Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

Az országgyűlés felsőházának 60. ülése ha már a törvényhozás bölcsesége azt határozza, hogy ebből a javaslatból törvény legyen, akkor méltóztassék egy lépéssel tovább menni és a közigazgatási bizottságot teljesen megszűntetni, mert ez a valóban kitűnően bevált intézmény igazán nem érdemli meg, hogy lassú elsorvadásra legyen ítélve. (Ügy van! a középen.) T. Felsőház. Azt mondottam, röviden fogok felszólalni. Ezennel kijelentem tehát, hogy az előttünk fekvő törvényjavashtot nem fogadóméi. (Helyeslés és éljenzés a középen.) Elnök: Szólásra következik Vay László báró ő méltósága. Vay László báró : Nagyméltóságú Elnök Ür ! Mólyen t. Felsőház ! Példa nélkül áll a magyar parlament történetében, hogy egy kérdés olyan általános és széleskörű érdeklődést váltott volna ki a politikai életben, mintáz előttünk fekvő törvényjavaslat. A közigazgatási reform sürgőssége és szükségessége már hosszú évtizedek óta él a köztudatban s a különböző kormányoknak egész sorozata kísérelte már meg ennek a kérdésnek megoldását, amely kísérletek azonban, tekintettel azokra az ellentétes szempontokra, amelyek e kérdés felvetésénél az egyes politikai pártok között, de igen gyakran ugyanabban a pártban is az egyesek között femerültek, hajótörést szenvedtek. Annál nagyobb jelentőségű tehát az az eredmény, hogy ebben a kérdésben, amely idáig már 23 belügyminiszter visszavonulását követelte, most sikerült annyi ellentétes szempontot összhangba hozni, hogy azt hiszem, a felsőházi vitának mai előrehaladott stádiumában már elmondhatjuk, hogy ezt a kérdést, közigazgatási reformunknak ezt az első etappját, az ország nagy többségének közmegelégedésére rövidesen sikerülni fog megoldani. Ezért az elért eredményért az elismerés elsősorban is a belügyminiszter urat illeti meg, aki, felismerve ennek az igen fontos reformnak további halogatást nem tűrő voltát, az előzetes és a parlamenti tárgyalásokat egyaránt a lehető legkonciliánsabb módon és a legnagyobb tapintatot és türelmet tanúsító mederben vezette. A belügyminiszter úrnak ez az engedékeny s minden célszerű és életrevaló indítványt és javaslatot magáévá tevő és a törvényjavaslat érdekében értékesítő magatartása tette lehetővé azt. hogy ezt a kérdést végre dűlőre lehetett hozni. De elismerés illeti másrészt mindazokat is, akik ennek a közös plattformnak kialakításában és a törvényjavaslat előkészítésében közreműködtek. A magam részéről tehát örömmel üdvözlöm ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely ezeréves alkotmányunkban gyökerező legszelb intézményünket, az ősi vármegyét kiemeli elavult rendszeréből és azt arra a szerepre, amelyet a megváltozott közjogi és a megváltozott társadalmi viszonyok folytán betölteni hivatva van, alkalmassá teszi. Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni azt, hogy az idő rohamos léptekkel halad előre és hogy a ma követelményei nem azonosak a tegnap követelményeivel, sőt azokkalgyakran ellentétben is állanak. Az elmúlt évtizedekben a passzív szerep, a tétlen ellenállás szerepe megfelelhetett a nemzeti élet követelményeinek, ma azonban a megváltozott idők az új szükségletekhez és az új gazdasági életrendhez alkalmazkodó, tehát pozitív cselekvést biztosító intézményeket követelnek. Igen súlyos és nagy hiba volna tehát, ha a háború előtt letűnt korszak jelszavait vennők át a vármegyéket illetőleg és óvakodnánk azokhoz hozzányúlni és régi elavult formájukban igyekeznénk azokat a jövőben is fenntartani. Ez nem jelentene józan konzervatizmust, hanem ez azt jelentené, hogy ezt az ősi, nemzetfenntartó intézményünket elkorhadni, elöregedni hagyjuk, FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. 