Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-60

112 Az országgyűlés felsőházának 60. iilé, zat szűkítésére fog vezetni. Hiába alkotjuk mi meg a törvényhatóságok legtökéletesebb szervezetét, ha ennek a szervezetnek nem adunk megfelelő munkakört, ha az önkormányzatot n<>m tudjuk kellő tartalommal megtölteni. Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha az egyes közigazgatási ágakat decentralizáljuk és e decentralizált közigazgatási ágaknak a gyakorlati életben való keresztülvitelét az önkormányzat szerveire bízzuk. E helyett azonban lépésről-lépésre mindinkább több és több ügykört elvonunk az önkormányzattól, fokozzuk az állami beavatkozást és megerősítjük a kormány hatalmát. Ilyen eljárással, t. Felsőház, elsorvasztjuk az önkormányzatot, megölünk minden független gondolatot, minden független cselekvést és a már is gyenge lábon álló ellenálló képességet lefokozzuk, csökkentjük a közügyek iránti érdeklődést és végeredményben megteremtjük az állami omnipotenciát, az állami minden hatóságot, amellyel karöltve jár egy már is tűrhetetlen bürokrácia és a minden képzeletet felülmúló protekcióhajhászás. (Ügy van! Vgy van a középen.) önérzetes nemzetek az állami mindenhatóság béklyóit nem igen szokták eltűrni, nem is engedik, hogy a viszonyok odáig fejlődjenek. Ha nálunk az állami mindenhatóság be fog következni, ~ amelytől szerintem már nem állunk messzire — akkor fájdalommal fogom konstatálni, hogy a magyarból kiveszett minden önérzet Nagy aggodalommal látom ezen jelenségeket és ezen aggodalmam csak fokozódik, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatnak azon intézkedéseire gondolok, amelyek a miniszteri hatalom, illetőleg a kormányhatalom gyarapítását célozzák. A kormányhatalom gyarapítása megnyilatkozik mindenekelőtt a főispáni hatáskörnek túlságos kibővítésében, mert ő jelöli ki megválasztásra a törvényhatóság örökös tagjait, ő jelöli ki az összeférhetlenségi bizottság tagjait, az ő elnöki jogkörének kiterjesztése nagy mérveket öltött, sőt még a kisgyűlésbe is neki van kinevezési joga. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A városokban!) Nagy aggodalommal látom továbbá a javaslatnak azon intézkedését, hogy a belügyminiszter úr egyes megyei városokat a vármegyei hatóság alól kivonhat, azonban különösen nagy aggodalommal tölt el engem a javaslatnak 36. §-a, amely megadja a kormánynak a jogot, hogy a vármegyék törvényhatósági bizottságait a belügyminiszter előterjesztésére bizonyos esetekben feloszlathassa. Igaz, hogy a törvényhatóságoknak megvan adva a jog, hogy a feloszlató kormányrendelet ellen panasszal élhetnek a közigazgatási bírósághoz, azonban szerintem ezzel az intézkedéssel a vármegyéknek esetleges ellenálló képessége egyszer s mindenkorra megszűnik. Fájdalommal konstatálom, hogy a vármegyék nem lesznek többé az alkotmány védbástyái és a ,régi dicsőséges időknek ez az alkotmányos biztosítéka ezzel örök időkre el fog tűnni. Én azok közé tartozom, akik 1905-ben és 1906* ban tevékenyen résztvettek azokban az alkotmányvédő küzdelmekben, amelyeket a vármegyék akkor a törvénytelen kormánnyal szemben folytattak. Élénken emlékszem azon erőfeszítésre, amellyel Krístóffy Józsefnek erőszakoskodásait kellett ellensúlyoznunk. Élénken emlékszem, hogy az általa a varmegyék nyakára kiküldött kormánybiztosok milyen garázdálkodásokat vittek véghez és élénken emlékszem, hogy ő milyen brutálisan támadt rá a vármegyei tisztviselői karra és kényszerítette őket, hogy az alkotmányra és a törvényekre letett esküjüket megszegjék. Ilyen tapasztalatok után én nem vagyok hajlandó és nem akarok egy esetleg törvénytelen, vagy erőszakos kormánynak törvényes fegyvert a kezébe