Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-60
Az országgyűlés felsőházának 60. ülése 1929. évi június hó 6-án, csütörtökön. I<> ( ' járója ez a szertelen fényűzés, a nők nem tartóztatják vissza magukat, nem érzik szükségességét, hogy ezen a helyzeten segítsenek, hanem egyszerűen beadják a kulcsot mindenfelé párizsi és külföldi divat-tyrannusnak ; s azok akármiféle szertelenségét beadnak a női nemnek, sajnos, — tisztelet a kivételeknek — de általában nézzünk végig az utcákon és bálokon, mindenütt hódít s ezt ;i szertelen divatot fogjuk látni. Most ne vegyük azt, hogy női divatról van szó, hanem, hogy jön egy politikai áramlat, amely elkapja a lelkeket. Kikben fog a legkevesebb ellenállásra találni? A női lelkekben! Méltóztassanak tekintetbe venni hogy minőaí^ál y lyal nézett az angol közönség annak elébe, hogy 13 millió női szavazóval megsokszorozódott a választók száma. Pillanatnyilag, mint látjuk, ez nem járt különös k.r.iz.isse.1 az al.Ia.ui.ra nézve, de hiszen a női szavazatokkal és ezzel az egész kér (léssel úgy vagyunk, mint a szocializmussal. Ha a szocializmus kezdetét és fejlődését vesszük tekintetbe, látjuk, hogy az eleinte nagyon ártatlan mozgalomnak bizonyult. De vegyük csak az egyes államokkat. Ott van pl. Anglia, ahol latjuk, hogy a női szavazatok arányával a szocializmus hatalommá nőtte ki magát. Ügy, hogy én feltételezek olyan lehetőséget — mert hiszen a törvényhozónak minden tekintetben previde álnia kell — amikor ezek az eszmeáramlatok elkapják az emberiséget és főleg a női nemben fognak a legkevesebb ellenállásra találni. Megtörténhetik, — hogy egyebet ne mondjak — pl. az, hogyha túlsúlvba kerül a női nem a közügyek intézésében s azt is kimondhatják, hogy ezentúl miniszter csak nő lehet. A mellett a szertelen hajlam mellett, amely a női nemben rejlik, semmit sem tartok lehetetlennek. En tehát a magam részéről nagyon helyes nek tartom azt az irányzatot, amelyet ő nagyméltósága ebben a törvényjavaslatban lefektetett, hogy tudniillik csak enni granio salis tesz engedményeket ezen a téren. Éppúgy hálával vannak eltelve a városi törvényhatóságok, hogy a törvényhatósági tagok összetételénél ezt a józan mérsékletet betartotta. Nekünk, akiknek alkalmunk volt az őszirózsás idők alatt szolgálni, — amíg ki nem dobtak — tudjuk, hogy milyen tortura az, olyan elemmel működni együtt, amelynek sem intelligenciája, sem egyéb kvalitása nincsen és a kormányrúdhoz mégis közel férkőzik. Ebben a tekintetben csak tisztelettel hajthatom meg zászlómat ő nagyméltósága előtt és a magam részéről ezt az eljárást teljes mértékben honorálni kívánom. Ami a továbbiakat illeti, tekintettel arra, hogy még számosan akarnak a dologhoz hozzászólni, a magam részéről csak egy kéréssel feje zeni be felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslat bizottsági jelentésében azt olvasom (olvassa): «A belügyminiszter készségét fejezi ki arra nézve is, hogy amennyiben az új s egészben véve vívmány számba menő illetményrendezés egyes tisztviselőkre nézve átmenetileg bizonyos kiegészítő intézkedéseket tenne indokolttá, ezek elől a magam részéről, a pénzügyi kormány hozzájárulása esetén, nem kíván elzárkózni.» En ezt a kérésemet kiterjesztem mindazokra a pontokra nézve, amelyeket itt bátor voltam előadni. (Helyeslés.) Es ha most felszólalásomnak konklúzióját levonni kívánom, akkor egy zárlatot csinálok, amely úgy szól, hogy lia összeadom mindazt, ami ebben a törvénvjavaslatban nines benne és levonom belőle mindazt, aminek benne kellene lennie, akkor mégis olyan nagy tömegét látom az üdvös intézkedéseknek, hogy a magam részéről ezt a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Juhász Andor ő excellenciája. