Felsőházi napló, 1927. IV. kötet • 1928. december 20. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-60
Az országgyűlés felsőházának 60. ülése 1929. évi június hó 6-án, csütörtökön, Báró Wlassics Gyula és gróf Széchenyi Bertalan elnöklete alatt. r Arg y ai : Elnöki olőterjesztósek. — A közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Felszólaltak : Potz Lajos, .luhász Andor, gróf Széchenyi Aladár, báró Vay László, Szőke Gyula, Szily Kálmán, Földváry Elemér, báró Fiáth Pál. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Scitovszky Béla, Wekerle Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 7 perckor.) (Az elnöki széket báró Wlassics Gyula foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Borbély György jegyző urat, a felszólalók jegyzésére pedig Latinovits Endre jegyző urat kérem fel. Bemutatom a Magyar Országos Bem-bizottság meghívóját, amellyel Bem József honvédalláhornagy hamvainak Alleppóból Tarnovba való szállítása alkalmából június hó 27-én rendezendő ünnepségre a Felsőházat meghívta. Az ünnepségen való képviseltetés és koszorúnk elhelyezése iránt az elnökség fog intézkedni. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot, s egyúttal bejelentem, hogy az ünnepség programmja a Felsőház háznagyi hivatalában megtekinthető. Napirend szerint következik a közigazgatási, valamint közjogi és törvénykezési bizottságom együttes jelentésének folytatólagos tárgyalása a közigazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Szólásra következik Petz Lajos ő méltósága. Petz Lajos: Nagyméltóságú Klnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Negyven évi vajúdás után, annyi retortán, mondhatnám annyi tortúrán keresztül, a városok és vármegyei törvényhatóságok rendezéséről szóló törvénycikk végre a mélyen t. Ház asztalára került. Akiknek alkalmuk volt a közigazgatásban szolgálni, azok teljes lélekkel osztják a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának azt a nézetét, hogy a közigazgatás elavult kereteinek megváltoztatásával azt modern alapokra fektesse. Mielőtt azonban a szőnyegen fekvő törvényiavaslatnak tulajdonképpeni mérlegelésébe belekezdenék, méltóztassék megengedni, hogy annak ellenére, hogy ez a törvényjavaslat a lefolyt tárgyalási anyag által már annyira fel van FELSŐHÁZI NAPLÓ. IV. larva, hogy úgyszólván alig van részlete, amely megvilágítás nélkül maradt volna, egyik-másik hiányos pontjára reámutathassak. Fzzel a törvényjavaslattal még e«.v más kérdés is van kapcsolatban. Amikor ugyanis a múlt év elején hír jött arról, hogy a belügyminiszter úr ő nagymélté>sága a törvényjavaslatot előkészítette és azt benyújtani készül, akkor felsőházi körökben bizonyos eszmeáramlat Indult meg, amelynek kiindulási pontja az a meditáció volt, hogy tulajdonképpen mi, felsőházi tagok, a Felsőház szerkezeténél fogva bizonyos nehéz helyzetben vagyunk, összehasonlítva ugyanis a Felsőház jelenlegi szervezel ét a. régi Főrendiházéval, azt látjuk, hogy a jogok kibővültek olyan értelemben, hogy ami azelőtt nem volt meg a Főrendiháznak, a kezdeménye zési jog meg lelt adva a jelenlegi Felsőháznak. Megmaradt a régi jog, a kritika joga és megmaradt a visszavetósi jog. Mélyen t. Felsőház, én a kritikát nem tekintem öncélnak, nem úgy, mint bizonyos körökben, ahol úgyszólván csak a kritika elmondása a főcél, de hogy azzal segítenek-e, vagy nem, az mellékééi. Én úgy tekinteni a Felsőház kritikáját, mi id amelynek végcélja az, hogy azon, amit megkritizál, segítve is legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Már pedig hogyan legyen segítve egy törvényjavaslaton másképpen, ha csak nem úgy, hogy az —mondjuk —valamely szerves hibában szenvedvén, a Kémviselőházhoz kell, hogy visszautasíttassék. Ez a mindenkori kormányra nézve mindenesetre bizonyos inkonveniens állapot. A kritika tehát meddő marad, legfeljebb majd a következő generációnak és a következő miniszteri széket betöltőknek marad feladata az a kötelesség, vagy az a jog, hogy azokat a kritikákat, amennyiben az idővel meghaladottak nem volnának, kellő módon értékesítsék. Ez az elgondolás vezérelte a Felsőház tagjainak egy csoportját abban az irányban, hogy értekezletet tartson, s ezt az értekezletet Thaly Ferenc tagtársunk kezdeményezés*''re tényleg meg is tartottuk. Ez az értekezlet feltárta ugyanezeket az inkonveniens állapotokat és azt az óhajtását fejezte ki, — akkor már napirendre volt kitűzve a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvénycikk — hogy a törvény19