1929. évi június hó 6-án, csütörtökön. 11 3 a helyett, hogy a társadalmi, politikai és kulturális fejlődéssel, valamint az élet gazdasági követelményeivel összhangba hozzuk és alkalmassá tegyük éppen azoknak a tradicióknak és hagyományoknak fenntartására és a jövő számára való ! megóvására, amelyek az ősi vármegye fogalmá; val évszázadokon keresztül összeforrottak. ! A mai modern állam a maga központi és 1 bürokratikus szervezetében nem rendelkezik annyi, a mindennapi élet problémáinak megoldásához szükséges és a helyi viszonyok ismeretére alapított invencióval, valamint az állandóan változó követelményekhez alkalmazkodó képességekkel, hogy a nemzeti élet különböző összes kérdéseit és feladatait egymagában megoldani képes lenne, hanem szüksége van a megszervezett nemzeti és társadalmi erők legszorosabb közreműködésére is. : Ennek a szerepnek betöltésére van hivatva, mélyen j t. Felsőház, elsősorban is a magyar vármegye, mert a magyar vármegye az az intézmény, amely a legközvetlenebb kapcsolatokkal rendelkezik s amely a reá háramló közigazgatási és szervezői I tevékenységet a helyi viszonyok alapos ismerete folytán a legtökéletesebben képes betölteni. Én tehát a magam részéről ennek a törvényjavaslatnak vezetőgondolatát helyesnek tartom, amely az önkormányzati elvnek épségben tartása : folytán lehetővé teszi azt, hogy a vármegye vezeÍ tése a jövőben is azokban a kipróbált kezekben maradjon, amelyek ezt a hivatást a múltban is kifogástalanul tudták teljesíteni. A törvényhatósági bizottságoknak érdekképviseleti rendszer alapján való összeállítását, a lakosság szélesebb köreiből való kibővítését a magam részéről helyesnek i és a mai kor követelményeinek minden tekintetben megfelelő megoldásnak tartom. Ha pedig az általános titkos választójognak ebben a törvényjavaslatban biztosított térhódításával szemben hangzottak is el aggódó szavak az egyes, általam igen nagyra becsült és tisztelt felsőházi tagtársaim részéről. — akikkel én a titkos választójoggal szemben táplált ellenszenv tekinte! tében teljesen egyetértek — a magam részéről ! azonban ebben a kérdésben mégis veszedelmesebbI nek találnám az általános világfelfogással szembeJ helyezkedve, a teljes negációnak álláspontjára helyezkedni, mint a megfelelő biztosítékokkal, korlátozásokkal ellátott engedményeket tenni. Mert, ha az egész világon az általános titkos választójog kérdésében hátrafelé, visszafelé lépéseket tenni nem lehet, sokkal kevésbbé veszedelmes tervszerűen, bizonyos mérsékelt tempóban lépésrőllépésre haladni előre, mintsem ezt a fejlődési folyamatot visszafojtani, mert ez az utóbbi módszer a nemzet fejlődésében egy céltudatos és nyugodt haladás helyett igen káros kihatású megrázkódtatásokhoz vezethet. A törvényhatósági bizottságok újjászervezésénél, nézetem szerint, egymás mellé fog kerülni ezekben az új bizottságokban a vármegye társadalmának legértékesebb része ; úgyhogy ezekben a testületekben egyrészről meg lesz a megfelelő érzék ahhoz, hogy egy higgadt és nyugodt légkörben a vármegye tradíciói a jövő számára is fenntarthatók és biztosíthatók legyenek, másrészt azon ban ezek a testületek összeállításuknál fogva biztosítani fogják a kor által megkövetelt céltudatos haladást is. Amikor pedig ez a törvényjavaslat egy jelentős lépés lesz a demokratikus haladás szempontjából, ugyanakkor megfelelő korlátokról is gondoskodik ; mert ebben a tekintetben icren óvatosan kell eljárni, nehogy a vármegye színvonala veszélyeztetve legyen. A vármegye pilléreit nem szabad alapjaiban megbolygatni és szélsőséges kilengések befolyásainak kitenni, mert sajnos ezek ma még az egész vonalon kisértenek. Éppen azért 20