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök Or! Mélyen t. Felsőház! A tárgyalás alatt levő javaslatnak az önkormányzati tisztviselők feletti fegyelmi eljárásról szóló negyedik részével óhajtok bírói szempontból foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) A javaslatnak ez a része igen számottevő jogszabály-komplexumot foglal magában, amely elsősorban az önkormányzati tisztviselők tiszteletreméltó társadalmát érdekli, de ezen túl közelről érinti magának az önkormányzati adminisztrációnak a megbízhatóságát és rendjét is. A jó közigazgatás öntudatos, kötelességtudó, gjaá|«g^jAri' 1 1 ,i ,i I o k^ÊÊSà^SÊ^ÊSa^uÊSM^Ù^Ma viselői testület képződésére azonban csak ott lehet számítani, ahol minden egyes tisztviselő tudatában van annak, hogy kötelességteljesítése szigorú és lelkiismeretes ellenőrzés alatt áll, de ugyancsak minden egyes tisztviselő meg van nyugodva abban, hogy van egy fórum, egy független, pártatlan fórum, amelynél mindennemű önkénnyel és politikai üldöztetéssel szemben védelmet és menedéket talál. Ezért a fegyelmi eljárás szabályozásánál nagy súlyt kell helyezni a fegyelmi fórumok összeállítására és főképpen arra, hogy a legfelsőbb fokon ítélkező fegyelmi hatóságot a függetlenség és a pártatlanság minden biztosítéka övezze körül. A tárgyalás alatt álló kormánviavaslat indokolása hosszasabban foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az önkormányzati tisztviselők feletti fegyelmi eljárás jogát a közigazgatási szervezeten kívül álló bíróságra ruházza e és erre a kérdésre az egész vonalon tagadóan felel. Ennek az állásfoglalásának az indokolására azután a javaslat hosszasabban fejtegeti a büntető és a fegyelmi eljárás közötti különbséget. A büntető eljárásnak, úgymond az indokolás, célja a megsértett jogrend helyreállítása és e végből a megtorlás, viszont a fc^elini eljárás célja a közszolgálati érdekek védelme. Ezzel szemben fel lehetne talán hozni, ho"v a modern büntetőjog már nem a megtorlást tekinti a büntetés főcéljának, (Üny ran! a jobboldalon.) hanem a nélkülözhetetlen megtorlás korlátai között a javítást, úgy hogy végeredményben a fegyelmi eljárásnak és a büntető eljárásnak hasonló célokat kell követnie. A különös indokolás azután újra foglalkozik a büntető és fegyelmi eljárás közötti párhuzammal és olyan végkonkluzióra jut, amelyet bátor leszek majd szó szerint felolvasni, mert ez a konklúzió felszólalásomnak egyik indoka. Tudjuk ugyanis, hogy a törvényjavaslatok indokolása belekerül a törvénykiadásokba, kommentárokba, tankönyvekbe, és én nem szeretném, ha az indokolásnak ez a része minte«-v a res judicata hatályával volna felruházható. Ez a rész eképpen szól: «Ezek az okok azok, amelyek a szigorú jogszabályokhoz ragaszkodó bíróságokat kevésbbé teszik alkalmasokká arra. hogy a fegyelmi ügyeket a közkívánatomnak megfelelően elbírálják.» Ez ellen a megállapítás ellen, így amint itt meg van szövegezve, teljes tisztelettel, de határozottan tiltakoznom kell, mert ez a megállapítás szem elől téveszti, hogy a királyi törvényszékek, a királyi táblák és a kir. Kúria kebelében szervezett fegyelmi bíróságok immár egy félszázad óta folytatják a közjogilag legkényesebb fegyelmi bíráskodást, az ítélőbírák, ügyészek