adni, amellyel a kormány a hazafias vármegyei törvényhatósági biHrj.'K éri június hó 6-án, csütörtökön. zottságokat minden nehézség nélkül, könnyű szerrel letörheti és megszüntetheti. Én ebben a 36. §-ban az állam alkotmányának, az ország függetlenségének óriási nagy veszedelmét látom és azért ettől a sötét gondolattól nem tudok szabadulni. A törvényjavaslat erősen megnyirbálja az 50 éven keresztül fényesen bevált közigazgatási bizottságot, Tisza Kálmán hosszú miniszterelnökségének talán legjobb alkotását. A törvényjavaslat a közigazgatási bizottságot minden fontosabb helyi ügykörben megfosztja intézkedési jogától és teljesen megszünteti fórum jellegét, mert az elsőfokon Ítélkező alispán vagy polgármester felett másodfokon nem a közigazgatási bizottság, úgy mint eddig, hanem a belügyminiszter úr fog határozni. Ez tehát ismét a centralizáció nagy fokozását jelenti, de ez az eljárás a közigazgatás egyszerűsítését és gyorsítását bizonyára nem fogja elősegíteni, mert hisz az akták egész tömegét fogja a minisztériumra zúdítani. Egy szellemes barátom tegnap azt mondotta, hogy különvonatok fogják az aktacsomókat Budapestre szállítani. Én nem kívánok a közigazgatási bizottságnak szerintem a közérdeket erősen sértő megcsonkításával bővebben foglalkozni, mert ezt megtették nagy tudással, nagy elokvenciával tegnapelőtt Bezerédj István ő méltósága, tegnap Jankovich Béla ő nagyméltósága és főleg Rakovszky Pendre t. barátom. Én tehát csak röviden rá akarok mutatni arra a viszás és szerintem teljesen felesleges körülményre, hogy a különben nagyon jól kigondolt és bőséges hatáskörrel felruházott kisgyűlés mellett az üres sallanggá degradált közigazgatási bizottság is megmarad Mi itt a helyzet? A helyzet az, hogy ennek következtében minden vármegyében két kisebb testület — körülbelül 20—30 tagból álló testület — fog működni teljesen hasonló összeállítással, mert mind a két testületnek vannak tisztviselői és választott tagjai ugyanazon főispán elnöklete alatt. Már most a tagok legnagyobb részt ugyanazok az emberek lesznek, mert a tisztviselők mind a két testületnek hivatalból tagjai, a választott tagok pedig nagyrészt szintén ugyanazok lesznek, mert ma a csonka ország olyan emberanyagban is elég szegény, amely erre a nobile ofíiciumra képes és hajlandó lenne. Én pl. ismerek a Dunántúl olyan vármegyét, amely a közigazgatási bizottság választott tagjainak számát alig-alig tudja betölteni. A bőséges hatáskörrel felruházott kisgyűlés nagyon jó, fontos és érdemleges munkát fog végezni. A közérdeklődés és a vármegyei élet lüktetése ezentúl a most létesített kisgyűlésben fog jelentkezni, míg ezzel szemben a közigazgatási bizottság, miután egyéb dolga nem lesz, mint hogy meghallgassa a szakreferensek jeleutéseit és az albizottságokat megválassza, teljes részvétlenséggel fog találkozni. Kérdem már most, hogy ilyen körülmények között érdemes-e tíz választott tagot, ugyanannyi tisztviselőt, elnökséget, jegyzőket, egyszóval egy nagy apparátust havonként egyszer mozgósítani. Szerintem ez nem érdemes és inkább azt hiszem, hogy a közigazgatási bizottság rövidesen végelgyengülésben fog kimúlni. Requiescat in pace! Ilyen körülmények között, azt hiszem, jogosult a kérdés, miért nem szüntetik meg teljesen a közigazgatási bizottságot, miért nem helyezik hatályon kívül az 1876. évi VI. törvénycikket ? A fellebbezési fórum már teljesen meg van szűntetve; miért ne lehetne a felügyeleti és fegyelmi hatáskört is átruházni erre a most létesített kisgyűlésre ? Ennek nem látom akadályát. Ez nem az én álláspontom, mert én a közigazgatási bizottságot mint fellebbezési, felügyeleti és fegyelmi hatóságot érintetlenül fenn akarom tartani. De