, hogy erre is appellálhatok. Apellálok keletre is, nyugatra is. Apellálhatnék északra is, de ott híveink nincsenek, mert a Tátrát kivéve^ és a kettős keresztet, amely annak ormán áll, egyéb, mint magyar hazafiság nem köt oda bennünket. És apellálhatnék délre is. tudniilik onnan jön a melegség, az áram, amely bennünket felélénkít, de ott sincsenek hitsorsosaink, csak keleten és nyugaton. A nap keleten kél fel, a nap nyugaton nyugszik le. Valaki mostanában azt mondta az 22'